„Megújul ifjúságod, mint a sasé” – az ünneplésé és a tervezésé volt a főszerep a Zsinat zárónapján

Úrvacsorás istentisztelettel kezdődött a balatonszárszói Zsinat második napja. Az Igét Fekete Károly tiszántúli püspök Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levele 14. részének 13-tól a 20. verséig terjedő szakasza alapján tartotta. Elmondta, hogy Pál apostol arra figyelmeztet, hogy a keresztyén embernek figyelnie kell, milyen hatása van annak, amit tenni tervez.

A bálvány áldozatihús-problémája mára elmosódott előttünk, de az örökké érvényes üzenet ebben az igeszakaszban az, hogy a keresztyén ember minden életmegnyilvánulását, az evést, ivást, dohányzást, az absztinenciát, hobbit vagy a munkáját is Isten előtti felelősséggel kell, hogy végezze. Istennél az egység sosem jelent egyformaságot, így a keresztyén gyülekezet a hit egységét az élet sokféleségében kell, hogy megélje – emlékeztetett a püspök. Figyelmeztetett, hogy ennek a sokféleségnek a megéléséhez kell az az életlátás, amelyről Pál üzen: a keresztyén szabadság életszemlélete. – Tudjuk, hogy nincs bálvány, nincs hozzákötve a húshoz, vagyis megehetnénk nyugodtan a húst, de ez a tettem éket verne közém és a testvérem közé, ezért nem eszem meg – mondta Fekete Károly. Hozzátette, hogy aki a saját szabadsága önző és végtelen gyakorlása miatt mást konfliktusba kerget, az a szeretet alapvető parancsába ütközik. Szabadságával nem épít, hanem rombol, nem segít, hanem kárt tesz. – Amikor az ember arra is gondol, hogy a cselekedetei másokban milyen hatást váltanak ki, az a keresztyén szabadság egyik jele – hangsúlyozta a tiszántúli püspök. Arra is kitért, hogy az is sokszor fájni tud az embereknek, amikor az illetékesek a döntések, határozatok megvalósításakor nem figyelnek a véghezvitel módjára, a közben mutatott magatartásra. – Nagy sebeket tudunk ütni egymáson, amikor az elintézés módja miatt szakadnak el családi kötelékek, kapnak léket barátságok, mérgeződnek meg kollegiális viszonyok, és törnek ki népek között háborúságok – fogalmazott Fekete Károly, majd hozzátette, hogy sokszor talán észre sem vesszük, mennyire eszközeivé tudunk válni a körülöttünk működő gonosz erőknek. – Óriási rombolás az egyházban, ha valakiben győz az a gondolat, hogy ő már annyira bennfentes, annyira istenes, annyira egyházias, hogy vele se ember, se Isten nem tud mit kezdeni, nem kérhet számon tőle senki semmit, és gőgös önelégültséggel, öndicsőítő módon bánik az Isten Igéjével, meg az Isten ügyével is – jelentette ki a püspök, aki szerint ez egy olyan csapda, amibe újra és újra belekerülünk.

– Pál azt is üzeni, hogy forduljunk el a lényegtelentől, és ismerjük fel a lényegest az ítéletalkotásban – figyelmeztetett Fekete Károly. – Nem a személy, hanem az eset megítélésére, mert a keresztyén szabadság centrumában a megváltásra szoruló, a bűnös ember áll, de úgy, mint aki életre méltóztatott és nem elbukásra. Félre a lényegtelen dolgokkal, hogy a saját szempontjaink bűvöletéből megszabaduljunk, és szenvedő embertársainkat a másik szemével is nézzük! – figyelmeztetett a püspök. Szerinte beledohosodtunk a magunk életének kisebb-nagyobb kérdéseivel való foglalkozásba, és sokszor elfelejtjük, hogy a gyülekezet egy test, és ennek a testnek feje, vezére, győztes ura, Krisztusa is van, ezért sokszor inkább akadályaivá válunk az Úr trónra ülésének, minthogy trónra emelői lehetnénk. – Pedig a tét nagy, az Isten uralmának megvalósulása a földön. Ez a cél, ezért dolgozunk, ezért érdemes az egyházban maradni – jelentette ki Fekete Károly az igehirdetésében. – Máté evangéliumában Jézusra rá akarják erőltetni a böjtöt, ő azonban ehelyett csak azért is együtt eszik és iszik a bűnösökkel. Igazságot áraszt magából, teljes értékű emberekké teszi őket ott, az asztal mellett, és az életük ürességét mennyei töltéssel ajándékozza meg. Isten áttört minden akadályt, minden zárat feloldott, az igazság, békesség és Szentlélek által való öröm mennyei ajándékai betörtek ebbe a világba az ő áldozata miatt.

A gát átszakadt, amely a két világot elválasztotta, az Isten világának erőit lehozta ide a földre. És ez tőlünk függetlenül szigorúan árad. Az a kérdés, hogy van-e antennánk, hogy fölvegyük ezt az áradó erőforrást. Ha Isten nyit, akkor az ember nem szabad, hogy zárjon – mondta Fekete Károly tiszántúli püspök a Zsinaton tartott istentiszteleten.

