Megállni és lélegzetet venni

– A kötetben nem tematika szerint helyeztük el az imádságokat. Az volt a célom, hogy bárhol kinyitva a könyvet párbeszédet kezdjünk Istennel. Oldalszámot és tartalomjegyzéket sem alkalmaztunk, inkább illusztrációs képek segítségével próbáljuk segíteni az olvasót – kezdte a könyv bemutatását Csoma Zsuzsanna.

Az imádságok által őszintén megfogalmazhatjuk érzéseinket – legyenek azok örömtelik, vagy szomorúak – amiket megoszthatunk Istennel. Csoma Zsuzsanna elmondása szerint arra próbál rávezetni minket, hogy nem egy távoli Istennek üzenünk, hanem a közelünkben érezhetjük, amikor imádságban megszólítjuk. Előfordul, hogy a terheink alatt nem tudunk hangosan kimondani valamit, de ha tudomásul vesszük az Úr jelenlétét az életünkben, akkor együtt lélegezhetünk vele. Hangsúlyos annak bemutatása is, hogy az imádságos élet intim együttlétet jelent Istennel, akinek öncenzúrázás nélkül bármit kimondhatunk. – A kiadványban szereplő imafüzéreket istentiszteleteken is használom, amikor témájukban megfelelnek az aktuális igeszakasznak. De olyanokat is válogattunk munkatársaimmal, amelyek csak az olvasó és az Isten közötti beszélgetést mélyítik el – fejtette ki.

Az imafüzérrel a szemléletformálás is célja a szerzőnek. Csoma Zsuzsanna úgy tapasztalja, hogy gyakran a bibliai történeteken kívülre helyezzük magunkat. Előfordul, hogy csupán a Szentírás egy-egy szereplőjével azonosulunk, viszont meglátása szerint mindenkiben meg kellene találnunk azokat az aspektusokat, amelyek nekünk szólnak. Emellett a keresztyén tanítás szerint Krisztusban testvérek vagyunk. Jézus és az Atya egyek, Isten bennünk él. Őt is meg kell látnunk magunkban, hogy megszülethessen legbelül is pünkösd ünnepe.

A lelkipásztor kifejtette: a lángnyelvek megtisztítanak, és felmelegítik a szívünket, új hajtóerővé alakulnak a bennünk kiáradó Szentlélek által. Ám ezt mindig egyénileg éljük meg. Fontosnak tartja, hogy Isten előtt megállva őszintén ki tudjuk mondani azt, amit érzünk. Ha türelmesek vagyunk magunkkal és időt szentelünk az elcsendesedésre, akkor meghalljuk a választ is. De ehhez szükséges az imádságban eltöltött idő, nem csak várakozni kell és elvárásokat megfogalmazni. Csoma Zsuzsanna szerint, ha tudok azonosulni Krisztussal és felismerem magamban is az Isten országát, akkor már nem a kívülről elvárható dolgokra fókuszálok és a másiktól várom a megmentésemet, hanem kinyílik a szemem és a fülem, így meghallom a bennem lévő Szentlelket. Azért is hangsúlyos rátekintenünk az istenképünkre, mert lehet, hogy korábbi, akár gyermekkori élményeink miatt nem merünk az Úr előtt megnyílni. Az Istennel töltött időben megvigasztalódik a síró, belső gyermek, felnőhet egy érett istenkapcsolathoz és felelősségteljes élethez.

Csoma Zsuzsanna az első, könyvben szereplő imádságot évekkel ezelőtt írta meg, azóta gyarapodott a repertoár, amelyből hetvennégy imádságot válogattak össze. Eleinte a közösségi oldalán osztotta meg az írásait. Később merült fel az igény, hogy jó lenne egy csokorba gyűjteni őket. Az imák megfogalmazásában sokat jelentettek a lelkipásztor korábbi olvasmányai hitről és lélekről. Az egyik Hanna Wolf Jézus, a pszichoterapeuta című könyve volt, amit még a '90-es években vett a kezébe. Ahogy fogalmazott: megdöbbentette a könyv gondolatisága, amelyben bemutatta Jézust, a működését és az egész Bibliát.

