„Az istenfélők házán áldás van”

Szakadó esőben érkezünk meg a Mecsek déli lábánál fekvő Kozármislenybe advent második vasárnapján. Toronyiránt haladunk, a tavaly 15. évét töltő református templom tornya még ilyen időben is messziről látszik. Szinte egyszerre érünk a nemrég bekerített parókiaudvarra a gyülekezet istentiszteletre igyekvő tagjaival, akik közül többen már a kapuban felteszik maszkjukat. Így teszünk mi is, első a biztonság.

Bent a templomban már ég a második gyertya is az adventi koszorún, az orgona előtt három cselló és egy kottaállvány árulkodik arról, hogy nem „sima” istentiszteletre érkeztünk. A koronavírus-járvány negyedik hulláma ellenére sokan gondolták úgy, hogy igehallgatásra szánják a vasárnap délelőttjüket, a székeken és a karzatokon több mint ötvenen foglaltak helyet, ami a gyülekezet létszámának közel negyede. A jelenlévők között sok a fiatal felnőtt és a középkorú, de az idősebb korosztály tagjai is képviseltetik magukat. Az istentisztelet első felén még a gyerekek is részt vesznek, ők csak később vonulnak át a gyülekezeti teremben tartott gyermek-istentiszteletre.

A gyülekezetet már tizenkét éve vezető Nagy Mariann hangja mikrofon nélkül is betölti a teret. Kiderül, hogy eredetileg Ján Boglárka gordonkatanár és tizenöt tanítványa adott volna adventi koncertet ezen a vasárnap, de a vírushelyzet miatt csak hárman vállalták a fellépést, köztük a lelkész kisebbik lánya, Bori.

– Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak szavak által, hanem hangok által is dicsőítsük Istent. A zene mélyre tud hatolni, sokszor mélyebbre, mint a szavak – mondja az istentisztelet után Nagy Mariann, aki maga is több hangszeren játszik, jelenleg pedig kántorképzőbe is jár. Bevallása szerint a kozármislenyi gyülekezet megszokta már, hogy gyakran vannak zenés istentiszteletek, különösen ilyenkor, advent idején. Megszokták és megszerették, ugyanis a közösségben nagyon sok a zenész. – A gyülekezetünkben sok a zenetanár: fuvolát, trombitát, zongorát oktatnak. Ők és tanítványaik is gyakran adnak hangversenyt a templomunkban – mondja a lelkész.

Megemlíti, hogy az SMA-val küzdő kisfiú, Zente megsegítésére is a gyülekezetbe járó gyermekek adtak először koncertet, ami a saját ötletük volt. Később pedig a P. Mobil egykori énekese, Rudán Joe tartott jótékonysági koncertet a református templomban, ahol félmillió forintnál is több gyűlt össze. – Ez egy ilyen kis gyülekezettől, mint a mienk, szerintem nagy teljesítmény – véli Nagy Mariann. Rudán Joe neve az istentiszteleten is elhangzott, ugyanis a Kozármislenyből származó zenész a református templomban mutatja majd be nemrég megjelent életrajzi könyvét és ad koncertet az advent harmadik vasárnapját megelőző szombaton.

Furcsa lenne, ha a zenekedvelő gyülekezetnek nem volna saját kórusa, amelyről kiderül az is, hogy kétszer alakult meg. – Bóka András esperes úr volt az első lelkészünk, vele alakítottuk az első kórust – idézi fel a kezdeteteket Zélityné Erdei Ágnes presbiter. A kórusba aztán egyre többen beléptek, köztük a gyülekezethez alig, vagy egyáltalán nem kötődő énekesek is, így a gyülekezeti kórusból lassan városi kórus lett. – Így újra alakítottunk egy kórust, amelynek tagjai már csak a gyülekezetből kerültek ki – mondja a presbiter. A tizenöt tagú énekkar már kétszer volt házigazdája az évenként megrendezett egyházmegyei kórustalálkozónak.

