Jog és keresztyénség harmóniában

Francis Schaeffer keresztyén filozófus, lelkész sokakat foglalkoztató kérdést fogalmazott meg: „Hol vannak a keresztyén jogászok?’

Talán mondhatjuk azt, hogy lappanganak. A tavaly alapított Keresztény Jogakadémiát azzal a céllal hoztuk létre, hogy összefogja a keresztyén jogászokat Magyarországon. Szeretnénk olyan támogató közösséget létrehozni, ahol mindenkinek lehetősége van a keresztyén hitének megélésére, miközben gyakorolja jogászi hivatását.

A jogászok társadalmi megítélése elég vegyes, és máig tartja magát a szemlélet, hogy ez a foglalkozás a kiskapukat keresi, sőt, alapvetően ezért fizetik, vagyis több-kevesebb erkölcsi aggályt vet fel. Egyszerűbb elfogadni a keresztyén orvosokat, tanárokat, mert Jézus gyógyító, tanító munkájának folytatását látják bennük. De nyugodtan mondhatjuk, hogy a keresztyén jogászok pedig Jézus segítő, „jogvédő” munkáját viszik tovább. Isten felszólít az árvák és az özvegyek jogainak oltalmazására; rendelkezik arról, hogy a zsidó nép védje az ártatlanok, a rászorulók biztonságát, jogait.

Nagy reményeket fűzünk a következő keresztyén jogászgenerációhoz, ők már úgy indulhatnak el a pályán, hogy benne rejlik a szívükben az istenszeretet, valamint a jogászi elköteleződés, és ezt a kettőt össze is tudják hangolni. Azért is látogatunk el keresztyén középiskolákba, hogy a pályaválasztás előtt álló fiataloknak beszéljünk a jog és a keresztyén hit harmóniájáról. Legutóbb a Pécsi Református Kollégium Gimnáziumában tartottam előadást több mint 100 diáknak. Mindezt missziónak tekintem, és azzal a reménnyel teszem, hogy Isten Igéje megteszi a hatását.

A jogakadémia más területeken is ad támogatást.

Egyfajta lelkigondozás a másik szolgálati águnk. A közösségünkhöz tartozó jogászokkal csendes napokon, csendes hétvégéken és más lelki alkalmakon szeretnénk együtt lenni a jövőben. A szolgálat harmadik területe a szakmai munka. Minden évben pályázatot hirdetünk, a pályázók különféle témákban, szaknyelven határterületekről hoznak írásokat, amelyeket a Betű és Lélek című konferenciánkon adnak elő, utána ezeket kötetbe szerkesztjük, és mindenki számára elérhetővé tesszük.

Melyik a legnagyobb érdeklődésre számot tartó határterület?

Szinte minden jogág és jogterület érintett lehet, de jelenleg talán az életvédelem kérdése a leghangsúlyosabb. A világi jog szabályozza ezt a rendkívül fontos kérdést, de a legtöbb esetben nem egészen a keresztyén tanítás szerint. Életre hívtunk egy munkacsoportot a Keresztény Jogakadémián belül, ahol szülész-nőgyógyász főorvos, életvédelmi mozgalom képviselője, jogász, bioetikus együttműködve állásfoglalásokat, jogszabály-módosítási javaslatokat dolgoz ki, amelyeket átadunk a jogalkotóknak. Fontos, hogy az Alaptörvény megfogalmazásának megfelelően az emberi életet a fogantatástól megilleti a védelem.

Amikor az anyaméhben létrejön „valami”, az méltó az emberi élet védelméhez hasonló, azzal egyenértékű védelemre, és ha erre méltó, akkor ki kell mondanunk, hogy az a „valami”, ami létrejött, egy emberi élet. Mert csak az emberi élet méltó az emberi élet védelmére. Bonyolultan hangzik, de ha így védjük, akkor az emberi élet. Nyilván nem védünk két egymással éppen csak találkozó sejtecskét. Sajnos egyéb jogszabályokban mindez nincs következetesen végigvezetve.

A magzati élet védelméről szóló törvénynek már a neve is megtévesztő, mert védelemről nem beszélhetünk, ez alapvetően abortusztörvény, csak senki nem akarta így nevezni. Az alaptörvény pontos és helyes megfogalmazásához hozzá kellene illesztenünk az alsóbb szintű jogszabályokat is, akár a Polgári Törvénykönyvben, akár a magzati élet védelméről szóló törvényben vagy más egészségügyi törvényekben szerepelnek. A munkacsoportunk hamarosan bemutatja első javaslatát. Persze nem borítjuk fel vele sem a jogrendszert, sem a közéletet, de egy apró lépést mégis megteszünk a helyes irányba.

