Ki kell állni az örök igazságért

A Hír TV-ben a keresztyén értékrendű nézők által kedvelt médiaszemélyiséggé nőtte ki magát, Credo című műsorának is köszönhetően. Nemrégiben váltott, és az Axióma Központ igazgatója lett. Miért?

Közéleti újságíróként is a helyemen éreztem magamat. Soha nem rejtettem véka alá a világnézetemet, ami a közönség által is visszaigazoltan jó döntés volt, hiszen igyekeztem mindig megfelelő nézőpont szerint készíteni a produkcióimat. Távozásom inkább továbblépés, mint kivonulás volt. A korábban megszerzett képességekkel a nagyobb hasznosság reményében állhattam bele Isten ügyének közvetlenebb szolgálatába, amire mindig is indítást éreztem. Másfél évig kommunikációs tréningeket tartottam ugyan – szerettem tanítani is –, de azután igent mondtam Giró-Szász Áron alapító ismételt hívásának. Vele már akkor közös volt az elkötelezettségünk az életvédelem ügyében, amikor még a Hír TV-ben, a Credo című műsoromban nálam járt, illetve amikor később én vendégszerepeltem kérésére az Axióma hasonló témájú animációs videójában.

Az Axióma is evolúción ment keresztül, keresztyén agytrösztként halad tovább. Bemutatná röviden, hova érkezett múlt év vége felé?

Az Axiómában kezdettől kódolva volt, ami négy év múltán kibontakozott: a kutatás és a képzés mellett a tartalomgyártás is megjelent. A brandünk lényege, hogy kiváló intellektuális minőséggel, hiteles érvekkel alátámasztva, egyszersmind közérthetően, korszerűen képviseljük az örök értékeket. Nem zárkózunk elefántcsonttoronyba, időszerű kulturális és társadalmi próbatételekkel kapcsolatban nyújtunk működőképes keresztyén alternatívát, és a biblikus tanításokkal összhangban lévő válaszainkat igyekszünk a közéleti diskurzusba beemelni.

Közelítsünk rá az egyik aktuális küzdelmükre! Miért fogtak harcba a szexuális kultúra védelmében az internetes pornográfia visszaszorítására?

A modern társadalmat talán a szexualitás terén érte a legnagyobb próbatétel. Ilyen erkölcsi kihívásra a politika nem tud hiteles válaszokat adni, ellentétben a markáns és szilárd erkölcsi tanítással bíró keresztyén eszmerendszerrel.

A pornócunami rendszerváltozáskori megjelenésétől kezdve jellemző a probléma elhallgatása, az aggályok lekicsinylése.

Valóban a kilencvenes évek kezdete óta tart ennek a jelenségnek a térnyerése tévécsomagokba bekerülő pornócsatornák útján, a videókölcsönzők kínálatában. Ám az első évtizedekben még akadt némi objektív gátja az ilyen filmek terjedésének: be kellett értük menni, kikölcsönözni, illetve meg kellett venni, rendelni, tehát nem létezett ingyenes, korlátlan és anonim hozzáférés. Ám nagy áttörés következett be az internet megjelenésével. Azáltal, hogy a széles körben elterjedt digitális eszközökön ingyenesen és korlátlanul elérhetővé vált ez a tartalom, a háztartásokban napi szinten válhatott tömegek életének a részévé.

Ezt tudná adatolni is?

Hadd hivatkozzam a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság egy tavalyi felmérésére. Egy hónapon keresztül vizsgálták az itthoni tíz leglátogatottabb pornográf weboldalt tavaly május 16. és június 16. között. Ebből megállapítható: a magyar internetező férfiak mintegy fele, a magyar internetező nőknek pedig a húsz százaléka fogyaszt szexuális tartalmat. Itt tartunk jelenleg, miközben a növekvő veszély nagyságával és károsságával arányos korlátozás, illetve szabályozás nem lépett életbe.

Talán mert a közfelfogás nem utasítja el elég határozottan?

A pornográfia inkább úgy szerepel a köztudatban, mint ami csak akkor káros, ha túl sokat élnek vele. Az is közkeletű vélekedés, hogy elsődleges szexuális felvilágosító eszköz. Nagy baj, hogy a fiatalok olyan tartalmak fogyasztásával próbálnak a szexualitásról tájékozódni, amelyek valójában erőszakosak és szélsőségesek. Olyan torz kép vésődik be a memóriájukba a női-férfi intim együttlétről, amely jóval azelőtt károsítja a szexualitásról formálódó elképzelésüket, párkapcsolati kultúrájukat, mielőtt arra valóban éretté válnának. Párterapeuták pedig arról számolnak be, hogy pusztán az egyik házastárs pornófüggése képes aláásni a párok szexuális életét is.

Hogyan jutottunk el úgy általában a szexuális kultúra válságához?

