Meg akarja változtatni a világot

Hogyan döntötte el, hogy a Pilinszky 100 után az idei évfordulók közül Nemes Nagy Ágnest választja, és ismét „társul” egy költőóriással?

Jó ideje minden nap előveszem Nemes Nagy Ágnes műveit, és valóban arra számítok, hogy idén nagyon „összenövünk” egymással. Ez a munkáim során rendre így van. Pilinszky János személye, munkássága a tavalyi évben igen erős hatást gyakorolt rám, előfordult, hogy még az álmaimban is jelen volt. A Pilinszky-centenárium alkalmával gyakran előkerült a Nyugat folyóirat harmadik nemzedékének jelentős költője, Nemes Nagy Ágnes neve.

Az egyik első írás, amelyet a Pilinszky-évfordulón idéztem, éppen tőle származik, 1981-ben költőtársa halálakor írta: “Pilinszky más. Mindenki más, de vannak másabbak. Pilinszky ilyen másabb a magyar költészetben és a költészetben, vagyis csakugyan más, igazi más, mélyen eltérő, ritka, valószínűtlen. Egy fehér antilop, egy transzurán elem. Ha végigment az utcán, az ötvenes évek sötét, pesti utcáján, rövid, szűk vállú kabátkájában, úgy ment, mint egy üldözött legenda. Az is volt.”

Mély barátság kapcsoltak őket össze, Pilinszky szellemi társként tekintett Nemes Nagyra, barátságuk a költészet körül forgott, mindketten megvívták a maguk őszinteségi forradalmát. Az Apokrif című versének alkotása közben Pilinszky sokaknak felolvasta a készülő művet, de számára igazán Nemes Nagy Ágnes szava volt meghatározó. Neki vitte el a szöveg első változatait, majd tanácsai alapján átdolgozta, szinte soronként lassan és gyötrődve. Az Újhold évkönyvben jelent meg a versnek a hasonmás kézirata, és abban látható, hogyan javította, részben a Nemes Nagy Ágnessel való beszélgetések alapján.

Sokat tűnődtem kettőjük kapcsolatán: vajon meddig engedi be az egyik alkotó a másikat? Tudtak-e közösen gondolkozni? Érdekelt, hogy milyen döntéseket hoztak az életükben, milyen fájdalmakat éltek meg. Erről Lengyel Balázs, Nemes Nagy Ágnes férje is többször, nagyon szépen ír. Úgy éreztem, irodalmárként számomra csak egyetlen út van: ha a tavalyi centenáriumot követve idén Pilinszky mellé odateszem ezt az alkotó nőt, Nemes Nagy Ágnest. Így tudok teljes képet a közönség elé tárni. Ezt már akkor elhatároztam, amikor még nem tudatosult bennem, hogy a költőnőnek az idén centenáriuma van.

Az a célom, hogy a közönséggel együtt tudjuk felfejteni Nemes Nagy Ágnes írásainak rétegeit. Nekem magamnak is szükségem van erre. Számomra ez nem kis próbatétel, hiszen az írónő az egyik oldalról hideg, távolságtartó, objektív tanárnak látszik, sugárzóan okos, a másik oldalról: szeretetre vágyó, érzékeny, sokszor szemérmes nő. Intelligens és gyönyörű. Több lépésben tudok napról napra közelebb kerülni hozzá, verseit és esszéit olvasva. Fontos emlékezni arra, hogy Lengyel Balázzsal, férjével együtt szerkesztették az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely mindössze hét számot élt meg, mégis, máig hatással van az írógenerációkra. Budai otthonuk mindig is a kor fontos alkotói központja volt. Az itt megforduló írók, költők visszaemlékezéseikben rendre beszámolnak ezekről a baráti vagy szakmai együttlétekről, szellemi találkozókról.

Nemes Nagy Ágnes családjáról, önmagáról szemérmesen ír verseiben, valamiképp megpróbálta a saját személyét háttérbe szorítani, nem szerette a különböző meghatározásokat, „bélyegeket”, mert úgy tartotta, hogy ő ez is, meg az is. Az ellentétek metszéspontjában állt. Rendkívül komplex személyiség volt, rengeteg hangon tudott megszólalni. Tehát a két alkotó egymás mellé helyezésével a szándékom az, hogy egyfajta átfogó képet kapjon a közönség a 20. századi magyar irodalom számos alkotói periódusáról, szereplőjéről, barátságáról, írásairól, hiszen nagyon sok alkotó életművét érintjük.

A centenáriumi év mottója: Viszonylagos öröklét, amely A formátlan című vers egyik sorában megfogalmazódó költői kifejezés. Mi volt ebben az ön számára különleges?

