Katona Mihály: Egy majdnem elfeledett lelkész-tudós

Ma 257 éve, 1764. október 9-én született Katona Mihály. Hogy ki? – kérdezhetik most sokan olvasóink közül, talán jogosan, hiszen nem sok figyelem vetült az utóbbi évtizedekben a 18. és 19. század fordulóján alkotó földrajztudósra és református lelkészre. Pedig több tudományos értekezésben nevezik a magyar földrajztudomány megteremtőjének, előfutárának. Nem összekeverendő ugyanakkor az 1780-ban született Katona Mihály református lelkésszel, aki a Tiszáninneni Református Egyházkerület esperese is volt.

Katona Mihály 1764. október 9-én született Szatmárnémetiben, ott végezte alapfokú iskoláit is. Debrecenben lett tógátus diák (tógátus vagy tógás deáknak nevezték 1848 előtt a reformátusoknál a főiskola növendékeit, mert még a század első évtizedeiben is reverendát, vagyis tógát kellett hordaniuk, és enélkül tilos volt akár a tanteremben megjelenni, akár a városba kimenni), huszonhat évesen már főiskolai könyvtárnok volt. 1793-tól német egyetemeken tanult, három év után tért haza, hogy a komáromi református gimnázium tanára legyen. Részt vett az iskola megteremtésében, igazgatásában, nagy része volt a kor legmagasabb színvonalán álló szemléltető eszközök beszerzésében, sőt, ilyeneket diákjai segítségével maga is készített. Elnyerte Csokonai Vitéz Mihály barátságát is a költő komáromi és bicskei tartózkodása idején.

A komáromi tanítást 1803-ban a felvidéki Búcs község lelkészlakására cserélte, és haláláig a településen szolgált. Több helyre hívták lelkipásztornak, de 1797-ben feleségül vette a komáromi Szarka Évát, és nem akart messzire szakadni felesége családjától. Önéletrajzában így írt a búcsi meghívás elfogadásáról: „Meghalálozván […] Kazay János […[ a búcsi eklézsia prédikátora […] Mindszenthy Sámuel úr (javaslatára) azonnal meghívott engem, Katona Mihályt, a R. Komáromi Reform. Gymnázium akkori Professorát, ki is magamat egyszerre ajánlottam, de hivatalomhoz csak ugyan nem elébb, hanem 2-án aug. 1803. kezdtem, mivel a komáromi Sz. Eklézsia minden módon… igyekezett magánál tartani… Arra csakugyan kötelezem magamat, hogy a Publicumért, a Gymnáziumnak virágzó állapotban megtartásáért […] stációmat el nem hagyom, míg helyembe alkalmatos Professor nem találtatik.”

1811-től egyházkerületi tanácsbíró és aljegyző, 1812-től oktatási senior, ötven iskola „inspectora”, és tagja a „Tul a Dunai V. Superintendentia”-nak, amely elhatározza, hogy színvonalas magyar nyelvű kézikönyvek megírásával kell segíteni a hazai oktatáson. 1822. május 9-én érte a halál.

Saját korában a legszínvonalasabb és legtartalmasabb magyar természeti földrajzi munkák szerzője volt, ő tekinthető például az időjárási frontok egyik első felismerőjének. Életében megjelent műve „A föld mathematikai leírása . . .” Már ebben a könyvben szerepel néhány olyan megállapítás, amely kora földrajzi irodalmában még elvétve fordul csak elő. Leírja például az „üvegházhatás” jelenségét is.

Igazi nagy műve azonban, a „Közönséges természeti földleírás". 1819-ben írta, de csak halála után, 1824-ben, Pesten adták ki, fia, az ifjabb Katona Mihály közreműködésével és előszavával. „… Maga a’ Természetnek Ura is azért kötött öszve bennünket e’ tapasztalható világgal, hogy a’ virágokból mézet gyűjtő méheknek módjára, mi is ebből Lelkünknek gyönyörüséget és táplálást szerezzünk” – írta a fiatalabb Katona Mihály az előszóban.

Katona írásait Brassai Sámuel 1834-ben kiadott földrajzi könyvében (Bevezetés a Világ, Föld és Státusok esméretére) még ajánlotta olvasóinak, ám neve hamarosan feledésbe merült, és szinte csak a 20. század közepén került újra szóba. 2014-ben a Magyar Földrajzi Múzeum Katona születésének 250. évfordulójára konferenciát szervezett: a tudományos körökben ma már újra ismert neve, a nagyközönség előtt mégis magyarázatra szorul, ki volt ez a Szatmárból Felvidékre keveredett református lelkész. Pedig Katona Mihály maga is figyelmeztetett: „Midőn idegen Tartománybéli történetekről beszélünk, szükséges, hogy a Hazai dolgokban ne legyünk jövevények.” Hevesi Attila geográfus egyik cikke végén így foglalja össze Katona hatását:

A búcsi régi temetőben 1923-ban megbontották Katona Mihály és felesége sírját. A régi temetők a tagosításkor a gazdaközösség nevére kerültek, ők pedig eladták házhelyeknek. A vevők követelték a sírkövek elszállítását, hogy építkezhessenek. A búcsi református gyülekezet azonban úgy döntött, hogy Katona Mihály földi maradványait összeszedi, s új sírba helyezi az új temetőben.

A búcsi alapiskola 1999-ben vette fel a faluban elhunyt tudós-lelkész-tanár, Katona Mihály nevét, 2000 óta pedig minden ősszel megrendezi a róla elnevezett napokat. Az iskola névadójának régebbi emléktáblája a templom falán található meg, odabenn pedig a Búcsról korábban kitelepített Tokodi Lajos által adományozott emléktábla kapott helyet.