Istentiszteleti ajánlások a krízishelyzetben

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa március 30-án áttekintette a koronavírus-járvány kapcsán tett kormányzati és közegészségügyi intézkedések gyülekezeteink életére és istentiszteleti rendünkre gyakorolt hatását. A szükséghelyzet és a korlátozó intézkedések idejére ajánlásokat fogalmazott meg, hogy segítse lelkipásztoraink igehirdetői, vigasztaló és lelkigondozó szolgálatát, kifejezetten is az úrvacsorai közösség gyakorlásának lehetőségét, valamint a temetési szolgálatok végzését. Ide kattintve letöltheti ezeket, a folytatásban pedig összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat.

A társas kapcsolatok kényszerű, de koronavírus-járvány miatt szükséges korlátozását betartva távol kell maradnunk templomainktól és gyülekezeti hajlékainktól. Mint írják, „ebben a rendkívüli helyzetben még inkább szükségünk van arra, hogy Isten igéje megszólaljon otthonainkban és a Feltámadt Krisztus evangéliuma közel jöjjön hozzánk”. Ennek eszközei lehetnek a rádió, a televízió és az elektronikus kommunikációs eszközök is. Egyházunk püspökei és főgondnokai megköszönték lelkipásztorainknak és gyülekezeti tagjainknak, hogy sokféle médium segítségével igyekeznek vigasztalást, bátorítást és reménységet hirdetni.

Ebben a nehéz helyzetben otthonaink lesznek templomokká, az Elnökségi Tanács pedig az alábbiakat javasolja, hogy továbbra is együtt imádkozó, közösen éneklő, igével táplálkozó közösség maradjunk:

• Kérjük testvéreinket, hogy testileg és lelkileg ugyanúgy készüljenek a kommunikációs eszközök segítségével közvetített istentiszteletre, mint amikor a nem veszélyhelyzeti időben indultak Isten házába.
• Kérjük, teremtsék meg a teljes odafigyelés és bekapcsolódás körülményeit, a közvetítés idejére készítsék elő a Szentírást és az énekeskönyvet, kapcsolják ki azokat az eszközöket, amelyek zavarják vagy akadályozzák a teljes odafigyelést, tegyenek félre minden más munkát és tevékenységet.
• Kérjük, hogy a közvetített istentiszteletbe ugyanúgy kapcsolódjanak be, mint ahogyan az általában szokás: együtt mondjuk az imádságokat, énekeljük az énekeket.
• Kérjük, tartsák be a törvényi előírásokat és az alapvető higiénés szabályokat, tehát lehetőség szerint csak az egy háztartásban élők vagy közvetlen családtagok alkossanak házi gyülekezetet.

A fertőzés terjedésének megállítása érdekében elrendelt korlátozások miatt nem lehetséges az ünnepeinken szokásos hagyományos templomi, gyülekezeti úrvacsorai közösségek megtartása sem. Egyházunk vezetői azt kérik, hogy – hitvallásainkkal összhangban – házi istentiszteleti közösségünkben vegyük az úrvacsorai jegyeket is. „Az otthoni úrvacsora szükséghelyzetet jelez (súlyos betegség, kijárási tilalom, járvány, háború). Nem pótolja a gyülekezeti közösség úrvacsora-ünnepét, ám rendkívüli helyzetekben felette szükséges, hogy az úrvacsorában megtapasztaljuk a Krisztussal való titokzatos közösséget a Szentlélek erejében” – írják a gyülekezeteknek kiküldött levelükben. Ezzel kapcsolatban – kizárólag a veszélyhelyzeti korlátozások megszüntetésig – a következőket javasolják:

• Egyházunk rendje szerint konfirmált református egyháztagjaink úrvacsorázzanak úgy, ahogy a közvetített istentisztelet lelkipásztora vezeti az úrvacsorai szertartást; ezáltal az apostoli kor gyülekezeteinek mintáját követjük, akik súlyos helyzetükben „házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben”. (ApCsel 2,46)
• Az istentisztelet közvetítésének kezdete előtt – a higiénés szabályok betartása mellett – készítsenek elő személyenként egy-egy falat kenyeret és egy kevés bort külön poharakban. (A jegyeket le lehet fedni ünnepi terítővel.)
• Kövessék figyelemmel a szolgálattevőt és a közvetített istentisztelet résztvevőit, velük közösen mondják az úrvacsorai közimádságot, az Apostoli Hitvallást, válaszoljanak a szokásos kérdésekre.
• Mondják együtt a lelkipásztorral a hálaadó imádságot és az Úr imádságát is.