Milyen szerepe van a jognak az egyházban?

Az egyház definiálására két jellemzőt szoktak említeni: az egyház az, ahol helyesen hirdetik Isten Igéjét és kiszolgáltatják a sákramentumokat. Gyakran elfeledkezünk egy harmadikról, vagyis arról, hogy az egyházban gyakorolják az egyházfegyelmet.

A református alkotmánytörvény elején szerepel az 1Kor 14-ből származó idézet, amely felhívja a figyelmet, hogy mindennek ékesen és szép rendben kell történnie az egyházban, amit a folyamatok szabályozásával lehet kialakítani. A korlátokat kötelező érvényű szabályokkal kell megalkotni, és ilyen értelemben a jognak, illetve ezeknek a szabályoknak van teológiai jelentőségük. Ha visszalapozunk a Szentírás elejére, láthatjuk, hogy Isten ajándéka a tízparancsolat. A mózesi könyveknek nagy része törvénykönyv.

Ha törvényre volt szükség, megadta, majd amikor eljött az idők teljessége, a kegyelme megjelent Jézus Krisztusban, aki nem megtagadta, hanem betöltötte a törvényt.

Az Újszövetségben olvassuk, hogy az apostolok tanítása nyomán csoportok jöttek létre, először 3000 fővel, akik szívükben a Szentlélekkel várták, most hogyan tovább. Számukra gyülekezeteket kellett szervezni, amelyek rendet igényeltek. A gyülekezeteket a vének vezették meghatározott jogkörökkel, hatáskörökkel, területi illetékességgel.

Soha nem volt olyan történelmi időszak, amikor ne lett volna szükség kötelező érvényű szabályokra, de olyan korszak sem, amikor ne lett volna szükség isteni irgalomra és kegyelemre. Így függ össze a teológia, az egyházi rend a jogtudományokkal. A teológusok sokszor nem kedvelik túlzottan a jogászokat – Luther Márton is közéjük tartozott, szemben Kálvinnal, aki jogászként nemcsak kedvelte a szabályokat, hanem alkotta és alkalmazta is, és meghatározta Genf városának életmódját és egyházi rendjét.

Keresztyén jogászként hogyan látja az állam és az egyház viszonyát?

Többféle jogszabály rendelkezik a kérdésről, elsősorban az Alaptörvény, amely szerint az állam és az egyház elválasztva, de egy mással szorosan együttműködve él egymás mellett, ami teljesen természetes, hiszen évezredek óta ez a valóság, az egyház benne él az államban. Történelmi koronként változott, időnként az állam fölött létezett az egyház, máskor fordítva, olykor egymás ellen dolgoztak, néha pedig egymással együtt, de nyilvánvaló, hogy a két szervezet együttműködését szabályozni kell.

Jelenleg Magyarországon a történelmi egyházakra partnerként tekint a kormányzat. A kormány segíti az egyház hitéleti, köznevelési, diakóniai és egyéb munkáját. Amikor az egyház ezt a szolgálatát végzi, a krisztusi parancsnak engedve teszi, de egyszersmind közfeladatot lát el, hiszen a gyógyítás, az oktatás, a szeretetszolgálat, a szegényekről való gondoskodás mind az állam kötelessége, amelyben az egyház részt vesz.

Teljesen természetes, hogy az állam mindehhez pénzügyi forrásokat biztosít az egyháznak. Az együttműködés a hitéleti feladatok állami támogatásával kapcsolatban válik érdekessé. Az egyház hitéleti feladatainak teljesítése közben valamiképpen segítséget nyújt az államnak, hiszen olyan „szolgáltatást” nyújt az állampolgároknak, amely a testi, lelki, szellemi egészségüket megőrzi, táplálja, helyreállítja. Az egyház szolgálója lelkileg gondozza a híveket, kiszolgáltatja a sákramentumokat, és ezáltal megerősíti őket, az igehirdetéssel tanítja, hogyan lehet helyes életet élni. Ez pedig az államnak is fontos, természetesen minden olyan államnak, amely a normális értékrendet kívánja képviselni.

Egyik legkedvesebb területe a hazai jogrendszeren belül az egyházi törvények, illetve azok korszerűbbé tétele.

