A vasárnapi istentiszteletre háromnegyed tízkor már folyamatosan érkeznek az esztergomi reformátusok. A lelkészi hivatal előtt eközben nagy a készülődés. Október második vasárnapja van, a gyülekezet az aradi vértanúkra emlékezik a konfirmandusok műsorával. Amikor az istentisztelet kezdetén felhangzik a 68. zsoltár, a fiatalok az úrasztala előtt állnak egy-egy égő gyertyával a kezükben a zsúfolásig megtelt templomban.
Az igehirdetés alatt már három helyen zajlik istentisztelet. A templomban maradnak a felnőttek, a családok és a konfirmandusok, a lelkészi hivatal termében a kisebb gyermekek, a felújítandó gyülekezeti házban a nagyobbak kapnak helyet. Mindhárom helyiséget láthatóan kinőtte a közösség. A gyülekezet reméli, hogy belátható időn belül a megújult gyülekezeti ház is a vasárnapi istentiszteletek egyik otthona lesz, így akár teljes családok és a helyhiány miatt elmaradók is részt tudnak venni az alkalmakon a technikai eszközök segítségével.
„Ragaszkodunk egymáshoz”
Volt idő, hogy egészen mást jelentett a helyhiány az esztergomi reformátusoknak: a 19. század közepéig ugyanis nem lakhattak a városban protestánsok, hiszen 1599-ben érseki kérésre a király kitiltotta őket. 1857-ben már hatvannégy református élt Esztergomban, 1881-ben pedig hivatalosan is megalapították a gyülekezetet. Nyolc évvel később a megvásárolt telken a templom is felépült. A 2001-es népszámláláskor kétezer-egyszázan vallották magukat reformátusnak a mintegy harmincezres városban. „Mindenki máshonnan érkezett, ezért ragaszkodunk egymáshoz, és a gyülekezet nagyon erős, közös lelki otthont jelent számunkra" – hangsúlyozza az istentisztelet után Ágoston Csaba, a gyülekezet lelkipásztora.
Mit jelent ma Esztergomban reformátusként élni? Manapság már más a helyzet, mint a korábbi évszázadokban, de a város katolikus többsége most is meghatározó. Bár hosszú idő telt el a megbékéléséig, ma már kölcsönös az elfogadás az érsekek városában. Herczeg Pál, a budapesti teológia nyugdíjas professzora, az esztergomi gyülekezet tagja nagy dolognak tartja, hogy Paskai László bíboros temetésén palástban ültek a református lelkészek a katolikus püspökök között a bazilikában. Ágoston Csaba lelkipásztor hozzáteszi: azért is fontos téma számukra a katolikusokkal való viszony, mert ez valóban meghatározza az életüket. Például a hitoktatás területén is, hiszen a több mint kétszázötven hittanos nagy része katolikus iskolába jár.
Az esztergomiak többször is felújították templomukat. Legutóbb az elmúlt években végeztek nagyobb munkákat: az elektromos helyett gázfűtést alakítottak ki, kicserélték az ablakokat, új aljzatot és tetőzetet kapott az épület. Ezek az építkezések a gyülekezet minden tagját megmozgatták: adakoztak és dolgoztak. „Ha tenni kell valamit, mindenki igyekszik kivenni a részét a munkából. Például amikor árkot ástunk a gázcső lefektetéséhez, olyan sokan voltunk, hogy a zuhogó esőben mindenkinek csupán egy ásónyi föld jutott" – emlékszik vissza Tókos László háziorvos, a gyülekezet presbitere.
Jó légköre van
Hogy mennyire összetartó közösséget alkotnak az esztergomi reformátusok, jól mutatják más alkalmak is. Ilyen például a két ifikör, a családos bibliakör, a tagyospusztai hittantábor vagy éppen a kirándulások. Herczeg Pál erről azt mondja: „a gyülekezetnek jó légköre van”. Tókos László hozzáteszi: „Élő gyülekezet vagyunk, az emberek szívesen vannak itt. Együtt imádkozunk, együtt szervezzük a különböző alkalmainkat." Haraszti Erzsébet presbiter pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a két lelkipásztoron kívül az egyházközségnek nincs más alkalmazottja, a szükséges teendőket a gyülekezet tagjai végzik el. Összesen egy tucatnyian vállalták a következő évre a gyermekfoglalkozásokat. Az asszonyok a hivatalban délelőtti ügyeletet tartanak, templom- és udvartakarítást szerveznek.
