Isten ránk bízta a világot

A Bibliában először az isteni alkotásról olvashatunk. Megteremtette világunkat az Úr, a maga képére formált minket. – A Szentírás arra tanít bennünket, hogy a munkavégzés nem valamilyen büntetés. Isten arra szánta az embert, hogy művelje és őrizze a földet, társává váljon ebben. Általában mégis úgy véljük, hogy ez a bűneset következménye, a szükséges rossz – hangsúlyozta a tiszteletes. Viszont éppen a bűneset után változott meg a kapcsolatrendszerünk a teremtett világhoz és a munkához, a bűnnel ez a tevékenység fáradságossá vált. Bár sokszor szeretnénk dolgos hétköznapok nélkül élni, Jézus mégis példaként állítja elénk a szorgalmas, tevékeny embert, aki igyekszik jól felhasználni a kapott talentumot.

Harmathy András szerint a munkához többféleképpen állhatunk hozzá. Van, hogy megtűrt és szükséges rosszként éljük meg, de elvégezzük, amit ránk bíztak. A megélhetésünkért dolgozni nem mindig felemelő érzés. Ha csak a pénz miatt végezzük, nehéz megélni az istenkapcsolatot, nem látjuk magunkat teremtő társának. Viszont sokszor azok a dolgok, amelyeket nem szeretünk, mégis a javunkra válhatnak.

A közösségben betöltött szerepünk hangsúlyos lehet. Az Istentől tanult nyitottság alázatosabbá formálhat minket. Tevékenységünk akkor teljesedhet ki, ha az előttünk álló feladatot a legjobb tudásunk szerint végezzük el, közben tudjuk dicsérni Istent, a javára szolgálni. Az alkotni vágyás, ennek képessége szintén „istenképűségünket” mutatja, az ehhez hasonló feladatok kinyitnak minket. Az Úrtól kapott kreativitásunkkal különleges, új dolgokat hozhatunk létre.

Életünk meghatározó részét képezi a hivatásunk. Identitásunk egyik legfontosabb építőelemévé vált. Befolyásolja a magunkról alkotott képet és a másokkal kialakított kapcsolatainkat. A lelkipásztor meglátása szerint az, hogy dolgozhatunk, egyben tart bennünket, célokat ad és formál. – Talán fel sem ismerjük, milyen mértékben alakít minket. Gyakran tapasztalom, hogy amikor valaki nyugdíjba megy, krízisként éli meg, hiszen átalakul az addig megszokott élete. A munkanélküliség elleni küzdelem is próbára tesz bennünket. Természetes az aggodalom amiatt is, hogy változó világunkban, a technológia gyors ütemű fejlődésével, az igények átalakulásával foglalkozások szűnnek meg. Ez a fajta a bizonytalanság nehezen küzdhető le – mondta el Harmathy András. Veszélyessé válhat az is, amikor a munka a bálványunkká válik, és átveszi az irányítást felettünk.

Túl sok mindent várunk a foglalkozásunktól. Önértékelésünkre, eredményességünkre hatással van, ha kívülről olyan benyomás ér bennünket: nem jó a munkánk, és úgy érezzük, mi nem kellünk, vagy nem vagyunk jók – ez az egész személyiségünket meghatározhatja. A tiszteletes kiemelte, hogy Krisztus keresztáldozata reménységet ad reménytelen helyzetekben is, ha kilátástalannak vagy túlzottan egyhangúnak érezzük a munkánkat és kiégünk. A Bibliában azt olvashatjuk, hogy Isten nem a hivatásnak ad oda bennünket, hanem magának jegyez el. Gyakran nem is az a karrier a legfontosabb, ahol a legtöbb pénzt adják és ahol látványos sikert érhetünk el. Véleménye szerint érdemes felismernünk azt, hogy sokkal gazdagabb lények vagyunk annál, minthogy egy foglalkozásban mindent kiadjunk magunkból. Amikor Isten formál bennünket, elkezd körülöttünk is szépülni a világ. Ha teszünk másokért, az ő országát építjük, szeretetet adunk. Teremtő munkájának lehetünk a részesei.

Harmathy András kiemelte József történetét, amely mindannyiunk számára példa lehet. Isten megmutatta neki álmában, hogy valami nagy dologra hívja őt. A családjában ez elégedetlenséghez vezetett: lázadás, gyilkos indulat forrt ellene, testvérei eladták. Életét azonban végig áldás kísérte. József kitartó hitének, alázatának és bölcsességének köszönhetően Egyiptomban a fáraó mellett az egyik legbefolyásosabb ember lett. Neki köszönhetően az ország lakói túlélték az éhínséget. Cselekedeteiben, tenni akarásában végig vele volt Isten. A József-történet végén olvashatjuk ezt a gyönyörű mondatot: „Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” (1Móz 50,20) A lelkipásztor szerint ebben a történetben is láthatjuk, milyen az, amikor az Úr arca formálódik egy emberben, amelyben törések és váltások követik egymást. – A mi életünkben is elérkezhet a változás, a változtatás iránti igény hivatásunkban, munkákban. Ahogyan az is természetes, ha kitartunk egy foglalkozás mellett. Az a fontos, hogy bármilyen pályán tevékenykedünk is, végig Isten társai maradjunk – zárta gondolatait a lelkipásztor.