Kilencvenéves a Barmeni Teológiai Nyilatkozat

A Barmeni Teológiai Nyilatkozat a XX. század egyik legfontosabb útmutató és tanító irata lett Karl Barth fogalmazásában, amelyet 1934. május 31-én a németországi Wuppertal város Barmen nevű kerületében fogadott el a Német Hitvalló Egyház Zsinata (Bekennende Kirche), akik nem értettek egyet Hitlerrel és a Német Keresztyének (Deutsche Christen) politikai-ideológiai felfogásával. Hitvallókként a Szentírás tanításaihoz igyekeztek igazodni, és nem a népi, faji és diktatórikus elképzelésekhez, amelyek torzították az egyház tanítását. Igaza volt Wolf Krötke berlini professzornak, aki azt állította, hogy a Barmeni Teológiai Nyilatkozat nem teológiai halotti bizonyítvány, hanem olyan irat, amely ma is mércét állít az egyház elé. A tételek az alábbi témakörökben foglaltak állást:

1. Jézus Krisztus Isten egyetlen Igéje, ezért nincs más forrása az egyház igehirdetésének, csak a teljes Szentírás. Az Ige helyére kívánkozó emberi dolgok folyamatosan kísértenek. Világunk ateizmusa, valláskeveredése és az emberi hiszékenységre alapozó hitetői mérgezik az evangélium tiszta forrását. Totális kínálatuk totális csődöt rejt magában. Ezért ma is „elvetjük azt a hamis tanítást, amely szerint az egyháznak az igehirdetés forrásaként Isten egyetlen Igéje mellett vagy azon kívül bármely más eseményt vagy hatalmat, személyt vagy igazságot Isten kijelentéseként elismernie kellene vagy lehetne”.

2. Mivel Jézus Krisztus az ember egész életére kiterjeszti igényét, ezért nincsenek az életünknek önálló, tőle független területei. „Őáltala történik a mi boldog megszabadulásunk a világ istentelen megkötözöttségeiből az ő teremtményeinek hálás és boldog szolgálatára.” Ma is szeretnék a keresztyén gyülekezetet visszazárni a templomfalak mögé, vagy csak bizonyos életterületekre vagy határterületekre korlátozni szolgálati körét. Az államnak és az egyháznak különböző feladatai vannak, mégis mindkettő Isten országáért munkálkodik. Ezért az egyház őrállói tisztéhez tartozik újra és újra emlékeztetni az államot arra a feladatára, hogy gondoskodjék minden polgárának a jólétéről és biztonságáról, mert mindenki Isten teremtménye.

3. Az egyház a testvérek gyülekezete, akiknek tanúskodniuk kell Krisztusról, ezért nem állhat idegen uralom vagy ideológia szolgálatába. Az uralkodó világnézeti és politikai meggyőződések váltakozásai át akarják hatni az egyházat, hogy küldetésének lényegét adja fel. Csak a testvérek gyülekezetének megmaradni tudó egyház menekülhet meg az uralkodó világnézeteknek vagy politikai meggyőződéseknek való behódolástól.

4. Nem hierarchikus szolgálatközösség, ezért egyik tagja nem uralkodhat a másikon. Léket kap az egyház hajója, ha torzul a belső hatalomgyakorlás. Az egyetemes papság tanítását valló protestánsoknál is eredményezhet kiábrándító jelenségeket a klerikalizálódás és a hierarchizálódás. Ezért tanít ez a tétel minden egyházi tisztség alá- és fölérendelés nélküli, mellérendelő értékűségének bibliai értelmezésére.

5. Feladata, hogy emlékeztessen Isten országára, annak parancsolataira és igazságosságára. Az állam totalitás iránti igényének éppúgy ellent kell állnia, mint azoknak a kísérleteknek, amelyek az állam szerveként akarják meghatározni az egyházat. Isten rendelése szerint a meg nem szabadított világ az a közös élettér, amelyben egymás mellett kell megférnie mindkét alakulatnak. Együtt kell szolgálniuk Isten akaratát. Az élő Isten helyére nem tolakodhat sem állam, sem egyház.

6. Az egyház Igében gyökerező, feladhatatlan szabadságról tanít. Isten Igéje nincs bilincsbe verve, ezért az egyház feladata az ő szabad kegyelmének hirdetése minden népnek, mégpedig személyválogatás nélkül, hiszen Isten maga sem személyválogató. Ezért az Igét nem szabad semmilyen önhatalmúlag választott vágy, cél és terv szolgálatába állítani. Magyar református egyházi-gyülekezeti köztudatunkban égetően szükségünk van arra a szemléletmódra, amely a barmeni tételekből árad. Ma is alapvető üzenete a Barmeni Teológiai Nyilatkozatnak, hogy egyedül Isten tiszta Igéje a keresztyén hit forrása, amely felébreszti a hívő ember öntudatát.