Az egyházjog sajátos jogterület. Katolikus testvéreink sokkal szélesebb területen művelik a kánonjogot. Nálunk, reformátusoknál, kevésbé kiforrottnak érzem a rendszert, ami probléma, hiszen semmilyen tudományt nem lehet úgy művelni, hogy nincsenek meg az erős elméleti alapjai.

Az egyházjog bizonyos tekintetben kissé archaikus. Rengeteg szimbolikát találunk benne a praktikus részek mellett. 2021-ben választották meg az új egyházkormányzatot, majd a Zsinaton elindult a jogalkotási reform, amelynek célja a legfontosabb jogszabályok megújítása, korszerűsítése, életszerűsítése.

Első kézzelfogható eredménye az alkotmánytörvény, amelyet a Zsinat áprilisban elfogadott, már hatályba lépett, olvasható. Igyekeztünk hozzászabni a mindennapi élethez, hiszen az előző 1994-ben született, ám az elmúlt évtizedekben számtalan szociológiai, demográfiai és más változás történt.

Például már korábban bekerült az alkotmánytörvénybe új kategóriaként a gondozó egyházközség, amelyet azokon a területeken alkalmazunk majd, ahol nagyon elapadt a gyülekezet, és nem képes önálló struktúrát fenntartani. Reméljük, hogy ez az újdonság vitalizálja az adott területet, és reményt ad arra, hogy néhány év múlva újra önálló gyülekezetekké váljanak.

Miként működik majd a gyakorlatban?

Dunamelléken már született szabályrendelet arról, hogyan működjön a gondozó egyházközség, amelyből hamarosan megalakul az első. Ennek tapasztalataiból sokat fogunk tanulni. Annyi bizonyos, hatékonyabb lesz, mintha végignéznénk, hogyan sorvadnak el a nehéz helyzetben levő gyülekezetek.

A következő vizsgálandó törvény a választási törvény, hiszen 2023-ban a gyülekezetekben választásokat tartanak, ezért most ősszel szükséges ennek a törvénynek az elfogadása. Történtek továbbá lépések a bíráskodásról szóló törvény megújítására, illetve beavatkozásra váró jogszabályok a lelkészek jogállásáról szóló törvény, a nyugdíjtörvény, a gazdálkodásról szóló törvény. Ezek előkészítésében szorosan együttműködik a Zsinat Jogi Bizottsága, Szólláth Bernadett zsinati jogtanácsos, a Jogi és Közigazgatási Osztály, valamint külsős szakemberek.

Hogyan került harmóniába a jog és a keresztyénség az életében?

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemre jártam, és az élő hitű, kiváló jogász, Zlinszky János professzor úr Keresztény erkölcs és jogászi etika stúdiumát hallgattam. Az egyik előadáson Luther Mártonnak azt a mondását idézte, hogy a jogászok rossz keresztyének. Megdöbbentem.

A másik meghatározó élményem a jegyesoktatásomat végző lelkipásztor mondata volt, aki amikor megkérdezte, mivel foglalkozom, és meghallotta, hogy jogász vagyok, annyit mondott: „Az jó, mert abból úgyis kevés van a mennyországban.” Szavai nyomban összekapcsolódtak bennem Luther mondatával, és megállapítottam, hogy nemcsak ötszáz évvel ezelőtt, de sokszor bizony ma is így gondolkodnak az emberek, vagyis hogy a keresztyénség és a jog összeegyeztethetetlen.

Dolgoztam ügyvédi irodában, a kormányzatban, önkormányzatnál, de soha nem okozott válságot, feszültséget, inkább szintézist alkotott a kettő bennem, és úgy éreztem, ezt másoknak is szeretném elmondani.

Ez az én apró, de reményeim szerint gyümölcsöt hozó misszióm.

A jogakadémia keretein belül speciális kollégiumot tartok a Károli Gáspár Református Egyetem jogi karán Keresztény jogászi etika címmel. Szép számban jelentkeztek rá a hallgatók. Az óráimon etikai témákkal foglalkozunk, de kissé bibliaóra-szerűen, reflektálunk a közélet aktuális erkölcsi kérdéseire, beszélgetünk a jogászi hivatásáról, erkölcsi kihívásairól. Bátorítom és biztatom őket, hogy a jogászi segítő hivatás, és ösztönzöm őket, hogy már hallgatókorukban fedezzék fel, hogyan használhatják majd a jogi diplomájukat mások életének megváltoztatására, jobbá tételére.