Az ünnepi események végiggondolása után ez a kulcskérdés. Igaz, hogy ez már a nagyheti eseményeket megelőzően eldőlt. Gaál Sándor a Nyírségi Református Egyházmegye esperesének gondolatai.
Jézus háromszor kinyilatkoztatta, hogy ő előttük megy. Minden tekintetben elöl megy. A tanítványokat megpróbáló napok nagy előlege az volt, amit így mondott: „Előttetek megyek Galileába.” És ennek nemcsak egy rövid, néhány napos eseménysorozatra nézve van meghatározó ereje, hanem a nagypéntek, majd a húsvét, sőt, a mennybemenetel utáni állandósult tanítványi létre vonatkozóan is. A feltámadás ennek a Jézus állandósult jelenlétének, előttünk haladásának a pecsétje.
A keresztre feszítés, eltemetés után visszahúzódó tanítványok elé áll Jézus, hiszen kétszer is megjelenik közöttük, hogy biztosítsa őket arról, hogy a program, a megváltás programja nem változott. Isten országa eljött, s az ebbe az országba való meghívásra szól a küldetésük. Sőt, tanítványi létük értelme is ez. De újra kell tanulniuk azt, hogy az Úr elöl megy. Akkor is, ha félelemtől meghatározottan csak a zárt ajtók biztonságát látják. Jézus eléjük áll, nemcsak mondja, hanem a teremtés erejével egyben adja is: „Békesség nektek!” Csak úgy, mint a teremtéskor: „Legyen világosság! És lett világosság.”
Előttük megy akkor is, amikor Emmaus felé tart két reményvesztett tanítvány. Melléjük szegődve megy előttük úgy, mint a pusztai vándorláskor népével haladó Isten. Akár tűz- és felhőoszlopban is. Akkor is, amikor a halászatban újra küzdő tanítványaihoz megy, hogy rögzítse bennük a biztonságot adó jelenlétét: előttetek megyek. Ezért kiváltság Jézus tanítványának lenni a feltámadás utáni hetekben, s majd a későbbi nemzedékekben, sőt, ma is! Hiszen a program tartalma nem változott meg.
A programot adó Úr lehetőségei nem lettek korlátozottabbak. Azt ígérte, és ez nem szenvedett csorbulást, változatlanul érvényes a kijelentése: előttetek megyek. Nem követlek titeket, nemcsak alkalmilag csatlakozom, hanem előttetek megyek. Ez még akkor is érvényes, ha olykor olyan tapasztalásaink vannak, amelyek azt sugallják, hogy „csak” mögöttünk vagy mellettünk halad az Úr. Nem. Ő következetesen, változatlanul, bizonyosságot és biztonságot adó módon halad előttünk.
Ez adja meg keresztyén élettartásunkat, ez teremti meg a megmagyarázhatatlan és értelmezhetetlen helyzetekben az esélyünket. Világjárvány vagy nemzetek közötti háborúk idején. Gazdasági elnehezüléskor. Családi viszonyulások váratlan megváltozásakor. Amikor tarthatatlanul felpörögnek a napi események, de akkor is, amikor a lelassulás tarthatatlan vontatottságot idéz elő. Jézus elöl megy. Az, ami nagypénteken és húsvét napján történt, lényegében ennek a feltételét adta meg.
Odaállt az ítéletre előttünk az Atya elé. Odament az általunk halálnak nevezett állapotba előttünk. És megnyugtató módon nemcsak felborzolta a pusztító halált, hanem feltámadásával le is győzte azt. Ma azt mondanánk, érdemessé vált arra, hogy előttünk menjen.
Valójában azonban mindig is ő volt az, aki erre érdemes volt. A világ teremtése rá nézve jöhetett létre, minden általa és érte lett. Benne volt a megtartatás esélye, és valóságos megérkezésével a garanciája is. Így lett szent törvényszerűséggé a szenvedés napjaiban adott kijelentés: „...előttetek megyek Galileába.” 2022 húsvéti ünnepkörében ez változatlanul érvényes: ő előttünk megy! A háborús helyzet végét áhítóknak, a rombolást elszenvedőknek, a halottaikat gyászolóknak, családi életet kezdő fiatal pároknak, fokozatosan erejüket vesztő időseknek, érettségi vizsgára készülő, ballagó diákoknak. Előttük megy a református óvodákba gyermekeik számára nagyot remélő családoknak. Milyen jó, hogy előre megmondta! Mennyire irgalmas, hogy újra mondta! Mekkora erőforrás ez most nekünk, mai tanítványainak, hogy minden időre, minden helyzetre nézve vállalja javunkra, az érdekünkben: előttetek megyek.
A szerző a Nyírségi Református Egyházmegye esperese.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!