Isten biztonságot és megelégedettséget szeretne adni nekünk; nyugalmat, amelynek egyik eszköze a pénz. Éppen ezért támogatja, hogy gondoskodjunk a jövőnkről – állítja Illéssy János pénzügyi szakember, a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága korábbi elnöke. Úgy véli, a házasságban közösen sáfárkodunk Isten ránk bízott vagyonával, a családi pénzügyek kapcsán pedig gyakorlati tanácsot is ad.
A Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága (KeVe Társaság) jelenlegi elnöke, Szalai Zsolt egy korábbi interjúban megemlítette, hogy mintegy kétezer pénz- és vagyonkezeléssel foglalkozó igevers van a Bibliában, Jézus pedig példabeszédeinek tizenöt százalékában foglalkozik ezzel a témával. Mit tanulhatunk meg a pénzről a Szentírásból?
Tíz évvel ezelőtt került a kezembe Howard Dayton Számít a pénzed című könyve, amely keresztyén szemmel vizsgálja a pénzügyeket. Több nagyszerű üzenet is olvasható benne, az egyik a tulajdonjogról szól: minden Istené. A Biblia pedig nem a pénzről tanít, hanem a pénzen keresztül a hűségről. Tisztán kell látnunk, kinek mi a szerepe. Isten egyben a tulajdonos is, a gazda, övé a ruha, amelyet viselünk, a számítógép, amelyen megírja majd ezt a cikket. Lehet, hogy ez valakit elriaszt, sokunknak viszont felszabadító a tudat, hogy minden az övé. Ő adta, el is veheti, a boldogságunk pedig nem e tárgyaktól függ.
Ha Isten a tulajdonos, akkor az ember mi?
Sáfárok vagyunk, mai kifejezéssel megbízott menedzser, vagyonkezelő. Isten tulajdonolja nemcsak a pénzünket, de az időnket, a családunkat és a kapcsolatainkat is. A Biblia kitűnő könyv, de nem pénzügyi kisokos. Isten azt üzeni általa, hogy legyünk hűséges szolgái, ez egyben a sáfárság legfontosabb jelzője is. Feladatunk pedig az, hogy hűen gondozzuk azt a vagyont, amelyet ránk bízott. Ha ezt felismerjük, az óriási hatással van a pénzügyeinkkel összefüggő cselekedetekre: az adakozásra, mások megsegítésére, az őszinteségre és a becsületességre is. Istent számos módon lehet dicsérni: gyülekezeti énekléssel, remek prédikációkkal, mély beszélgetésekkel – de a ránk bízott vagyon kezelésével is. Ha ezt nem tesszük jól, hogyan akarunk világítani, mint a hegyen épült város? Isten dicsőítésének egyik módja, hogy a pénzügyeim rendben vannak, de megfordítva is igaz: Isten elutasításának egyik hozadéka, hogy a pénzügyeim sincsenek rendben. Az életem hangosabban beszél Jézusról, mint a szavaim.
A fentiek szerint a házasságban a pár közösen sáfárkodik Isten rájuk bízott vagyonával. Ehhez a közös vállalkozáshoz találunk-e útmutatást a Bibliában?
Pál apostol a korinthusiaknak írt első levelében kitér bár a házasságra, a házastársak közötti kapcsolatra, de a pénzügyeket nem érinti. Írhatná pedig, hogy legyen mindig egyetértés közöttük a családi büdzséről, ami azért lehetne fontos, mert a legtöbb vita a pénz miatt alakul ki a családban. Ugyanaz igaz a családi életre is, mint az egyénire: hogyan tudnánk rendes háztartást vezetni, ha közben nyakig ülünk az adósságban, vagy ha szerencsejátékkal próbálkozunk, és nem tartjuk be hűséggel Isten utasításait? Természetesnek tartom, hogy a házastársak közösen sáfárkodnak a rájuk bízott isteni vagyonnal.
A konfliktusok elkerülésének egyik rossz módszere, ha nem beszélünk róluk. Hasonlóképpen van ez a pénzzel is. Mennyit kell beszélnünk és foglalkoznunk vele a családban?
Ha nem az első helyen kell is állnia, de mindenképpen törődnünk kell vele, beszélnünk kell róla, még ha nehezünkre esik is. Magam is református családban nőttem fel, és úgy érzem, kicsit szégyenlősek vagyunk a pénzzel kapcsolatban, de nem csak otthon, a gyülekezetekben is. Lelkészeink ritkán beszélnek erről, leginkább csak akkor, amikor adományt kell gyűjteni. A pénzt sok gyülekezetben piszkos dolognak tartják, olyannak, ami nem hozzánk tartozik. Pedig foglalkoznia kellene ezzel a kérdéssel a híveknek már csak azért is, mert rengeteg élet, számos kapcsolat, házasság megy tönkre miatta. A kulcs az őszinteség, amely nemcsak a házastárssal, gyermekkel, kollégákkal vagy a gyülekezettel való kapcsolatban fontos, hanem a pénzügyek terén is.
