Isten és a „hamarosan”

Az Ószövetségben több olyan héber szó is van, amely magyarra fordítva a hamarosan kifejezésnek felel meg, legyen szó Isten ígéreteiről vagy éppen ítéleteiről. Amikor például azt olvassuk, hogy „Hamarosan vádat emelek a varázslók, a házasságtörők és a hamisan esküt tevők ellen…” (Mal 3,5), akkor az itt szereplő héber hamarosan szó leginkább azt jelenti, hogy a közeli időben. Míg például József és a fáraó történetében, amikor azt olvassuk, hogy „Azért ismétlődött meg kétszer is a fáraó álma, mert Isten elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi az Isten.” (1Móz 41,32), akkor itt a hamarosan jelentése nem más, mint hogy valamit gyorsan tesz, igyekszik megcsinálni, siet vele.

Az Újszövetségben szereplő görög hamarosan szó is azt jelenti, hogy gyorsan, sietve, azonnal. Ez a szó szerepel a hamis bíró történetében is (Lk 18,8), amikor Jézus arról biztosítja a hallgatóságot, hogy Isten hamarosan igazságot szolgáltat választottainak. De a Jelenések könyve is ezzel a hamarosannal kezdődik (Jel 1,1), és a Jel 22,6-ban is ugyanez a szó szerepel: „És ezt mondta nekem: Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie.” Csakhogy itt sok olyan hamarosan van, ami Jézus visszajövetelére utal, amit ugyebár már több mint kétezer éve várunk. Akkor a hamarosan mégsem annyira gyorsan, sietve és azonnal történik?

Számos példa van arra a Bibliában, hogy bár Isten megígér valamit, hogy az hamarosan megtörténik, mégsem feltétlenül következik az be azonnal. Legyen az akár Jézus visszajövetele vagy a fogságba hurcolt nép szabadulása. A hamarosan alatt sokszor lehet éveket, akár évtizedeket is érteni, sőt előfordul, hogy évezredekre utal. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nekünk nem kell komolyan vennünk Isten szavát. Amikor Jézus visszajövetelével kapcsolatban azt olvassuk, hogy hamarosan, akkor George Eldon Ladd és Robert H. Mounce Újszövetség-kutatók álláspontja szerint a hamarosannak nincs időben mérhető jelentése, hanem ez a szó arra igyekszik buzdítani minket, hogy mindig legyünk készek az Úr Jézus visszajövetelére. Ha tehát Isten a személyes életünkben azt mondja nekünk valamire, hogy hamarosan, akkor ezzel arra szólít fel minket, hogy legyünk készen az ígéret beteljesülésére, mert „Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” (Hab 2,3)

Előfordulhat ugyanakkor az is, hogy csak mi értjük bele a vágyainkat Isten szavába. De az Úr egyenként ismer minket, és gyermekeiként szeret, ezért ha egy ideig engedi is a dolgot, nem hagy minket a végletekig a hamis hitünkben. Jeremiás könyvében is fellép a hamis ígéreteket hirdetők ellen: „Rátámadok az olyan prófétákra, akik hazug álmaikat beszélik el – így szól az Úr –, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel. Pedig nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a népnek – így szól az Úr.” (Jer 23,32) De ha valamit valóban Isten ígér meg, akkor az előbb vagy utóbb, de biztosan bekövetkezik. „Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére.” (2Kor 1,20)

Sokszor két dolog miatt tűnhet úgy, hogy a hamarosan sosem jön el. Az egyik gyakori ok, hogy Isten időt ad arra, hogy felkészüljünk. Péter a hívőknek írt levelében felhívta a figyelmet arra, hogy „…milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét…” (2Pét 3,11–12). Hiszen a korai keresztyének buzgón várták, hogy visszajöjjön Jézus, pedig nem feltétlen volt mindenki lelkileg felkészülve rá. Ezért is írta nekik korábban: „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (2 Pét 3,9)

A másik sokszor előforduló ok, amiért úgy tűnhet, hogy Isten késlekedik, hogy szeretné, ha a hitünk megerősödne. Ha mindent megkapnánk egyből, akkor sokkal könnyebb lenne hinni Istenben. De ha így lenne, akkor azt már nem is igen nevezhetnénk hitnek, mert akkor inkább csak tudnánk, hogy amit ígér, azt hamarosan meg is adja. Ő viszont hitünk és Istenbe vetett bizalmunk épülésére sokszor a végsőkig enged minket. Gondoljunk csak Ábrahám és Sára történetére! Nekik ugyan nem mondta Isten, hogy hamarosan, de azt egyértelműen kijelentette, hogy mi fog történni. Ők hittek Istennek, de egy idő után náluk is eljött az a pont, amikor nem bírtak tovább várakozni, és maguk akarták kikényszeríteni az Úr ígéretének beteljesedését. Ebből az emberi megoldásból született Izmael és sok-sok családi konfliktus. De pár évvel később mégis beteljesedett az ígéret, mert „…Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni” (1Kor 10,13). De nemcsak a Bibliában, hanem az egyháztörténelemben is volt olyan, hogy Isten hamarosanját Isten mostjára akarták változtatni. Ilyen esetből született például Luther korában a német parasztfelkelés Münzer Tamás vezetésével.

Amikor tehát Isten azt mondja, hogy hamarosan, akkor nem tudhatjuk, hogy mikor következik be az ígért dolog, de biztosak lehetünk abban, hogy éppen időben meglesz. Nem kell sürgetnünk, nem kell a magunk feje után mennünk, de imában kérhetjük Istent, hogy felkészülhessünk, és hogy a hamarosan minél hamarabb megtörténjen. Isten órája másképp jár, ezért nem kell feltennünk a kérdést, hogy mikor, hanem bíznunk kell benne és hinnünk kell, hogy amit ő kijelentett, és amit tényleg ő jelentett ki, az biztosan bekövetkezik.