Ha elfordulunk Istentől, mintegy kiiktatjuk őt a művéből, a teremtésből, ha a hitünket elhagyjuk, az ezáltal keletkezett ideológiai űr csak pillanatnyi. Progresszív ideológiák és a relativizmus nyomulnak a keresztyénség által korábban felmutatott abszolút igazság helyére e tekintetben is. Megjegyzem, épp azért Axióma a nevünk, mert hisszük és valljuk, hogy relatív igazságok helyett igenis van abszolút igazság, méghozzá örök érvényű… Ám ha a világban a relativizmus szemlélete válik uralkodóvá és mindenhatóvá – ahogyan ez részben bekövetkezett –, akkor vagy az egyéni vágyaink és érdekeink diktálják, mi a jó vagy rossz, vagy az, aki kellő hatalommal és befolyással bír a közgondolkodás, közmorál alakítására. Ennek jeleit látjuk napjainkban, amikor bizonyos szélsőséges mozgalmak próbálják rákényszeríteni tudománytalan, illetve emberellenes tanaikat a társadalomra. A relativizmus mellé besorolt az emotivizmus: „Minden, ami az élvezetemet szolgálja, az jár nekem.” Ennek folyományaként terjedt el az a tévhit, hogy a szexualitásban mindent szabad, következmények nélkül. Carpe Deum című műsoromban említettem a test szerepe kapcsán – Pál apostol szellemében –, hogy minden szabad ugyan, csak éppen nem minden jó, nem minden használ. Ellenben Isten idevágó rendelkezései a hűségről, elkötelezett párkapcsolatról, házasság előtti önmegtartóztatásról mind értünk vannak, mind minket védenének.

Ezt merítette feledésbe a hatvanas évek szexuális forradalma?

A többi között az is. Ismert, hogy a szexuális forradalom „vívmányainak” szomorú következménye a család intézményének válsága, az európai nemzetek reprodukciós képességének az elégtelensége. Azt kevesebben tudják, hogy míg az 1950-es években három ismert, szexuális úton terjedő fertőzés volt, ez a szám mára harminc körülivé nőtt. E betegségek egyharmada nem gyógyítható, csak kezelhető; több mint ötven százalék érinti a nőket. Sokszor ebből fakad a mind gyakoribb meddőségi probléma is. A teremtett világ nem cáfolhat rá Teremtője szándékaira!

A feministák mit hoztak a nők „konyhájára”?

Ha a nők kizsákmányolása elleni fellépésről van szó, első ránézésre a feministák viszonylag elkötelezetteknek tűnnek, és vannak olyan józanabb irányzataik, amelyek tengelyt akasztanak a legszélsőségesebb követelésekkel, például a transzneműség nagyobb társadalmi érvényesülése érdekében fellépő lmbtq-mozgalmárokkal. Ettől még megáll, hogy azok próbálják védeni a nők jogait a szexiparban, akik valaha kiharcolták, hogy a hölgyek szexuális önrendelkezése legyen alapjog. Közelebbről tekintve: a második hullámos feministák minden fórumon szorgalmazták a nők úgynevezett szexuális egyenjogúságát, kezdve a gyengébb nem „gyerekszülés terhe alóli felszabadításán”, az anyai hivatás degradálásával. A marxista gyökerű feministák tökélyre fejlesztették a fogalmak, kifejezések jelentésének az elferdítését, például Margaret Sanger az első, általa alapított abortuszklinikának a Planned Parenthood – tervezett szülőség – nevet adta. Általánosságban elmondható: ha a nőt ugyanúgy kezeljük a szexualitás tekintetében, mint a férfit, akkor eleve a vesztes szerepét osztják rá. Mivel itt a nő a befogadó, nagyobb mértékben viseli az intim együttlét terheit.

Ezzel szemben a szabadosság hívei a keresztyén szexuáletikát prűdnek és szabadságellenesnek bélyegzik.

A szexualitás kedvező keresztyén megközelítése azt hangsúlyozza, hogy az nem csupán fizikai aktus, hanem komplex és érzelmekkel teli kapcsolat része. A krisztusi etika olyan alapelveket hangsúlyoz, mint az önzetlen szeretet, a hűség, a felelősségvállalás. Tehát nem a szexualitás elutasításáról beszél, hanem arról, hogy azt felelősségteljesen éljük meg. Egy korábbi műsoromban, amelyben II. János Pál A test teológiája című könyvének tanítása alapján is a test jelentőségéről és a szexualitásról beszélek, nem azzal kezdem, mit tiltott meg Isten, hanem hogy mi volt a terve velünk, amikor megteremtett minket. És mi volt az elgondolása a szexualitással. Biztosan nem az, hogy kizárólag a magunk örömére elvegyünk valamit a másiktól, hanem elsősorban az, hogy egy szeretetkapcsolatban odaajándékozzuk magunkat egymásnak. Ebben van maradéktalan öröm, ebben találhatók meg az „örök pillanatok”.