– Olvasni mindig is szerettem. Édesapám könyvespolcán sokféle könyv volt, amiket hosszú betegsége idején ránk hagyott. Müller Péter két írását elosztottuk egymás között a testvéremmel: a Kígyó és kereszt, illetve a Lomb és gyökér címűt. Olvastam Anselm Grün és Mácz István írásait is. Ezek szintén tágították a gondolkodásomat. Értékes szemléletmódot kaptam tőlük. Mind inspiráltak az imafüzér összeállításában. Édesapám halála után képeztem magam egyéb, nem egyházi lelkigondozási módszerekkel is. Elkezdtem emberekkel foglalkozni. Ezek a találkozások és segítő beszélgetések engem is formáltak. Tágabban látom magát az embert, a cselekedeteit, a mozgatórugóit, az esetleges öntudatlanságát a döntései, viselkedése mögött. Árnyaltabban szemlélem az embereket, mint korábban. Ezek a tapasztalások is belekerültek az imádságokba – idézte fel.

Csoma Zsuzsannának fontos, hogy az írás és a kép együtt jelenik meg a kiadványban. Minden fohász mellett illusztráció is látható. Érzelemdús hangulatot fejt ki az olvasóban a kép és ima együtt. Az imádságok megfogalmazásakor törekedett arra, hogy a végén megjelenjen a remény, hogy bármi is történik az életünkben, Isten mindig jelen van. A könyvvel az a célja, hogy őszintén imádkozzunk, és ne egy külső, hanem a bennünk élő Istennel alakítsunk ki élő kapcsolatot.

Csoma Zsuzsanna az ember és az Isten közösségét olyannak látja, mint egy szerelmi kapcsolatot. – Ha a kapcsolatomat így tudom megélni Istennel, akkor teljesen mindegy, hogy mi vagy ki van körülöttünk, csak a kedvesemre figyelek. Az Énekek énekében olvashatjuk, hogy nincs szükség semmi másra, csak arra, hogy te és én létezünk, ettől válik meghitté és egyedivé a kapcsolat. Gyakran úgy születtek meg gondolatok, hogy leírtam egy érzést, és azt szőttem tovább imává. Előfordult, hogy átolvastam az írásomat, és magam is meglepődtem a végeredményen, mert úgy tűnt, mintha nem én írtam volna – árulta el, hogyan születtek meg a könyvben olvasható imák.

Csoma Zsuzsanna a könyv címéről elmondta: a Végtelen az Istent és az emberi életet is jelenti. Napjainkban hajlamosak vagyunk materiálisan szemlélni a világot. Viszont Isten végtelen szeretettel szeret, ezért megadta számunkra a szabadságot a döntéseinkben. Nem bábuként, hanem felelősségteljes emberként kezel minket. Ránk bízza a döntést, hogy odafordulunk-e hozzá és rábízzuk-e magunkat, vagy sem.

A kiadvány előszavában Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke úgy fogalmaz: akár egyetlen imádságon belül is lehetséges bejárni az emberélet magaslatait és szakadékait, hiszen az igazi imádság feszültségben születik. Az ellentétes pólusok között áramlani kezd a vallomás. Bűn és irgalom feszültségében születik az imádság. Keresi azt az ajtót, amin át az Atya színe elé lehet jutni és ott megnyugodni. Csoma Zsuzsanna lelkipásztor bensőséges imafüzére ennek példája. Isten tud rólunk, szemmel tart, kíváncsi ránk, gondja van ránk. Mégis, amikor imádságban is megfogalmazzuk, csoda történik: az imádság nemcsak terheket vesz le a vállunkról, hanem megnöveli az élet terheinek elhordozásához szükséges erőt.