– Van a Kárpátok koszorúján kívül a világon egy másik önálló református egyház, amelynek szokása, hagyománya, törvénye, hitvallása és hite olyan, mint a tiétek – mondta Demeter Zsolt, az Amerikai Magyar Református Egyház főgondnoka, aki a százéves fennállását ünneplő egyház nevében köszöntötte a Zsinatot. Beszédében megosztotta, hogy gyakran megköszönik Istennek, hogy a szülőföldjük formálta a lelküket, és őseik hite megtartotta őket reformátusoknak és jó magyaroknak messze idegenben, amelyet az itthonról vitt ének és imádság tett második hazájukká. – Az amerikai magyarság azért maradt meg jó magyarnak, mert az Úr éneke száz éve van az ajkunkon – hangsúlyozta Demeter Zsolt.

– Minél fájóbb lett az emlékezés az elhagyott templomokra, békességes régi szép vasárnapokra, annál inkább nógatott a lélek, hogy az idegen földet tegyük otthonunkká azzal, hogy megépítjük az otthoni templomot máshol, ahol elvándorolt testvéreinkkel együtt énekeljük az Úr énekét úgy, mint századokon át atyáink tették itthon – adta elő. Elmondta azt is, hogy ha az Egyesült Államokban a hitük felől érdeklődnek, akkor magyar reformátusnak vallják magukat, akiket a Szentlélek Isten magyar lélekből, a kálvinista történelemből formált. Megosztotta, hogy amikor visszatér Phoenixbe, elmeséli majd, hogy bár a világon a református egyházak sok helyen darabokra törtek, itt, a Kárpátok alatt megőrizte Isten egységesnek a református egyházat.

– Urunk csodálatos kegyelmét látom abban is, hogy 2024-ben a százesztendős szolgálatát ünneplő Amerikai Magyar Református Egyház még mindig fennáll. De jegyezzük meg jól, atyáink földje és Amerika is a végén idegen föld a számunkra, mert nincs itt maradandó városunk! A lélek arra vágyik, hogy igazi otthonában, a mennyei Jeruzsálemben énekelje az Úr énekét. Mélységes hálával borulok le Isten előtt és megköszönöm, hogy ennek az egyháznak drága lelki kincséből jutott Amerikába is. És annyi jutott belőle, hogy íme, egy életen át éltem én abból – hívta fel a figyelmet Demeter Zsolt.

Az előző nap első olvasatra elfogadott törvényjavaslatokat a Zsinat második olvasatra is tárgyalta. Az alkotmánytörvény, a lelkipásztorok helyzetéről szóló törvény és a hittanoktatási törvény előző nap már elfogadott módosításain nem változtattak, és ismét megszavazták őket, míg a választási törvényhez benyújtott módosítások közül egy változtatást eszközöltek. Az egyik módosítás megengedi majd, hogy ha a presbitérium létszámának kétharmadát sikerült megválasztani, akkor a testület elkezdheti a munkát, és csak a be nem töltött helyekre kell kiírni új időközi választást. Ehhez hozzátették, hogy legalább hat főt meg kell választani, hogy élhessenek ezzel a lehetőséggel, és pontosították az időközi választás szabályainak megfogalmazását is.

Ezután átadták a Kiss Ferenc- és a Juhász Zsófia-díjat. Előbbit idén Vas Zoltán, az Első Magyar Református Egyház torontói lelkipásztora vehette át a diaszpórában élő magyar nemzeti közösségek megtartásáért és erősítéséért, valamint református hitéletük biztosításáért több évtizede odaadóan végzett szolgálatáért.

A Juhász Zsófia-díjat idén Magyarné Balogh Erzsébet vehette át, aki 2005-ben gyülekezeti szolgálatból került a társadalmi missziókat összefogó osztály, majd a Református Missziói Központ élére.

Lelkes hittel, elköteleződéssel igyekezett a különböző élethelyzetek miatt perifériára szorultakat segítő szolgáló társadalmi missziókat összefogni, építeni, sok mellőzött vagy meg nem értett ember problémáiban közvetíteni.

– Egy tematikus, ifjúsági szolgálatra koncentráló év lehetőség arra, hogy ne csak a fiatalok felé szolgáljunk, hanem a családok, tanárok és mindenki felé, aki a fiatalokkal foglalkozik – mondta Ablonczy Áron lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala ifjúsági osztályának vezetője. Felhívta a figyelmet arra, hogy a református gyülekezetek hatvanöt százalékában nincs semmilyen ifjúsági munka, miközben fontos lenne lépni a fiatalok felé. A tematikus évnek a Zsoltárok könyvéből választottak Igét: „Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.”