Említette, mennyire elterjedt a pornófogyasztás hazánkban. Nem lehet akkor, hogy jórészt ugyanazok ítélnek el másokat egyéb szexuális bűnökért, mint akik ebben érintettek?

Összességében helyteleníthető mind az irgalom nélküli ítélet, mind a farizeusi magatartás. Sajnos szexuális erkölcs tekintetében mégis gyakori a kettős mérce, amely során egyetlen bűnt ragadnak ki az emberek, miközben megtűrik a maguk esetében a hűtlenséget, a válást, a promiszkuitást, a digitális kukkolást, vagyis csak részben tartózkodnak idevágó helytelen dolgoktól. Annál inkább felelőssége a keresztyének közösségének, hogy megjelenítsék a szexuális tisztaság eszményképét.

Most tették közzé Az online gyermekvédelem axiómája című kutatási anyagukat. Arról szól, miért és hogyan kellene hathatósan megvédeni a kiskorúakat a világháló idevágó káros tartalmaitól. Miért ezzel az átfogó elemzéssel rukkoltak elsőként elő?

A legsürgetőbb feladat a gyermekek megvédése. Körükben is rendkívül elterjedt a senkinek sem való „felnőtt tartalmak” fogyasztása. Az okoseszközök használata révén a legtöbb kiskorú már tizenegy-tizenhárom évesen találkozik pornográf tartalmakkal. Amerikai felmérés állítja: a tizennégy-tizennyolc éves fiúknak a 84 százaléka, a lányoknak pedig az 57 százaléka nézett már pornográfiát interneten. MR-vizsgálatokkal kimutatható, a pornónézegetés hasonló bizonyos drogok hatásához. Ki kívánhat józan ésszel a gyermekeinek ilyen függőséget, amely ráadásul rendkívül gyorsan ki tud alakulni?

Mire jutottak?

Filemon Norbert, a kutatás vezetője azt vizsgálta, a világban hol és milyen formában próbálták a jogalkotók korlátozni a pornográfia terjedését. Vagyis milyen szabályozási megoldásokat, szűrési lehetőségeket, milyen életkor-ellenőrzési módszereket fejlesztettek ki az egyes államok, mindezt milyen hatékonysággal. Tökéletes szabályozást nem találtunk, de úgy gondoljuk, hogy több nyugati államban működnek már érdemi, hatékony megoldások. Ilyen a korellenőrzési rendszer – „age verification” – bevezetése, amire az USA bizonyos tagállamai, illetve Franciaország és Spanyolország szolgáltat példát. A cél itt az, hogy ne lehessen ezekhez a tartalmakhoz valódi korhatár-ellenőrzés nélkül hozzáférni.

A 18-as karika tehát vicckategória?

Nálunk a szisztéma önbevalláson alapul, aminek semmilyen visszatartó ereje nincs. Melyik az a tizenhárom éves gyerek, aki önként gátat emel a kíváncsiságának? A francia szisztéma szerint viszont van egy köztes felület, egy applikáció, amelybe egy kapott kód alapján fel kell töltenie a személyi azonosítóját annak, aki pornográf tartalmakhoz szeretne hozzáférni. Adatkezelési szempontból is biztonságos módszer ez, a közbeiktatott felület révén. Másutt olyan eljárásokat léptettek életbe, amelyek a streamingelő és televíziós pornószolgáltatókat kényszerítik jogszabályi eszközökkel arra, hogy igény esetén korlátozási lehetőséggel adják a tartalmaikat: a megrendeléssel együtt kérhető elsődleges szűrőrendszer is. Ez Nagy-Britanniában már működő modell. Az volna szerintünk a legjobb, ha Magyarországon az ilyen módszereket vegyesen adaptálnák gyermekeink lelki egészsége védelmében.

Nem úgy tűnnek, mint akik teketóriáznak etikai kérdésekben.

Olyan keresztyén közösségről álmodunk Magyarországon, amely újra elhiszi, hogy hatást gyakorolhat a világra, s hogy a szentírási értékek, erények a mai napig meghatározóak lehetnek nemcsak az egyén, hanem a nemzet tekintetében is. Ehhez akarunk hozzájárulni a magunk missziójával a magyar közéletben. Ez azt is tartalmazza, hogy szellemi erőközpontként szeretnénk a fiatal és középkorú keresztyéneket ellátni érvekkel, inspirációval, motivációval. Hogy közösen beragyoghassuk minél többen ezt az országot, de akár Európát is az élő hitünkkel, igazság melletti kiállásunkkal! Hogy valóban a világ világossága legyünk.