„A formátlan, a véghetetlen. / Belepusztulok, míg mondatomat / a végtelenből elrekesztem. / Homokkal egy vödörnyi óceánt / kerítek el a semmi ellen. / Ez a viszonylagos öröklét / ép ésszel elviselhetetlen." Nekem a vers szómondatai a megfoghatatlant teszik megfoghatóvá, a létezés és léten túli világ megértésvágya van a sorokban, olyan erővel hatnak rám évek óta, hogy úgy éreztem, egy év mottójául szolgálhatnak. Nemes Nagy pontosan fogalmaz, de lehetőséget ad a csendre is, hogy elvesszek ebben a versben. Kimondja a megfogalmazhatatlant, legyőzve az ellenállás erejét. Nemes Nagy Ágnes szerint magasfeszültségnek kell lennie ahhoz, hogy vers szülessen. A formátlan című alkotás szokatlan áttűnés számomra, és épp erre példa.

Nemes Nagy Ágnes objektív művészete mögött szenvedélyes költő áll, aki teljes mélységében éli át tapasztalatait. Ide tartozik a természethez, a hithez, a családhoz és az íráshoz való viszonya.

A magyar irodalomnak ez az eredeti hangvételű, nagy hatású költőnője úgy tudja megmutatni a természetet, a fákat, a gesztenyefákat és a minket körülvevő világot, mint kevesen. Mindig tanítja az olvasókat a természet, a kert, a madarak, a növények látására. 2016-ban jelent meg Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött verseinek kötete, közel 100 kiadatlan verssel együtt, Ferencz Győző szerkesztésében. Itt olvasható Az űrben fás celofán napkorong kezdetű négysoros vers, amely különösen fontos számomra. „Rőt lila lábak jégből kimerednek.” – Micsoda sor! A Föld emlékei című, 1986-os kötet elején pedig a klasszikus, a népszerű Fák című vers olvasható, amelyben lenyűgözően tudja váltogatni a harmóniát és a diszharmóniát, a téli, hóban álló fákat mozdíthatatlan függönyökhöz hasonlítja, amiket mindannyiunknak meg kell tanulnunk. A vers tele van apró megfigyelésekkel, puritánul lecsupaszítva.

Pilinszky János nagyon sokat adott nekem a hit szempontjából, személyesen neki köszönhetően egy egészen más, mély átélésekkel teli helyre jutottam, máshová, mint ahol korábban voltam. Nemes Nagy Ágnestől kicsit jobban féltem, nemcsak azért, mert dúsabb az életműve, hanem mert munkásságában hihetetlen erőt mutat, és a távolságtartása miatt nehezebben tudok vele megbirkózni, bár vágyom hozzá közel kerülni. Ősei generációkra visszamenően reformátusok, protestáns lelkipásztorok, ügyvédek voltak.

Az istenes versei egyszerre Istent keresők és Istent tagadók, mégis minden gesztusában a hit próbáját kiálló versek, és ne feledkezzünk meg az ekhnátoni szellemhez való szoros kapcsolódásáról sem.

Pilinszky János szinte minden versében a szakrálist kereste, még az Apokrifban is. Nemes Nagy Ágnes költészetének terepe „az adotton-túli”, „az adott világ fölötti más dimenziók”. Egyik kedves versemben, az Ekhnáton jegyzeteiből címűben valami különlegesre talált. Keresett valakit, vagy valamit, akiben hihetett, akiben megbízhatott. „Valamit mégis kéne tennem, / valamit a gyötrelem ellen. / Egy istent kellene csinálnom, / ki üljön fent és látva lásson.”

Ekhnátonról háromezer évig nem tudtak semmit, lappangott, és egyszer csak felfedezték. Ő volt az egyistenhit megálmodója Egyiptomban. Bár Nemes Nagy Ágnes számára ez az alak a magára hagyott ember szimbóluma, mégis egyben az istenteremtésnek a kísérlete. Pilinszkyvel ellentétben Nemes Nagy Ágnesnek nem állandó és megkérdőjelezhetetlen a hite. „Amikor én Istent faragtam kemény köveket válogattam, keményebbeket, mint a testem, hogyha vigasztal, elhihessem” – írta a költőnő.

Említette, hogy Pilinszkyből sokat merített hitével kapcsolatban. Hozzá tudott-e tenni valamit ehhez Nemes Nagy Ágnes életműve?

Édesapám, Juhász Ferenc költő és édesanyám, dr. Kilián Katalin orvos révén egy kultúrában nagyon gazdag világba születtem bele, a szó művészetének világába, tapasztalva, amit szüleim és barátaik, ezek a kiválasztott emberek a szóval művelni tudnak. „A költő nem tesz mást: csak tűzliliomot ültet a lét szívébe. Elmondja a világot, és meg akarja változtatni a világot” – vallotta édesapám ars poeticájában. Azonban mégis ott van a szavakon túliság, a szó és a szótlanság összefüggése, amely mögött nagyon sok harc és átalakulás van. Ott van a hit küzdelme, ami mindennek az alapja, mert összefonódik ebben valami a láthatóból és a láthatatlanból. Ezek a művészek kimondják helyettünk a megszenvedett hitükkel, életükkel, sorsukkal és vágyukkal, hogy mi az élet. Nekem hosszú utat kellett megtettem a gyermeki élményektől a valódi rácsodálkozásig. Személyes törés, küzdelem kellett ahhoz, hogy egyedül, mindenkit félretéve felmérjem, vajon kihez, hova fordulhatok.