A közösség erejét mutatja az is, hogy az istentiszteletek után a lelkészi hivatalban még együtt maradnak: kávé, tea mellett beszélgetnek, az ünnepelteket felköszöntik, a gyerekek pedig az udvaron játszanak – a lényeg, hogy együtt legyenek. Ezért az esztergomiak ahhoz is ragaszkodnak, hogy vasárnapokon mindig egy istentiszteleti alkalom legyen, hiszen így tud együtt lenni az egész közösség. A templomot azonban mára kinőtték, ünnepekkor sokan kiszorulnak az utcára. A karácsonyi műsorban körülbelül száz gyermek vesz részt. Könnyű kiszámolni, hogy már az ő családtagjaiknak is alig jut hely. „Idén tizennyolc konfirmandusunk van. Konfirmációkor a családok megtöltik a templomot, a gyülekezet többi tagja már nem fér be. Nagy nehézség, hogy kicsi a templom, kicsi a gyülekezeti terem" – osztja meg Ágostonné Apáti Gabriella lelkipásztor.
Nővérszállóból gyülekezeti ház
„Esztergomban a kommunizmus a református egyház telkén növekedett" – mondja Ágoston Csaba. A telek nagy részét ugyanis 1945 után elvették, és olyan területeket adtak helyette, amivel nem lehetett mit kezdeni. A hatvanas években már a templomkertet is államosították, és ezen a Kádár Jánosnak írt levél sem segített. 2009-ben a város vezetősége csereingatlanokért visszaadta a telket – egy akkor már üresen álló volt nővérszállóval. Ebben az épületben szeretnék kialakítani a gyülekezeti házat az alsó szinten egy nagyobb és egy kisebb teremmel, teakonyhával, mosdóval, a felső szinten pedig a későbbiekben gyülekezeti diákszállást hoznának létre.
Az épületet a nővérek és orvosok 2005-ig lakták, és a hatvanas évek után gyakorlatilag egy fillért sem költöttek rá. Amikor az egyházközség megkapta a várostól, beköttették a gázt és a villanyt. A pince feletti rész a hibás építkezés miatt megrogyott, az épület bizonyos részei egyelőre legfeljebb raktárként használhatók. A földszinten azonban ajándékba kapott bútorok segítségével kialakítottak egy kis szobát, a Kálvin-termet, ahol a nagyobb gyermekek istentiszteletét tartják vasárnaponként. „A mintegy hétszáz négyzetméteres épület átalakítására engedélyezett terveink vannak. Az épület jelenlegi adottságaiból az következik, hogy nagyobb szerkezeti kiváltásokat kell elvégeznünk. A támogatásból elkezdhetnénk a földszinti rész szerkezeti munkáit" – magyarázza Máté Edina építész, aki a gyülekezet tagjaként jelentős segítséget nyújtott a tervezési munkákban. Ágostonné Apáti Gabriella azt hangsúlyozza, hogy az átalakított épületbe kerülnének az ifjúsági istentiszteletek, másrészt lenne helyük arra, hogy a szülők a kisgyermekekkel és a babakocsikkal is elférjenek.
A gyülekezeti ház átalakítása nagy lehetőséget, de egyben nehézséget is jelent a gyülekezetnek. Az elmúlt évek templomfelújítása nagyon megterhelő volt számukra, de amint Ágoston Csaba mondja: „Hálásak vagyunk Istennek, amiért az egyház vezetőségét arra indította, hogy odafigyeljen Esztergomra. Ebben a városban különösen fontos a református jelenlét. Sokan szeretnének csatlakozni hozzánk, komoly missziója van a gyülekezetünknek."
Közös teherhordozás
„A hűséges szolgálatban megtapasztalt áldásként az Esztergomi Református Egyházközség látványosan és láthatóan fejlődik, így kinőtte templomát. Vasárnaponként a jelenleg kétszáz fő befogadására alkalmas templom szűkösnek bizonyul. A templomot a mellette levő gyülekezeti ház bekapcsolásával szeretnék bővíteni, így helyet tudnának adni a kisgyermekes családoknak, és a karzat felszabadulna a megnövekedett számú fiatalságnak. A gyülekezeti ház bekapcsolásával válna teljessé az elmúlt években önerőből és pályázati támogatásokból elkezdett templomfelújítás" – írja a Zsinat elnökségének körlevele az országos gyűjtéssel kapcsolatban.
Az október 30-i perselypénz teljes összegét az illetékes esperesi hivatalhoz kell eljuttatni a gyülekezeteknek november 30-ig. Az összegyűlt adományokat az egyházmegyék továbbítják az Esztergomi Református Egyházközség lelkészi hivatalához, feltüntetve az adományozó gyülekezeteket és a gyülekezetenként felajánlott összeget. „Legyen ez az adomány a reformáció ünnepéhez méltó egyéni és közösségi áldozatvállalás, közös teherhordozásunk és egymás segítésének újabb szép példája!" – írja a Zsinat elnöksége körlevelében, amelyben megköszönte a tavalyi adományokat, amelyek az erdőkertesi gyülekezet templomépítését támogatták. A perselypénz-felajánlásokból 2015-ben több mint 19,5 millió forint gyűlt össze, a kész templomot idén szeptember 17-én, ünnepi istentisztelet keretében szentelték fel.
T. Németh László, fotó: Vargosz
A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2016. október 23-i számában.