Feltűnik egy különös csillag az égen... Ki veszi észre, érdekel-e valakit? Az az igazág, hogy a sok tennivalónk miatt nincs időnk az eget bámulni. Egy meteorraj érkezése a légkörbe felkeltheti kicsit az érdeklődésünket, de igazán fontos dolgokat nem gondolnánk, hogy csillagok fognak nekünk jelezni. Ha valami nagy esemény történik, azt biztosan mindenki tudni fogja.
Istennek van egy választott népe. Szent nemzet. Ők régóta hirdetik: Várjuk a Megmentőt, aki meg fog szabadítani minket minden bajunktól, földi nyomorúságunkból. Igazából több ezer éve várjuk. Az nagyon sok idő. De mi is van a szívek mélyén? Mennyire lehet komolyan venni ezt az egészet? Generációk hosszú sora volt már előttünk, és nem történt semmi. Megszokottá váltak a szent dolgok. Végezni kell hűséggel a szolgálatot! Lehet-e ennél lényegesebb az életben? Amit tudnunk kell, a nép tanítói, vezetői úgyis megmondják. Ők persze mindig el vannak foglalva az aktuális és életbevágó vallás- és geopolitikai helyzettel. Most is egy fenyegető nagyhatalom miatt kell a túlélésért küzdeniük. Ez leköti minden energiájukat; a csillagos ég meg működik a maga szép rendje szerint. Nem tűnik föl érdemi változás. Eget, földet megmozgató eseményeket hogy tudnánk mi elképzelni?! A mi életünkben ilyen hatalmas események hogyan történhetnének meg?! Inkább nem is foglalkozunk velük...
Pár mágus azonban egy messzi, keleti országban felfigyel az égi jelenségre. Nem a bölcs szó szerepel az eredeti szövegben megnevezésükként (Mt 2,1), hanem a mágus kifejezés. Nem kell ezt szépíteni. Valami oknál fogva ezek az emberek meg tudnak állni az élet forgatagában. Eljutnak arra a felismerésre, hogy most olyan esemény történik, amiért érdemes félretenni mindent. Izráel népének szent könyve beszél egy csillagról, egy hatalmas király születéséről. „Ha a világegyetem jelzi ezt az eseményt, milyen jelentőséggel bírhat ránk nézve?! Megváltoztathat mindent megszokott életünkben.” Döntés is születik bennük: megéri kockáztatni, áldozatot hozni. Hosszú hónapok utazása, kétsége, küzdelme jön, de úgy tűnik, eljutnak a célba. A választott nép szent városába sikerül megérkezniük. A nép uralkodója személyesen fogadja őket. A város is felbolydul az érkezésük miatt. Mindenkire az újdonság erejével hat viszont a hír. A reakció megdöbbentő: Milyen csillag? Megjelent az égen? Mikor? Mi van a szent iratokban erről? Nem itt, hanem egy kisvárosban, Betlehemben kell keresni az eseményeket! A nép vezetőségének ez maga a téboly, a mágusoknak viszont hiteles útmutatás.
Titokzatos dolog a Szentírásban, hogy a csillag is valahogy tovább vezeti őket, és a kis városban pontosan jelzi azt a csodálatos helyet, ahol a Király tartózkodik. Amivel viszont találkoznak, arra senki sem számított. Látnak egy szegény, kis családot. Rendkívül egyszerű körülmények között egy kicsi fiúcskát. Miért nem a csalódás lesz úrrá ezeken az embereken? Észrevettek egy égi jelet és a Szentírás szavainak üzenetét. Ez a hosszú út a szívnek útja volt: felismerni a hatalmas Isten jeleit, megérteni a szavai jelentőségét és meglátni őt a mi kis földi létünk valóságában. Amikor végre célba érnek, rendkívül nagy az örömük. Ez az öröm azonban csak bevezető. Bevezető Isten jelenlétébe. Ez az a hely, ahol az emberi szív legjobban érzi magát. A Biblia héber és görög nyelven csodálatként, hódolatként, imádatként írja le azt az állapotot, amelyben az ember felismeri a világmindenséget irányító, de hozzá mégis ilyen közel jövő, szerető Istent.
Mindez a leírás szerint egy kis házban történik. Nem kötődik semmilyen ünnepi szertartáshoz, hanem a hétköznapok menetében öleli át az egész életet.
Mi lesz ezután? Ha az élő Istennel létrejön a kapcsolat, az meg is marad. Kijelentést kapnak arról, hogy ha újra elindulnak, merre menjenek és mit kerüljenek el. Isten így tud vigyázni Egyszülöttjére, és így vigyáz azóta ránk is, gyermekeire. Ellenséges, veszélyes erők rejtőznek korábban jónak, biztonságosnak tartott utakon. Isten kijelentése vezet és véd bennünket ebben a zűrzavarral, sok sötétséggel teli világban.
Kit érdekel?! Létezik, hogy annak idején csak pár embert vezetett el Jézushoz Istennek a fénylő csillaga? Jézus egészen konkrétan beszélt arról, hogy e korszak végén is jönnek jelek, egyre nagyobb jelek! Felhívta a figyelmünket arra, hogy az emberi természetre sajnos jellemző volt mindig, már Nóé idejében is, hogy a sorsdöntő pillanatig „nem vesznek észre semmit”. Mi a leghitelesebb forrásból tudhatjuk meg a jövő nagy titkait. A tanítványok egy személyes beszélgetésben kérdezték meg erről magát a Teremtőt, a történelem Urát. Jézus válasza azóta is sok fejtörést, találgatást okoz nekünk. Sok kétség ébredhet a mi szívünkben is. Földi világunk óriási erővel húzza, köti le figyelmünket. Esélyt sem akar adni arra, hogy megálljunk és felfelé figyeljünk. Azt a pár (talán mégis joggal bölcsnek nevezhető) csillagászt annak idején nem érdekelte a többi ember közönye. Felfigyeltek egy jelre, aminek az volt az üzente, hogy világunkba csendes, de hatalmas változás jön. Ezért érdemes Jézus szavait megjegyeznünk. Felhívása ugyanis felénk, tanítványai felé egészen egyszerű: „Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!” (Mk 13,23)