A Tiszántúli Református Egyházkerület közgyűjteményeinek adományozták Karácsony Sándor kéziratos és könyvhagyatékát az örökösök. A százharminc évvel ezelőtt született, több pedagógiai és filozófiai művet jegyző gondolkodó ezer szállal kötődik a Debreceni Református Kollégium Főgimnáziumához.
Generációról generációra hűségesen őrizte Karácsony Sándor hagyatékát a filozófiai és pedagógiai gondolkodó családja, és nemrég úgy határoztak, hogy a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményeire hagyományozzák azt. A család döntését Khoór Miklós és Khoór Máté, Karácsony unokája és dédunokája jelentette be, akik megkoszorúzták elődjük öt éve elkészült domborművét.
A tizennégy doboznyi kéziratot a kézirattárban, a több mint kétezer könyvet pedig a Református Kollégium Nagykönyvtárában helyezik el. A hagyaték Győri János gyűjteményi igazgató ígérete szerint idővel kutatható lesz. Karácsony pedagógiai életműsorozata kilenc vaskos kötetben még életében megjelent, de Győri szerint a kéziratok segítségével jobban megismerhetjük a szerző életművét.
A hagyaték átadásának bejelentésével együtt a kézirattár mellett öt éve elhelyezett Karácsony-domborművet is megkoszorúzták az örökösök
Karácsony Sándor szuverén gondolkozó volt, hitvalló keresztény ember, kiváló tudós. 1905-ben érettségizett a Debreceni Református Kollégium Főgimnáziumában. Pedagógiai-filozófiai gondolkozása erősen gyökerezik a debreceni kollégiumi hagyományokban: a tanár tekintse partnernek a diákot. Ebben a szemléletben pedig eltűnik a katedra és a padok közötti különbség, és a közös munka, az együtt gondolkozás és -működés elve kerül előtérbe – írta oldalán az Tiszántúli Református Egyházkerület.
Tagja volt a gimnázium ifjúsági gyülekezetének, majd számos keresztény ifjúsági egyesületben vállalt vezető szerepet itthon és külföldön egyaránt. Az Erő címmel országos ifjúsági lapot alapított és szerkesztett, amelyben tehetséges gimnazisták műveit közölte a Csittvári Krónika rovatban, ahol diákként olyan jeles későbbi írók publikáltak, mint Képes Géza, Szobotka Tibor vagy Weöres Sándor.
Karácsony munkásságában több utalás van az irodalmi, művészeti nevelésre. Megtanította, hogy „önmagában az ember – … nem is ember. Örömünk, boldogságunk, jólétünk forrása a másik ember. Csak ketten alkotunk egyet, mert az egyik minden vonatkozásban függ a másiktól. Ebben benne foglaltatik, hogy a diák is ember, mindegyik egy másik ember, akihez a pedagógusnak úgy kell viszonyulnia, hogy megértsék, kiegészítsék egymást.”