Testünk sem lehet egészséges, ha a lélek nincs megfelelő állapotban. Mindenkinek saját döntése és felelőssége, mennyit és miként foglalkozik a mentális állapotával. Miért fontos a befelé fordulás? Milyen hatása van az imapszichológiának? A lelki egészség világnapjához kapcsolódóan erről is beszélgettünk Bagdy Emőke klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeutával, szupervizorral.
"Az imádkozással egyúttal a jövőbe vetett hitünket is erősítjük."
Az előadásain gyakran hangsúlyozza, hogy a stressz, a depresszió, a lelki bajok mind-mind szeretethiányból erednek. Látjuk, hogy egyre több a lelki beteg, már nem csak a depresszió, a kiégés, a félelem, a gátlás, de a pszichoszomatikus betegségek is mindennapi kifejezéssé váltak. Érezheti-e magát félelemben, depresszióban egy hívő ember?
Felelőtlenség volna azt mondani, hogy az istenhívő és a vallást gyakorló emberek védettek a lelki betegségekkel szemben, mert ez azt jelentené, hogy nem vesznek részt az élet mindennapi dolgaiban. Ugyanis maga az élet az, ami kitermel olyan negatív eseményeket, distresszeket, amelyek alól nem tudunk kibújni. Így valójában egyetlen lehetőségünk van, az, hogy megkeressük azokat az önsegítő, egymást segítő lehetőségeket, amelyekkel befolyásolhatjuk a helyzet károsító erejét és talpon tudunk maradni. A legnagyobb krízisek idején olyan a helyzet, mintha körbe lennénk véve fallal. De ne felejtsük el, hogy felfelé még ilyenkor is elindulhatunk: mintegy fölemelkedhetünk az adott helyzetből. Az első lépés az önreflektív fázis, amikor mintegy reflektorfénybe helyezve az életünket megvizsgáljuk azt. A leghatékonyabb segítő eszközök azok, amelyek ezt a felülemelkedést, a magasabb dimenzióba helyezést teszik lehetővé az ember számára. (Ez a hétköznapi életünkben a vicc, amelyről tudjuk, hogy vitalitásgenerátor, hatására öröm-, kedélyjavító, fájdalomcsökkentő hormonok termelődnek a szervezetben, amely így biológiailag is egészségesebb állapotba kerül.) Ilyenkor azt elemezzük, hogy amiben vagyunk, hogyan helyezkedik el az egész életünkben; ez lehet egy kisebb családi vagy kapcsolati krízis, ilyesmi mindannyiunkat ér: hívőket és nem hívőket egyaránt. Viktor Frankl neurológus-pszichiáter hívta fel a figyelmet erre a két kérdésre: kiért és miért élünk. Ha ezeket meg tudjuk válaszolni, akkor meg is találtuk azt, hogy a mi saját, egyéni és családi életünknek mi az értelme, és ez adja azt a legfőbb éltető erőt.
Pálhegyi Ferenc pszichológus Kalauz a bibliai lelkigondozáshoz című könyvében írja azt, hogy ne vessük el a pszichológiai ismereteket, azonban ezeket a maguk helyén kell alkalmazni, a Biblia tanításának alárendelve. Úgy véli, a bibliai lelkigondozásban az Ige a „mester”, mellette a pszichológia a „kisinas”, aki a mester keze alá dolgozik.
Ma már van imapszichológia és neuroteológia is. Utóbbi szakemberei azt is kutatják, hogyan reagál a testünk többek között az imára. Tehát objektív, kétségbevonhatatlan módon mutatják ki, mi a jelentősége, ha belső elmerülésben Istennel kapcsolatot keres az ember. Tanulmányok sora igazolja, hogy a valakiért megtartott közös imának milyen csodálatos hatása lehet. Az imádkozással egyúttal a jövőbe vetett hitünket is erősítjük.
Lelkigondozói kurzusok is vannak lelkészek számára. A lélektan miként hasznosítható a pasztorációs munkában?
A pszichológusi alapszemléletem azon alapul, ami 2000 óta az Egészségügyi Világszervezet definíciója: az ember bio-, pszicho-, szociális és spirituális lény. A spirituális dimenzió 2000-ig nem volt elfogadott tétele az emberről alkotott hivatalos orvosi definíciónak. Ezzel alapvetően, kereteit illetően a helyére került a pszichológia is: a pasztorális lelki munka az a spirituális segítségnyújtás, amelyben mi, pszichológusok, a lelkipásztorok és a pasztorális lelkigondozást végző pszichológusok szövetségre találhatunk. Magam ebben az együttműködésben hívő pszichológusként veszek részt. Ezt tekintem a jövőnek.