A templomban – a gyülekezet első lelkipásztorának tiszteletére – András-napi jótékonysági hangversenyt is tartanak. Nemcsak a gyülekezet kórusa lép ott fel, hanem a Kozármislenyi Fúvószenekar is, valamint számos vendégművész szolgál szólóhangszeren vagy énekkel.

Az istentiszteleten elhangzott az is, hogy a gyermekek karácsonyára százötven ajándékcsomagot kell összeállítani majd a gyülekezetnek. Nagy Mariann szerint ez a százötven fős gyermeklétszám egy a számos csoda közül, amely végigkísérte a gyülekezet elmúlt évtizedeit. – Nyíregyházáról jöttem Pécsre, onnan kerültem Kozármislenybe szolgálni. Itt az iskolában kezdtem a gyülekezetépítő munkát, ahol először mindössze három gyerek iratkozott be hozzám hittanórára. Teljesen összeomlottam, mert nyírségi meg szatmári statisztikák voltak a fejemben arról, hogy egy ekkora közösségben mekkora a református hittanos gyermekek aránya. Ekkor jöttünk rá a presbitériummal közösen arra, hogy a legkisebb gyermekek között kell elkezdeni a munkát.

A fiatal lelkész első lépése az volt, hogy baba-mama klubot indított. A heti kétszeri alkalmon egy idő után már tizenöt-húsz gyermek is összejött. Ők mentek aztán óvodába, onnan pedig az iskolába. – Szépen növekedett a gyülekezet. Most ott tartunk, hogy tavaly is és idén is húsz fölött volt a konfirmandusok száma. Ők annak a korosztálynak a tagjai, akikkel a baba-mama klub indult – mondja Nagy Mariann, aki szerint csupán két dolog kell a növekedéshez: Isten áldása és nagyon sok munka.

– A mi unokáink is ebbe a korosztályba tartoznak – mondja Zélityné Erdei Ágnes, aki szerint Nagy Mariann szolgálata nemcsak a gyerekeket vonzza, hanem a gyülekezet felnőtt tagjait is.

– Minden vasárnap eljövünk a templomba, mert a prédikációja feltölt bennünket – állítja a presbiter. Hogy a lelkész és prédikációja milyen hatással is van a hallgatóságra, talán jól példázza annak a katolikus anyukának az esete, aki most, a zenés istentisztelet után megszólította Zélityné Erdei Ágnest és azt kérdezte, mit kell tennie ahhoz, hogy a reformátusokhoz járhasson a gyermeke. – Így növekszik a mi gyülekezetünk – summázza.

– Az elmúlt évtizedek alatt sok mindent megélt a gyülekezet, és mindig kevés pénze volt az egyházközségnek – mondja Nagy Mariann. – De amikor kellett, akkor mindig lett – veszi át a szót Hofferné Erdei Mária. Az elmúlt évek egyik karácsonyát hozzák fel példának, amikor nem volt pénzük a gyermekeknek szánt ajándékcsomagra.

– Sosem felejtem el. Emlékszem, ültünk bent az irodában, és arról beszélgettünk, hogy kellene még harmincezer forint az ajándékokra, miközben folyamatosan rezgett a telefonom. Nem akartam felvenni, mert fontosabbnak tartottam a megbeszélést, mint a bejövő hívást. A presbiterek győzködni kezdtek, hogy vegyem fel. Az egyik önkormányzati képviselő szólt bele a telefonba azzal, hogy most volt képviselői gyűlés, és elfogadnánk-e harmincezer forintot a várostól karácsonyi adományként – idézi fel a karácsonyi történetet a lelkész.

Hofferné Erdei Mária is felidéz egy emlékezetes esetet az isteni gondviselésről. – Arról tanakodva ültünk a szinte teljesen kész templomban, hogyan kerül majd fel a csillag a templomtorony csúcsára, ugyanis a pénzünk teljesen elfogyott. Egyszer csak benyitott egy nő és egy férfi. Beszédbe elegyedtünk. Elmondták, hogy a pécsi lakásuk erkélyéről látnak egy hosszú, egyenes utat, amely egy kis ékszerdobozhoz vezet. Ez csalta ide őket, kíváncsiak voltak, hogy mi van a végén. A templomunkat találták ott. Elmondtuk nekik azt is, hogy éppen arról beszélgetünk, miként kerül majd fel a csillag a helyére. A férfi szeme felcsillant, és mondta, hogy neki ez csak néhány telefonhívásba kerül, ugyanis tűzoltó Pécsett. Nemsokára megállt egy tűzoltósági darus kocsi a templom mellett, és a tűzoltók feltették a helyére a csillagot.

