Ma különösen gyorsan változó világban élünk. A legkönnyebben a technológiai átalakulásokat érzékeljük. A fogyasztói társadalom szemlélete berobbant a világunkba, és hirtelen teret is hódított. Az adventi és a karácsonyi időszak ennek beszédes példája. Miközben egyre több és több egyre okosabb eszközünk van – itt nyomon követhető a változás –, az élet fontosabb területein ezt nehezebben tudjuk észlelni. Az értékrend változása ilyen jelenség. Ennek egyik példája, hogy a világunkból kikopik a hivatás fogalma. Ma már nagyon nehéz arra biztatni a fiatalabb nemzedékhez tartozókat, hogy életre szóló hivatást (szakmát?) válasszanak maguknak. Sokan mondják, ma egy érettségi vizsga környékén lévő fiataltól nem lehet elvárni, hogy tudja, mivel szeretne egész életében foglalkozni. Valóban, a munka piaca rugalmasságot kíván, ezt nem vitathatjuk, a hivatástudat nélküli élet azonban mindenképpen szegényebb. A napokban adtak át két magyarnak Nobel-díjat – erre az eredményre minden magyar ember büszke lehet. Mindkét esetben kitartó, hivatástudattal élő tudós kapta a jeles kitüntetést.
A Biblia egyik legismertebb története az, amikor Mária Jézus születésének ígéretét kapja. Gábriel angyal így szólt: „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” Mária ekkor nagyon fiatal nő lehetett. Úgy tudjuk, abban az időben tizenkettő-tizennégy évesen adták férjhez a lányokat. Ez esetben eljegyzett személyről van szó, tehát bizonnyal rendkívül fiatal teremtésről. Azt hirdeti neki az Úr követe, hogy kegyelembe fogadott lett. Nem tett ő semmit ennek érdekében. Valószínűleg élte az átlagos fiatal női életet – a Szentírás nem árul el semmit arról, hogy Mária valamilyen cselekedettel kiérdemelte volna ezt a helyzetet. Élt, mint mindenki más. Mégis ebbe az élethelyzetbe lép be Isten követe által: hirdeti neki, hogy kegyelembe fogadott lett. De mindehhez küldetés kapcsolódik. „Az Úr veled van!” – ez olyan biztatás, amilyet azok az emberek kaptak, akiket nagy feladatra hívott el az Isten.
Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és nem tudta mire vélni a helyzetet. Az angyal azonban folytatta az ígéret hirdetését. Egy gyermek megszületését jelentette be, akit Jézusnak kell majd nevezni. Ez a gyermek azonban teljes mértékben Isten tulajdona lesz. Mária fia pedig nem csupán a feltámadása vagy a keresztsége okán áll a Lélek vezetése alatt, hanem fogantatása pillanatától. Isten jelenléte beárnyékozza Máriát, úgy, mint az Ószövetségben a szövetség sátrát. A gyermeket pedig majd Isten Fiának nevezik.
A legtöbbször ennek a bibliai történetnek a meghittségét látjuk. Azonban nagyon fontos és érzékelhető valóság van ebben az eseményben. Mi a válasza Máriának erre az Istentől jövő lehetőségre? Kérdése – „Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek?” – nem hitetlenségből fakad. Ez a fiatal nő nem is kíván hitelesítő jegyet, mint ahogyan azt az idős pap, Zakariás tette Keresztelő János születésének ígérete során. Nem kért bizonyítékot, és mégis kapott: a rokon Erzsébet – idős kora ellenére – hat hónapja gyermeket vár.
Mária válasza beleegyező volt. Egy eljegyzett fiatal lány számára ez a helyzet nagy próbatétel. Ha jegyese, József úgy dönt, az áldott állapotban lévő nőt házasságtörés miatt megvádolhatta volna. E helyzetben benne volt a megszégyenülés lehetősége. Mária mégis igent mondott: „Történjék velem a te beszéded szerint!” A hitben járó, kegyelmet találó emberi élet igent mondott az Isten akaratára. Hatalmas példa ez mindenki számára. A kegyelemhez küldetés kapcsolódik. Sokszor ott téved a mai ember, hogy a keresztyén hit aspektusainak csak egy részét akarja elfogadni. Mindenki igent mond a gondviselésre, a kegyelemre, a szabadulásra, az oltalomra, és közben elengedjük a hit legalább annyira fontos valóságát: küldetésünk van. Igent kell mondanunk Isten akaratára, és annak a ránk eső részét hittel és alázattal elfogadva meg kell cselekednünk.
Az adventben és a karácsonyban azt tapasztaljuk meg, hogy az Isten ad. Azonban csak úgy lehet teljes a hitünk, ha mi is mondjuk Mária szavaival: „Történjék velem a te beszéded szerint!”
A szerző a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!