Ablonczy Áron elmondta, hogy szeretnék segíteni azokat, akik meg vannak akadva az ifjúsági szolgálatban, hogy megtéréseket hozzanak a fiatalok életébe. Hallottak olyan esetekről, amikor nem jut elég idő a felkészülésre, így nem tudnak ifialkalmat tartani a gyülekezetben, ezért tervezik, hogy hetente kiadnak egy digitális óravázlatot, amelyet minden feliratkozó gyülekezet megkaphat. Emellett olyan pályázatokat fognak kiírni, amelyekkel helyi missziót tudnak folytatni a gyülekezetek, mert úgy vélik, hogy sok helyen vannak jó ötletek, csak a pénz hiányzik a megvalósításukhoz. Podcastet is indítanának, és szemléletformáló vitákat, tanfolyamokat szeretnének tartani. Ablonczy Áron ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a családokkal is kell foglalkozni, különben a fiatalokkal végzett munkának nincs értelme. A Zsinat elfogadta, hogy 2025 legyen Az Ifjúság szolgálatának éve a Magyarországi Református Egyházban, támogatta az Ablonczy Áron által bemutatott elképzeléseket, és a zsinati tagok imádkoztak a tematikus év sikerességéért.

A Csillagpont fesztivált 2025-ben ismét Zánkán fogják megrendezni, július 14–19. között, amelynek célja, hogy Isten szeretete, valamint a közösség ereje evangéliumi megújulásokat és megtéréseket hozzon a fiatalok életébe. A rendezvényről Ablonczy Áron és Mező István, a Zsinati Hivatal vezetője beszélt a Zsinatnak. Felhívták a figyelmet annak fontosságára, hogy a Csillagpont ne csak a református fiatalok rendezvénye legyen, hanem az egyház ifjúsági missziójának legnagyobb terepe, ezért el kell érni, hogy az egyházzal kapcsolatban álló fiatalok a barátaikat, ismerőseiket is elhívják oda.

Fő témának a fiatalok jó részét érintő probléma, a szorongás körüljárását választották, és az eseményen szeretnének nemcsak kérdéseket feltenni, de evangéliumi válaszokat is adni a szorongásra, a szorongó fiataloknak. Négyezer-ötszáz résztvevőre számítanak jövőre, és a gyülekezeti ifikből érkező csoportoknak számos kedvezményt kínálnak. A Zsinat a Csillagpont terveit is támogatásáról biztosította.

A résztvevők megemlékeztek két fontos évfordulóról is. Mind a Református Telefonos Lelkigondozás, mind a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió idén ünnepli alapításának a negyvenéves évfordulóját. A telefonos lelkigondozás történetéról Révész Jánosné Anikó misszióvezető lelkipásztor számolt be.

Úgy vélte, hogy Isten megáldotta az elhatározásukat, és megosztotta, hogy a leggyakoribb kérdések, amelyekkel keresték őket, az emberi kapcsolatok zavaráról szóltak. A szolgálat fontos eszköz a szenvedélybetegségek, a válások és az öngyilkosságok megelőzésében. Ez a református egyház egyik legrégebbi missziója, a kezdetek óta munkatársai közel hatvanezer órányi beszélgetést folytattak le. Hallgattak, odafigyeltek, nyitottak voltak mások gondjára, fájdalmára, és keresték a nehéz élethelyzetben lévőkkel a folytatás lehetőségét. Ma már Skype-on és ingyenesen hívható számon is elérhetőek. A Zsinat határozatban köszönte meg a telefonos lelkigondozás negyvenéves munkáját.

A Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió alapításáról szóló megemlékezés egy „mini hitvallással” kezdődött, amelyben Bajcsi Norbert elmondta, hogyan mentette meg a ráckeresztúri drogterápiás otthon és a megtérés a többévnyi drogozás, hajléktalanság, börtönbüntetések után, és mennyire megváltozott azóta az élete.

Majd a ráckeresztúri otthon kezdeményezője és alapítója, a misszió vezetője, Erdős Eszter lelkipásztor mesélte el a kezdetek történetét. Ezt követően bemutatott több olyan embert, akik megtértek a misszió hatására. Egyikük, egy dél-amerikai börtönt is megjárt „kemény gyerek” ma munkatárs a misszióban.

Ezekkel a történetekkel kapcsolatban Erdős Eszter úgy fogalmazott, hogy „a csodákat nem lehet megszokni”, és tréfásan megjegyezte, hogy a ráckeresztúri otthonban bizony még a kutyából is szalonna lesz.

Előadása végén a nyugdíjba vonuló misszióvezető bemutatta utódját, Katona Viktor lelkipásztort. A Zsinat határozatban adott hálát a misszióban dolgozók szolgálataiért, és kérte életükre és munkásságukra Isten áldását.

A zsinati ülés végén az előző nap megválasztott Olajos István zsinati bíró is letette az esküt. Ezután Steinbach József dunántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke lezárta az ülést, és advent közeledtével a nehéz esztendő után örömteli áldott új évet, és az adventben az örömhírben való megmerítkezést kívánt a megjelenteknek.