Több hasonló történet is elhangzik a beszélgetés közben, például a templomot fedő bádogról, amelyre a hiányzó félmillió forintot az első református bálra „betévedt” veteránautósok adományozták a gyülekezetnek, vagy a parókiaépítéshez szükséges források előteremtése, illetve a parókiaudvar füvesítése, amit az egyik gyülekezeti tag végzett el.

– Mindig figyeltünk azért arra, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér – fogalmaz Kiss Zoltán. A gyülekezet gondnoka szerint az építkezéseknél is megtartották a fokozatosságot, sosem léptek egyszerre több lépcsőfokot. – Először a gyülekezeti terem épült meg 2002-ben, utána 2006-ban a templom, és három éve lett kész a parókia – sorolja a presbitérium vezetője, aki szerint az is sokat számít a gyülekezet előrehaladásában, hogy minden vitás kérdést megbeszélnek, és az ügyekben teljes egyetértésben hoznak döntést.

Az egyik ilyen téma volt a karácsonyi éjféli istentisztelet is, ami Zélityné Erdei Ágnes ötleteként került a presbitérium elé, de első hallásra nem nyerte el mindenki tetszését. – Tudom, hogy ez katolikus szokás, de hallottam arról, hogy más református gyülekezetek is tartanak szenteste éjféli istentiszteletet – mondja az ötletgazda. – Hagyománytisztelő vagyok, és ezért először nagy ellenzője voltam – vallja be Nagy Mariann.

– Aztán meggyőztek – fűzi hozzá mosolyogva a lelkész, aki elismeri, hogy egyáltalán nem bánta meg a döntését.

Idén már a második éjféli istentiszteletre készül a gyülekezet. Hofferné Erdei Mária szerint az alkalom hangulatát megalapozza a várakozás, különös keretet ad neki az éjjeli templom és a számtalan meggyújtott gyertya. – Izgalmas a készülődés és hogy éjjel együtt imádkozunk és éneklünk a templomban – mondja Kisfali Jánosné Magdi, a gyülekezet pénztárosa. Nagy Mariann szerint az éjféli istentisztelet a gyülekezeti tagoknak egyfajta lemondás is arról, hogy eltelítődve a karácsony esti vacsorától, az ajándékok bűvöletében otthon „punnyadjanak”.

A kozármislenyi gyülekezetben ez az egyetlen alkalom december 24-én, a gyermekek karácsonyát hagyományosan advent negyedik vasárnapjának délutánján tartják. December 25-én úrvacsorás istentiszteletre gyűlnek össze a templomban, karácsony másnapján pedig különleges szolgálatra vállalkozik a gyülekezet.

– Ne izguljon, Mariann, az arca nem fog látszódni – próbált bátorítani püspök úr, amikor néhány hete felkért a szolgálatra – emlékezik vissza a telefonhívásra a lelkipásztor, akit Balog Zoltán dunamelléki püspök személyesen kért fel a Kossuth Rádióban hallható, karácsony másnapi istentisztelet megtartására. – Jó érzés azt tudni, hogy a mi kicsi gyülekezetünkre, itt a baranyai végeken, számít az egyházkerület püspöke, számít az egyház.

Kiss Zoltán gondnok szerint a felkérés a rádiós szolgálatra elismerés a gyülekezetnek és a lelkipásztornak egyaránt. – Nagyon örültünk neki – ismeri el Hofferné Erdei Mária is. – Azt javasoltuk a lelkész asszonynak, hogy adja önmagát. Büszkék vagyunk arra, hogy viszik a hírünket. Szükség is van rá, mert találkoztam már olyan emberrel, aki azt gondolta, Kozármisleny nem is Magyarországon van.