A pénzügyi őszinteség hiánya, az adóssághalmozás a családi egységet fenyegeti. Milyen lépések vezethetnek ki a pénzügyi nehézségekből?
Tegyük fel, hogy el vagyok adósodva, mondjuk tizenötmillió forinttal tartozom több helyre. Valaki úgy dönt, ad nekem tizenöt milliót, hogy kifizessem az adósságaimat. Aznap nagyon boldog vagyok, de két hónap múlva ugyanúgy adósságban úszom. Howard Dayton könyvében leírja, és én is vallom: anyagi gondokat nem lehet pénzzel megoldani. Az, ahogyan a pénzhez viszonyulunk, lelki kérdés, nem materiális. Aki segíteni akar rajtam, de nem foglalkozik a lelkemmel, valójában nem tesz jót velem. A szív és a lélek állapota az elsődleges. Az istendicsőítő élet, legyen az egyéni vagy családi, megment bennünket az adósságoktól, nem véletlenül olvasni ilyen sokat az adósságról vagy a hitelről a Bibliában.
A keresztyén családok ne is vegyenek fel hitelt? Inkább mondjunk le valamiről, mintsem adósságunk legyen?
A rövid válasz az, hogy igen. De kicsit hosszabban: Isten terve nem az, hogy szűkölködjünk, hanem hogy szabadok legyünk. Több helyen is tanítok pénzügyet, és azt szoktam mondani: a hitelfelvétel közgazdaságilag hasznos is lehet. Nagyon leegyszerűsítve: ha egy befektetés tízszázalékos megtérülést hoz, amelyet ötszázalékos hitellel meg tudok finanszírozni, akkor az értékteremtés. Viszont a hitelre soha nem szabad a jövőnk zálogaként tekintenünk. A királyok második könyvében olvashatjuk Elizeus csodáját az olajjal. Az ismert történetben az özvegyül maradt, gyermekeit a hitelezőktől féltő asszonynak a próféta első tanácsa, hogy kérjen kölcsön edényeket, sokat, és töltse meg őket olajjal. Az egykorsónyi olajból az összes kölcsönkért edényt teletöltötte, az olajat eladta, megváltva a fiait a rabszolgasorstól, a kölcsön megtérült, a család megszabadult. Ám vannak olyan hitelek, amelyeknek a megtérülése nulla, mint például egy új lapos tévé megvásárlása kölcsönre. Isten nem szeretné, hogy csapdába kerüljünk. Gondoljuk át, hogy valóban kell-e új, egyáltalán szükségünk van-e televízióra. Tapasztalatból mondom, hogy nélküle gazdagabbak a kapcsolatok, a beszélgetések, az együtt töltött minőségi idő. Isten többet szeretne adni nekünk egy lapos tévénél.
ILLÉSSY JÁNOS
Hazai mérnöki (MSc) és amerikai pénzügyi (MBA, PhD) tanulmányai után az elmúlt közel három évtizedben pénzügyi felsővezetői feladatokat látott el. Jelenleg egy nemzetközi jótékonysági alap pénzügyi vezetője. Saját cégével tanácsadáson kívül MBA szintű oktatást is végez. A Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának három terminuson keresztül volt elnöke, és ma is aktív tagja. Nős, három gyermek édesapja. Kedvenc bibliai Igéje az efézusi levélben olvasható: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Mire és hogyan költsön egy keresztyén család?
Erre nincs pontos válasz. Isten szabadságot és megelégedettséget szeretne adni nekünk; nyugalmat, amelynek lehet egyik eszköze a pénz. Éppen ezért támogatja, hogy gondoskodjunk a jövőnkről, nem hitellel, hanem tartalékkal. Úgy tartják, hogy legalább háromhavi kiadásnak megfelelő tartalékot érdemes képezniük a családoknak, ekkora összeg már átsegítheti őket egy munkahelyelvesztés miatti jövedelemkiesésen vagy egy nem várt, nagyobb mértékű kiadáson. A hétköznapi kiadásokon felüli költekezésben talán egy ismerősöm példája segíthet. Egyszer elmesélte, hogy a feleségével megállapodást kötöttek: bármire költhetnek, de azt előtte őszintén megbeszélik egymással, és ha a másiknak nincs békessége a tervvel, akkor elvetik. Nem magyarázkodnak, nem győzködik egymást, csak élnek a vétójogukkal. Elmondása szerint a vétó pillanatában rosszulesik az elutasítás, de a megállapodásuk évek alatt számos ballépéstől, szerencsétlenségtől óvta meg a családot. A keresztyén ember elsődleges felelősséggel háza népéért tartozik, majd a gyülekezetéért. A gyülekezetünknek adott tized, az adakozás pedig csodálatosan kifejezi azt, hogy tudjuk, semmi sem a miénk, hanem mindent Istentől kaptunk kölcsön.
