Imre László és Reuss András kapták a Károli Gáspár-díjat

A protestáns hittudományok terén, valamint a protestáns egyházakért végzett kiemelkedő teljesítményért odaítélhető állami kitüntetést Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, valamint Fürjes Zoltán helyettes államtitkár adták át.

Soltész Miklós köszöntőjében kiemelte: a díjazottak hűségesek voltak hitükhöz nemcsak az elmúlt három évtizedben, hanem azt megelőzően, a kommunista diktatúra idején is. A mai, értékvesztett világban különösen nagy szükség van az ilyen emberekre, akik készek felemelni a szavukat mindazért, ami érték, ami „megtart minket” és a következő generációkat. Ezért „önökre mint pillérekre számítunk” a következő időszakban is – mondta az államtitkár.

Reuss András az Evangélikus Hittudományi Egyetem rendszeres teológiai tanszékén végzett több évtizedes oktatói munkája, sokrétű lelkészi szolgálata, kiemelkedő szerzői, fordítói és szaklektori tevékenysége, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház külföldi és ökumenikus kapcsolatainak építésében vállalt szerepe elismeréseként vehette át az elismerést. Őt Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, a díjat odaítélő kuratórium tagja méltatta.

Imre László az irodalomtörténet, a műfajelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és kritika területén egyaránt kimagasló életműve, valamint a magyar protestáns műveltséget érintő tudományos munkája elismeréseként vehette át a díjat. Imre László méltatását Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke olvasta fel.

Imre László 1944-ben született Csornán, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett magyar szakos diplomát 1968-ban. Itt végigjárta az egyetemi ranglétrát, és 1998-tól nyugalomba vonulásáig egyetemi tanárként tevékenykedett. Volt tanszékvezető, doktori iskolai programvezető, kari dékán és rektorhelyettes. Az egyesített Debreceni Egyetemnek 2000 és 2003 között rektorhelyettese, majd 2004-ig rektora volt. Imre László 2007 óta az akadémia levelező, 2013 óta rendes tagja. Jelenleg a Debreceni Egyetem professor emeritusa.

Egyetemi rektorhelyettességének idején szakmai tanácsokkal segítette a Református Hittudományi Egyetem vallástanár képzésének megindítását, az intézmény szenátusának több mint tíz éven át külső tagja volt, amely 2013-ban díszdoktori címmel tisztelte meg. Közreműködött több országos folyóirat szerkesztésében. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, 2013-ban a Széchenyi-díjat is megkapta.

Imre László a XIX. század magyar irodalma mellett egyetemi előadásokat tartott a korszak világirodalmáról is. Továbbá irodalomelméleti, esztétikai, filológiai kurzusokat is vezetett. A magyar irodalomtörténet-írásban egyedülálló három műfajmonográfiája, az Arany János balladái, A magyar verses regény és a Műfajok létformája XIX. századi epikánkban című művek. Éles szemű kritikusként a kortárs irodalom megismertetésén is dolgozott, elsőként méltatta például Esterházy Péter prózájának jelentőségét.

– Imre László az 1970-es évektől kísérletet tett a magyar protestáns kultúra ideológiai okokból mellőzött területeinek bemutatására – mondta Fekete Károly. A püspök úgy fogalmazott, Imre László ma azon kevesek közé tartozik, akik egyetemi tanárként és akadémikusként sem restellik szóban és írásban úgy megfogalmazni mondanivalójukat, hogy azt az oktatás és a tudomány különböző szintjein egyaránt megértsék. Idézte Imre László egyik gondolatát: „Az igazi vallásosság, az igazi értéktisztelet és felelősségérzet nem elválaszt és szembeállít, hanem összeköt és megtart. Senki ellen nem irányul, és a nemzet javát szolgálja.”

Fekete Károly református püspök bizonyos benne, hogy a Károli Gáspár-díj kuratóriuma jó döntést hozott, amikor a kitüntetettek sorába emelte Imre László akadémikust.

Imre László köszönőbeszédet nem mondott, de a díjátadó után nyilatkozott a Református.hu portálnak.

– Mindenki örül, hogyha észreveszik a munkáját. S ezúttal az én sorsomnak, a családi örökségnek is meghatározó mozzanatáról van szó, hiszen szerfölött sok református lelkész, teológiai tanár, egyházi szakíró és pedagógus volt a családban – mondta az akadémikus. Úgy emlékszik vissza, hogy mindig több hullámban, több oldalról érték hatások. Példaként Reményik Sándort hozta fel, aki egy másodunokatestvér rokonaként is szóba került a családjában. Reményik kapcsán a professzor megjegyezte: tiltott költő volt, de egyáltalán nem soviniszta, a tiszta humánum jegyében mindenfajta durvaságot, megkülönböztetést elítélt. Imre László elismeri, hogy a poéta Végvári-verseiben tényleg van bizonyos ingerültség, ezért sokan elfogult magyarkodónak gondolták, de ebből egy szó sem igaz: ő csakugyan keresztény módon volt költő, lapszerkesztő, könyvkiadó.

Az irodalomtörténész arról is szólt, neki sosem kellett titkolnia református családi kapcsolatait, és nem kellett félnie, hogy esetleg nem veszik fel egyetemre. – Soha nem volt felekezeti elfogultság bennem, a legjobb barátaim között számon tartok katolikus papot is. Az igazi vallásosság összeköti az embereket – osztotta meg velünk gondolatait a díjazott.

– És a legfőbb öröm ez. Természetesen mondhatnék dicsérő szavakat azokra is, akik e díjat kitalálták, és elemezhetném, mennyire fontos a protestáns kultúra az egész világtörténelemben – ma is, ugye, öt világrészen vannak jelen protestánsok, s van dél-koreai protestáns PhD-hallgatóm Debrecenben. Akad, aki néha a vészharangot kongatja, hogy vége a kereszténységnek. Biztos, hogy Nyugat-Európában léteznek olyan országok, ahol a kereszténységnek nagyon csekély a hatása, de máshol a világban meg vannak olyanok, amelyekben nagyon erős – hagyta elkalandozni kicsit gondolatait Imre László.

– Annak örülök legjobban a mai díjátadóban, hogyha a szüleim látják valahonnan, azt mondják: na, ez a Laci mégiscsak derék gyerek...