Legyen a mi oktatásunk a legkiválóbb!

Mekkora arányú az egyházak szerepvállalása a hazai köznevelésben?

Most tizennyolc százalék az egyházi intézmények együttes aránya, ami azt jelenti, hogy a többi felekezet intézményeivel együtt lassan elérjük a teljes magyar iskolahálózat egyötödét. Ma tehát már távolról sem az a helyzet, hogy csak mutatóban vannak kiváló és elsősorban elitet képző egyházi intézmények. A felekezetek szerepvállalása a magyar közoktatásban jelentőssé vált, és rendszerszintű hatásra tett szert.

Mit mondhatunk el a mai református oktatási rendszerről?

Az elmúlt huszonöt-harminc évben a református egyház jelentős oktatásiintézmény-fenntartóvá vált, már kétszáztíz intézménnyel, több mint ötszáz telephelyen. Ez hatvanháromezer tanulót jelent. Közöttük sokan nem reformátusok, a szüleik mégis úgy gondolták, hozzánk érdemes beíratni őket. További csaknem százezer gyermeket érünk el nem református iskolák választható hittanóráin. Tehát az a hatás, amelyet a református jelenlét így gyakorolni tud a társadalomban a családokra, jelentősebb, mint gondolnánk!

Figyelembe fogja venni ezt az új stratégia?

Igen, ahogy azt a jelenséget is, amely a minapi szárszói oktatási konferenciánkon is terítékre került. Duráczky Bálint szociológus előadásából kiderült, a fiatalok negyven százaléka olyan családokból jön, amelyek egyáltalán nem jártak templomba, tehát semmilyen vallási érintettségük sincs. Vagyis az újabb nemzedékek sok tagja nem a templomban találkozik először hitéleti kérdésekkel, hanem az iskolában. Ezzel részben áthelyeződik a misszió fókusza, frontja, tehát másként kell rátekinteni a feladatainkra.

A minőség tekintetében mire kívánnak törekedni?

Hogy a mi oktatásunk legyen a legkiválóbb. Ez a pedagógiai hozzáadott értéken múlik: mennyi többlettel távozik az utolsó évfolyamon a tanuló ahhoz képest, ahogy egykor bekerült az intézménybe. Beleértve, hogy a hátrányos helyzetű családból induló gyermeket az átlaghoz képest mi akarjuk a legmagasabbra „röptetni”.

Van adat arra, hol tartunk ezek tekintetében?

Egy 2019-es kutatási eredmény szerint, amely országos kompetenciaméréseken alapult a hatodik évfolyamon az olvasási, szövegértési és a matematikai kompetenciák tekintetében, örvendetes eredményt kaptunk. Nemcsak az derült ki, hogy az egyházi iskolák általában kicsit jobb teljesítményt nyújtanak, mint az államiak, hanem az is, hogy az előbbiek közös halmazán belül is a reformátusok nyújtják a legjobb teljesítményt.

Mit tud hozzátenni ehhez a formálódó stratégia?

Az az igazság, hogy – képletesen szólva – valamiképpen előállítottuk az aranyat, csak még nem pontosan tudjuk, hogyan. Így nincs biztosíték arra, hogy ezt az eredményt folytatólagosan tudjuk produkálni. Meg kellene találnunk, mi az a többlet, amit mi beleteszünk, vagy ami eleve benne van a mi rendszerünkben, amely által a mi diákjaink kicsit többet tudnak a többihez képest. Talán hogy a református iskolákban a természettudományos tantárgyak oktatásának nagyobb hagyománya van? Vagy amit feltételezünk: a református intézmények önkormányzatisága, önrendelkezése erősíti fel az eredményeinket? Az, hogy nálunk a fenntartók döntően a gyülekezetek, amelyek sokkal inkább „körbeölelik”, sokkal inkább magukénak tekintik az iskola ügyét a helybeli gyülekezeti tagok bekapcsolódásán keresztül? Ebben a kérdésben még „mélyfúrásokat” kell végeznünk, hogy a hatását jobban megértsük és tudatosabban fejlesszünk. De magát a hitéleti hozzáadott értéket is jobban kell látnunk a stratégiaalkotáshoz, nevezetesen: mi az, ami református érték az oktatásunkban, amivel csak mi rendelkezünk. A stratégiánknak olyan vezetői szemléletváltást is inspirálnia kellene, amely révén az igazgatók megnövekedett adminisztratív feladatuk mellett is többet foglalkoznának az oktatás hatékonyságát növelő szakmai irányítással.