Manapság divatos a saját magamra fordított időről, énidőről beszélni. Vannak családok, ahol ez pénzben is megvalósul olyan kisebb összeg formájában, amelyet megkötés nélkül magukra költhetnek a házastársak. Mit gondol erről?
Nem a pénzt látom problémának ebben, hanem azt, hogy az „én”-t helyezi a középpontba, ez pedig minden esetben törékeny és veszélyes, egocentrikus dolog. Isten kapcsolatokra tervezett bennünket, elsősorban vele, majd egymással.
Hogyan álljanak a szülők a zsebpénz kérdéséhez?
Bátran adjanak zsebpénzt a gyermeküknek, és azt sem tartom rossznak, ha a gyerekek a segítségért kapnak „fizetést”, bár ezek az istenkapcsolat szempontjából másodlagos kérdések. A gyerek szempontjából viszont hasznos, ha jövedelemhez jut, mert megtanulja, mit jelent, megtanul félretenni, megtanulja, mi a beosztás, a türelem.
Hogyan mutatkozhat meg keresztyénségünk a pénzköltésen keresztül?
Itt visszautalnék az őszinteségre, ami azt is jelenti, hogy minden költésünk legyen törvényes, mindenkinek fizessük meg azt, ami jár. Erre szintén hoznék példát, ezúttal személyeset. Tíz-tizenöt éve felújíttattuk a házunkat, a munka végén kértem a számlát a kivitelezőtől. Értetlenkedett, kérdezte, miért. El tudom számolni, vagy mit kezdek vele? És ha ő adna számlát, áfát kellene fizetnie, de cége sincs. Felajánlotta, hogy ha ennyire ragaszkodom hozzá, akkor vesz számlát. Mondtam, egy hülyeségből ne csináljunk kettőt. Isten elé vittem a kérdést, és végül arra jutottam, hogy kifizetem zsebbe a vállalkozót, kiszámítom az összeg áfáját, és azt adományként eljuttatom valahova. De Isten utána megpróbált: a hónap végén a családi költségvetésben pont akkora lyuk keletkezett, mint az áfa összege. Akkor már jártuk az országot az Isteni pénzügyek című előadásunkkal… Tudtam, hogy akár a családi kasszába is tehetném ezt az összeget. Isten kérdése ekkor nagyon tiszta volt: „És akkor hogyan fogsz tanítani a tisztességről?” Nyilvánvalóvá vált, mit veszíthetek, így az összeget végül dalolva befizettem adományként. Azért ez harc volt…
A KeVe Társaság harmadik elnökeként három cikluson keresztül, kilenc évig vezette a szervezetet. Ekkor kezdődött el a Compass, Isteni pénzügyek című előadás-sorozatuk. Mit érdemes tudni erről?
A többnyire gyülekezetekben végzett szolgálat célja, hogy az érdeklődők elsajátíthassák a sáfárság alapelveit, közben még jobban megismerhessék Jézust. A kilencalkalmas, kiscsoportos bibliatanulmányozási sorozaton részt vevők megismerhetik a Biblia pénzzel és tulajdonnal kapcsolatos iránymutatását. Az előadás a beszélgetés elején említett Számít a pénzed című könyvre és a hozzá tartozó munkafüzetre épül, miközben sok gyakorlati példán keresztül ismerhetik meg a hit és a pénz kapcsolatát. Az alkalmakat bibliaolvasással kezdjük, imádsággal folytatjuk. Az egyik feladat például vagyonmérleg készítését írja elő. Ilyenkor sokszor elhangzik: „De hát nincs semmim!” Aztán elkezdik összeírni a házat, az autót, a nyaralót, a különböző eszközöket, ruhákat, a másik oldalon pedig a tartozásokat, ami pedig a kettő különbözetéből marad, az a nettó vagyon. De nem írjuk bele a mérlegbe azokat a dolgokat, amelyeket anyagilag nem tudunk értelmezni: a házastárs értékét, a gyermekünk mosolyát, vagy hogy jó szomszédom van, gyülekezetbe járhatok, pedig ezek az igazi értékek az életben. A résztvevők elmondása alapján sokuk hitéletében, anyagi ügyeiben, emberkapcsolataiban meghatározó változást hozott a részvétel. Őszinte szívvel javaslom, indítsanak a testvérek ilyen csoportokat a környezetükben, nagyszerű befektetés lesz. A KeVe Társaság kész ehhez minden segítséget megadni.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!