Liturgiai javaslatot is közzétettek ehhez a fajta úrvacsorás istentisztelethez, kötött imádságokat és énekeket is ajánlva a lelkipásztorok figyelmébe. Készítettek ajánlást azoknak a lelkipásztoroknak is, akik a közvetített istentiszteleteken nem iktatnak úrvacsorai részt a liturgiába. Őket egyébként arra kérik: fontolják meg, hogy a közölt minta alapján imádságukban emlékezzenek meg a sákramentumokról, és egyúttal legyenek megértéssel azon kollégáik iránt, akik lehetségesnek tartják az úrvacsorát a közvetített istentiszteletbe beiktatni. Azokat a gyülekezeti tagokat, akik különböző okok folytán nem kívánnak vagy nem tudnak élni az otthoni úrvacsorázás lehetőségével, arra biztatják, hogy kövessék imádságos lelkülettel az úrvacsorai liturgiát.

Egyházunk másik sákramentuma, a keresztség kiszolgáltatásáról nem születtek átmeneti rendelkezések. Aki teheti, a veszélyhelyzeti idő feloldásáig halassza el a keresztelést, lévén a gyülekezet ünnepe is – fogalmaztak. Ugyanakkor sürgős esetben a szülők és a keresztszülők jelenlétében a keresztség sákramentumát a szokásos módon szolgáltatják ki a lelkipásztorok.

A járvány miatti korlátozások nem teszik lehetővé a temetés és a gyászolók lelkigondozásának megszokott módjait sem. A gyászolók telefonon, e-mailen vagy más digitális kommunikációs eszköz segítségével jelenthetik be hozzátartozójuk elhunytát, egyeztethetik a temetés körülményeit a lelkészekkel. Online vagy telefonon zajlik a gyászolók vigasztalása, a gyászmunka segítése is. Erősen javasolt, hogy:

• A 65 évesnél idősebb lelkipásztorok helyett fiatalabb (krónikus betegségben nem szenvedő) szolgatársak vállalják el a temetést.
• A lelkipásztorok a temetés egész ideje alatt viseljenek védőkesztyűt. Az arcmaszkot csak megszólalásuk idejére vegyék le!
• A lelkipásztorok tartsák meg a gyászolóktól a másfél-két méteres vagy nagyobb távolságot, és erre kérjék meg a jelenlévő gyászolókat is.
• Elköszönéskor tartózkodjanak a részvétnyilvánítás megszokott gesztusaitól (kézfogás, ölelés, csók). Ha szükségesnek látják, erre kérjék meg a gyászolókat is.
• A temetési szolgálat a lehető legrövidebb időre korlátozódjék: a ravatalozóban vagy a ravatalozó előtt a szabadban és a sírnál is néhány percre.
• Ha csak a sírnál van lehetőség a szertartásra, akkor a ravatalozó előtti és a sírnál végzett liturgiát össze kell vonni, hogy a feltámadás igéi és az Apostoli Hitvallás mindenképpen elhangozzanak!
• Mindazáltal, a rövid liturgia is megkívánja a két legfontosabb istentiszteleti elemet: az igét és az imádságot. Az igehirdetés legyen rövid, néhány mondatos, és az igéhez kapcsolódjon.
• Két imádság szükséges: imádság mint válasz a textusra, és könyörgés a gyászoló család vigasztalásáért, valamint az Úri imádság.
• Az elhunyt emlékére és a temetés idejére helyi szokás szerint lehet harangozni.

A korlátozások előidézhetik, hogy az elhunytak temetésén sem a családtagok, sem a lelkipásztor nem vehet részt. Ilyen esetekben a lelkipásztor kommunikációs eszközök segítségével tud támaszt nyújtani és otthoni megemlékezést javasolhat a gyászolók számára. Ugyanakkor, ha a rendelkezések és a körülmények megengedik, valamint ha a család elfogadja, a legszűkebb családi körben templomkerti vigasztaló és emlékező áhítatot tarthat a temetésre vonatkozó általános óvintézkedések és rendkívüli szabályok megtartásával. A vészhelyzet elmúltával pedig gyászistentiszteleten emlékezhet meg a közösség az elhunytakról és imádkozhat a gyászolók vigasztalásáért.

Az Elnökségi Tanács tagjai arra hívnak mindenkit, hogy „szüntelenül imádkozzon velünk Isten irgalmáért és megtérésért, a járvány próbatételeiben való megállásért, a családokért, a gyülekezetekért, szolgálattevőkért, országunk és egyházunk, valamint a népek vezetőiért, a közszolgálatban, egészségügyben dolgozókért szerte a világban, a betegekért, szenvedőkért”.

Egyben azt is kérik, hogy forgassuk szívünkben a II. Helvét Hitvallás tanítását: