Az első karácsonyfákat almával, dióval, különböző formájú süteményekkel, mézeskaláccsal, pattogatott kukorica füzérekkel, szalagokkal díszítették. Strasbourgi protestánsok ezt még színes papírrózsával egészítették ki. A fára tett tartós süteményeket a gyermekek vízkeresztkor ehették meg. Melyek a rejtett üzenetei a karácsonyfa díszeknek?
A díszek közül az alma volt a legfőbb, ami eredetileg a szenteste előadott Ádám és Éva történetének díszletei lehetett. Így a bűnbeesés szimbólumaként, és a Megváltóra való várakozással került fel a fára. Az almából később üvegdíszek alakultak. Ahogyan a karácsonyfa, úgy az üveggömbdísz is német eredetű. Hans Greiner nevéhez, és Lauscha üveggyárához fűződnek az első igazi ékességek, melyek főként dió és gyümölcs alakúak voltak. A legenda szerint az első üvegdíszek azért készültek, mert az üvegfúvó mesternek nem volt elég pénze, hogy megvásárolja a díszítésre szánt almát és diót, így üvegből készítette el azt családjának. Az üvegdíszek európai elterjedése leginkább Viktória királynőnek köszönhető. A Brit Birodalom uralkodójának udvarába férje, a német Albert herceg révén kerültek be a különleges karácsonyfadíszek.
Magyarországon egy népi hiedelem is fűződött az üvegdíszhez, miszerint az ajtóra, ablakra, plafonra vagy a kemence fölé kell tenni, hogy a boszorkány vagy az ördög ne tudjon rosszat tenni abban a házban. Ezt azzal magyarázták, hogy a gonosz, amikor meglátja a díszt, megáll megnézni azt, és annyira belefeledkezik a csodálatba, hogy elveszíti minden varázserejét. Érdekes, hogy az eredetileg bűnbeesést és a Krisztusra várást szimbolizáló díszből babona lett, és akik ebben a babonában hittek, máris bűnbe estek. Ez a hiedelem ráadásul annyira elterjedt volt, hogy néhol még a templom plafonjára is helyeztek díszeket ebből a célból, és a két világháború között még kedvelt nászajándék is volt.
Ma már az angyalhaj is egy elterjedt díszítés, de eredetileg csak a rendkívül gazdag házakban lehetett találkozni vele, mivel ezüstből készítették. A vékony nemesfémlapokból álló dísz azonban hamar megfeketedett a fán lévő gyertyák lángjától, így egy idő után más anyagokra cserélték. Gyertyákkal Luther Márton díszíthette először a karácsonyfát, hogy ezzel szimbolizálja Krisztust, a világ világosságát. Az angyalhajhoz hasonló zöld girlandok is az édenkerti történetből erednek, akárcsak az almák, és a kígyót, azaz a sátánt szimbolizálják.
A mézeskalács még az ókori görögöktől származhat, akik a halottaik szájába mézes süteményt tettek, mert az volt pogány elképzelésük, hogy így az elhunyt könnyebben átjut a túlvilágra. A keresztyén gondolkodásban azonban egész más jelentése van. Az ember és állat alakú mézeskalácsdíszek eredetileg a pogány római istenségeknek felajánlott áldozatok voltak, de ma már a teremtéstörténetre, az Isten keze által megformáltságra utaló jelképek. Magyarországon a mézeskalács már a kezdetektől az egyházhoz tartozott, hiszen az Árpád-ház idejében a mézeskalácsok és mézes sütemények sütése a saját méhészettel rendelkező kolostorok kiváltsága volt. A csúcsdísz is egy keresztyén motívum, amely templomtorony, vagy legtöbbször csillag alakú, és a napkeleti bölcseket Betlehembe vezető bolygóegyüttállásra utal. Más források szerint a mennybe emelkedett Jézust jelképezi.
Nem a fenyőfa feldíszítése a legfontosabb karácsonykor sem, hanem lelkünk díszbe öltöztetése, ahogyan az apostol írja a gyülekezet nőtagjainak: „Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt.” (1Pt 3,3-4)
Az Ószövetségben ezt olvassuk „Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket.” (Péld. 19,11) A dísz szó a Bibliában nem csak díszt jelent. A héber szövegben szereplő szó, jelent még dicsőséget, hírnevet és büszkeséget is. Így ezt az Igét úgy is fordíthatjuk, hogy a dicsőségére válik, ha megbocsájtja a vétket. A dicsőség és hírnév olyan dolog volt az ókori Keleten, amit csak kemény küzdelemmel lehetett kiérdemelni. A lélek díszei is olyan ékességek, amelyekkel nem könnyű feldíszíteni magunkat, hanem kemény munkát igényelnek. De, ahogy Pál írja: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág.” (1Kor 9,26) Nem könnyű a lelki díszekkel, de előttünk sem bizonytalan a cél: a mennyek országa.
A mennyben azért folytathatjuk majd örök életünket, mert a karácsonykor eljött, és húsvétkor értünk feltámadt Krisztusunk ingyen kegyelmet adott nekünk. A gonosz elleni harcban, versenyben elnyerhető dicsőséget tehát mégsem mi érdemeljük ki. Viszont, ha úgysem a magunk erejéből jutunk Isten országába, akkor miért érdemes küzdenünk? Azért, mert ha megtértünk, akkor el kell indulnunk a megszentelődés útján. Fel kell díszítenünk a lelkünket nem csak az almával, ami a bűnbeesésre és az ingyen kegyelemre emlékeztet, hanem a lélek gyümölcseivel is, melyeket a megtért ember lelke kezd el teremni. Díszítsük fel ezen a karácsonyon mi is lelkünket, és teremje megtért életünk a lélek gyümölcsét. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5,22-23a)