Keresztyén–zsidó imaórát tartottak

XVI. Benedek pápa felhívására 2012 óta minden évben összegyűlnek keresztyének és zsidók együtt imádkozni az Avilai Nagy Szent Teréz-templomban. Horváth Zoltán plébános kiemelte, hogy idén különösen is fohászkodnak a békéért.

Erdő Péter bíboros Mózes ötödik könyvéből olvasta fel a 15. fejezet 9–11. verseit, majd ez alapján arról beszélt, hogy a szegénység olyan állapot, amelyben az embernek hiányzik valami abból, amire szüksége van, ez azonban egyszersmind természetes hajtóerő is volt a történelemben. A bíboros szerint a szegénység és más csapások indítottak minket arra, hogy olyan közösségeket alkottunk, amelyek lehetővé tették a javak bőségét, és legyőzték az újabb és újabb nehézségeket, katasztrófákat. Figyelmeztetett, hogy a szegénység újra megjelenhet csapások következményeként is, de az ember is okozhatja azt háborúkkal és társadalmi igazságtalanságokkal.

– A Szentírás útmutatása szerint segíteni kell a szegényeket, és Isten számára kedves az emberek összetartása – mondta Erdő Péter. – A közösségen belül anyagilag is támogatni kell egymást, de a segítő szeretetnek időnként a közösség határain túlra is ki kell terjednie – jelentette ki a bíboros, majd kiemelte, hogy ma különösen is időszerű, hogy összetartó közösségeket alkossunk, mert olyan világban élünk, ahol hívő embernek lenni sokszor azt jelenti, hogy a kisebbséghez tartozunk. – Isten is egyszerre tekint ránk személyesen és közösségként. Az ő népének, az ő családjának tudjuk magunkat – mondta Erdő Péter bíboros, prímás.

Frölich Róbert főrabbi a tíz csapás történetének kezdetét idézte fel. – Azt mondják erről a részről, hogy Isten büntetését írja le, de van más olvasata is ezeknek a történéseknek. Két világnézet, két személyiség küzdelme ez: Isten szerény, a hatalomról lemondó, pásztorként élő embere és a magát istennek képzelő ember párharca a tíz csapás. A tanulság pedig az, hogy a szelíd, másokért élő ember küzdelme életet, szabadságot hoz, aki azonban nem törődik a rábízottakkal, csak önnön hatalmával, az pusztulásra van ítélve és halált hoz – mondta a főrabbi, majd így zárta beszédét: – Adja az Isten, hogy a mindennapjainkban Mózesek tudjunk lenni, és ne fáraók.

Az igehirdetéseket követően a testvéregyházak képviselői mondtak imádságot: Balog Zoltán református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke; Lackner Pál nyugalmazott evangélikus tábori püspök; Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) elnöke; Jaczkó Sándor görögkatolikus érseki helynök, parókus; Papp János, a baptista egyház elnöke; Khaled. A. László metodista szuperintendens; Kriza János, a Magyarországi Unitárius Egyház püspöki helynöke; Ócsai Tamás, a Hetednapi Adventista Egyház elnöke; Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára.

Balog Zoltán püspök, a Zsinat lelkészi elnöke így imádkozott: – Teremtő Istenünk, köszönjük neked Ézsaiás (Jesája) és Jeremiás (Jirmijahu) próféták örökségét, hogy az ő üzenetük bűnről, bűnhődésről és szabadításról benne lehet nemzeti imádságunkban. Add, hogy ezt a prófétai örökséget megbecsüljük, és úgy tekintsünk rá, mint ami összeköti a Biblia első felének a népét az Újszövetség népeivel!

Steinbach József püspök, a MEÖT elnöke így imádkozott: – Kegyelmes és szerető Istenünk! Nyisd meg szemünket, hogy megláthassuk azt a küldetést, amelyben minden, Istenben hívő testvérünkkel osztozunk, hogy országod igazságát és szerető jóságát tanítsuk a világban! Tégy késszé az áldozathozatalra, amikor ingyenes kegyelmedről teszünk bizonyságot! Hallgass meg, Urunk!

Az imaórán a Dohány utcai zsinagógából Rudas Dániel kántor, Ferenczi Eszter orgonaművész és az Imperfectum együttes adta a zenei szolgálatot.