„Jól készítsétek útát...”

Kedves adventi énekünk pontosan megfogalmazza, mit kell tennünk az Élet Fejedelmének, a megelevenítő Úrnak, a Megváltónak várása idején: „Jól készítsétek útát! / A vendég már közel. / Mi néki gyűlölt, útált, /azt mind vessétek el!” Tegyük mindezt azért, hogy bennünk is megszülethessen ő, és lakozást vehessen életünkben. Mert meg vagyok győződve róla, hogy Isten ezt akarja a mi személyes életünkkel, népünkkel, egyházunkkal is: megújítani belülről, szorosabban magához fűzni az életünket.

Számtalan külső és belső jel utal arra, hogy a Megváltó, a Királyok Királya valóságossá, láthatóvá akar válni közöttünk, ő jön felénk a hullámokon, a válságban, a háborúkban, az életünk nehézségeiben, mint annak idején a Genezáreti-tó viharában közeledett a hánykódó hajó felé. Olyan határozottan érzem, hogy Jézus Krisztus itt van a küszöbön! Ő kopogtat, sőt dörömböl, készen arra, hogy megújító kegyelmével, megszentelő erejével megjelenjék közöttünk, és bennünket, az ő népét igazán és teljesen az ő népévé tegye. Ó, csak most el ne zárjuk előle az utat! Ezért szól neked, meg nekem, hogy készítsétek az Úr útját! Krisztusnak a saját egyéni életünkbe vezető útját. Mert Jézus Krisztus kész arra, hogy belépjen, birtokba vegyen, felhasználjon. Sohasem őrajta múlik az, hogy megváltson, megtisztítson, megszenteljen, megújítson – mindig csak rajtunk! Ő már eljött hozzánk, és most újra jön, de a mi részünkről is történnie kell valaminek. Isten mindent megtesz a népéért, de van valami, amit nekünk kell megtenni, hogy egészen az övé, az ő népe lehessünk: előkészíteni az utat, amelyen át Krisztus megváltó ereje behatol a szívünkbe, áthatja az életünket.

Tudjátok, mi ez az út? A bűnbánat! Elébb mindig bűnbánatnak kell lennie ahhoz, hogy Krisztus az ő bűnbocsátó, békét adó, megújító kegyelmével beléphessen egy ember életébe. Tudom, hogy nem szeretjük hallani ezt a szót, tudom, hogy sok visszaélés is történt már vele az utóbbi időben, ez igaz – de az is igaz, hogy teljes bűnbánat nélkül, igazán komoly bűnbánat nélkül Jézus megváltó kegyelme és ereje sohasem válik életté bennünk – senkiben! Én tapasztalatból tudom, hogy nagyon nehéz idáig eljutni, ilyen mélyre alázkodni. Mindent megteszünk inkább, csak ne kelljen a bűneinkkel szembenézni. Leplezzük, takargatjuk, letagadjuk, vagy ha már nem lehet: mást okolunk érte, az életkörülményeinkkel magyarázzuk, csak a szégyenét és gyalázatát ne kelljen vállalnunk, mert azt nem bírjuk el. Pedig egyszer mindnyájunknak szembe kell néznünk a bűneinkkel, az egész elrontott életünkkel. Egyszer minden kiderül, lelepleződik.

Ha igazán várod őt, így készíts neki utat! Állj oda Isten Igéjének a fényébe, kérd Istent, hogy tegye rá a kezét életednek azokra a bűneire, amelyek elzárják Krisztus útját a szíved felé. Azokra a konkrét bűnökre, amelyek kirekesztenek Isten valóságos jelenlétéből és lelkileg tehetetlenné tesznek, amelyek miatt gyümölcstelen az életed, meddő a hited is, amelyek akadályai annak, hogy Istennek jóságos, békéltető, vigasztaló erői beáradjanak közénk! Csak légy hajlandó mindezt odaadni: Krisztus majd elveszi. Csak légy hajlandó mindettől megtisztulni: Krisztus majd megtisztít. Te csak az utat készítsd meg előtte: a megszomorodott bűnbánat útját. Ő majd jön, betér hozzád és megáld, örömmel és békességgel tölti be a szívedet!

Igazán akarunk megújulni?! Krisztus kész reá, hogy megújítson! Csak mi tudnánk most szívből könyörögni:

Jöjj, királyom, Jézusom!
Szívem íme megnyitom.
A gonosztól óvj te meg,
Meg ne rontson engemet.
Véreddel, mely el-kifolyt,
Mosd le rólam, ami folt;
Élet útját megmutasd,
Én meg nem találom azt.
Gyógyítsd meg sok nyavalyám,
Enyhíts szívem bánatán;
Kétség, gond, ha gyötrenek,
Biztasd nádszál hitemet.