Rengeteg irodalmi képpel találkoztam az életem és immár 16 éves irodalmár pályafutásom alatt ebben a témában, most pedig hozzáadódott mindehhez Nemes Nagy Ágnes szigorú önfegyelme és önvizsgálata.

Munkámra egyre inkább úgy tekintek, mint misszióra. Akkor tudunk hatással lenni az emberekre, népszerűsíteni mindazt, ami az írott tartományban van, ha azt látják, hogy aki tolmácsolja azt, adott esetben én – ebben hiszek. Az irodalmi estekkel az a célom, hogy változtasson az emberek életén, mert meggyőződésem, hogy ez lehetséges. Nem találok olyan lehetőséget a művészeten kívül, amely alkalmas lenne erre. A programban összekapcsolom a különböző művészeti ágakat – festészet, írott mű, zenemű – mert hitet, reményt, menedéket tudnak adni. A 21. században nagyon is van az irodalomnak közösség-összetartó ereje.

Milyen további programokra számíthatunk még a centenáriumi sorozatban?

Most már egy évnyi tapasztalattal a hátunk mögött érteni véljük, hogy mivel lehet közel kerülni a közönséghez, mit érdemes kiemelni egy ilyen kerek évfordulón. Láttuk, hogy több százan eljönnek egy-egy beszélgetésre, zenés programra, tavaly rengetegen kapcsolódtak online is. Ez csakúgy lehetséges, hogy pátosz nélkül, hétköznapi módon adjuk át a közönségnek az irodalmi műveket, hiszen tudom, ezek a művészóriások nem szeretnének szobrok lenni. Nagyon közérthető, kézzelfogható módon kell láttatni egy életmű rétegeit, amihez mindenki kapcsolódni tud. Mindig a befogadó szemével nézem az írók életművét, és igyekszem azokat a kérdéseket megfogalmazni, amelyeket a közönség soraiban ülő olvasók feltennének.

Az irodalmi beszélgetős-sorozat egész évben a MOMKult partnerségével jön létre, a következő estet február 23-án tartjuk, a fókuszban a Nemes Nagy Ágnes számára oly fontos „mesterrel”, a „hegyi költővel”, Babits Mihállyal. Nemes Nagy Ágnes költői eszményképéről, Babitsról írta a disszertációját, akinek műveltsége megbonthatatlanul ott kering a verseiben, de benne van József Attila kozmikus magánya is. Az előttünk álló est vendége Szabó T. Anna költő, Kelevéz Ágnes irodalomtörténész és Györgyi Anna színművész lesznek. A személyes kapcsolódási pontok mellett beszélünk majd az Újhold irodalmi folyóirat szerepéről, működéséről és hatásáról, előtérbe kerülnek Nemes Nagy Ágnes költészeti korszakai, témái és az esszéirodalomban betöltött helye, valamint a pályáját meghatározó mesterek: Szerb Antal, Ottlik Géza, Mándy Iván.

Március 21-én, a költészet világnapján minden bizonnyal Rómából, a Római Magyar Akadémiáról jelentkezünk be Tóth Krisztina, Ughy Szabina és Pál Dániel Levente társaságában. 1947 őszétől nyolc hónapon át, 1948 augusztusáig tartott az olaszországi szabadság időszaka, az út, amelyekről a költőnő leveleiben olvashatunk, de az utazás hatása Nemes Nagy Ágnes esszéiben és verseiben is nyomon követhető. Meglepetés, hogy bekapcsolódik továbbá egy ünnepelt olasz alkotónő, írónő, akinek vannak kapcsolódási pontjai a magyar irodalommal. Kaptunk meghívást Nápolyba is, így az olasz turné második állomása a dél-olasz városban lesz. A folytatásban Párizsba és Brüsszelbe is ellátogatunk a terveink szerint, olyan helyszínekre is, ahol Nemes Nagy Ágnes a férjével, Lengyel Balázzsal megfordult utazásaik alkalmával. Ez egyfajta lelki, irodalmi zarándoklat lesz mindannyiunk számára.

Április 10-én, a költészet napjához kapcsolódva az Akvárium Klubban tartunk egy nagyszabású irodalmi estet, majd április 20-án visszatérünk a MOMKult-ba. A tervek szerint bemutatkozik Dobri Dániel zeneszerző A másik Róma című operája, ami Lengyel Balázs Két Róma című műve alapján készült. Bár az alkotásnak volt már római bemutatója, ezúttal felújítva, új szereplőgárdával láthatjuk Rómában és Budapesten, épp most készítjük hozzá az olasz szövegkönyvet.

A száz éve született költőnő a XII. kerületben lakott, tehát tavasszal, amikor enyhül az időjárás, innen indulunk irodalmi sétára, amire máris készülünk Kerek Veronikával, a jogörökössel, és mindezeken túl idén programjaink között helyet kapnak különféle műfajok, illetve témakörök is: színház, gyerekirodalom, zene, valamint mindezek keveréke, és készítünk egy filmet is, több író és irodalomtörténész, zenész és alkotó megszólalásával.