Az Egyházi Jövőkép Bizottság március 2. és szeptember 14. között minden héten egy-egy egyházunk életét döntően befolyásoló témában hívja imaközösségre a gyülekezeteket, hogy mind többen csatlakozhassanak az Ige és Lélek szerinti megújulásért fáradozók közösségéhez. A hétről hétre megjelenő imádságok a bizottság legutóbbi zsinati előterjesztésében megfogalmazott huszonnyolc témakört követik. A rovatot a testület tagjai gondozzák, most közülük ketten buzdítják a református közösségeket a csatlakozásra.
Istenhez emelt kezek (2Móz 17,8–13)
Mózeseket, Áronokat és Húrokat hívunk segítségül gyülekezeteinkből, hogy felváltva tarthassuk imádságra emelt kezeinket. Egyházunk megújulásáért vívott harcainkat ugyanis két fronton kell folytatnunk, mint a pusztában vándorló nép: a völgyben és a halmokon. Lent küzdenek a Józsuék, a maguk jól működő stratégiai fegyvereivel, a kiválóan képzett és edzett szakembergárdával, bízva a rutinban és a tapasztalatokban. Nagy szükség van rájuk, Isten tervének ők is a részei. Azonban a halmokon is ott kell állniuk a Mózeseknek, Áronoknak és Húroknak, ég felé emelt kezekkel. Mert mindenki tudja, hogy a csata kimenetele nem a völgyben, hanem a halmokon dől el. Ott, ahol imádkozó, Istenhez emelt kezek várják az ígéretek beteljesülését.
Miért fontos az imádság? Mert „erőnk felett való utunk" van. Olyan út, ami lelkileg, szellemileg, fizikailag egyaránt igénybe vesz mindnyájunkat. Szükségünk van egymásra, hogy meg ne lankadjunk. Az Ige fényénél felismert egyházi közállapotainkból való kilábalásunkhoz kevés az emberi eszköz, csak isteni erőkkel emelkedhetünk fölül rajtuk. „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek tetsző áldozatul, mint a ti okos istentiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róm 12,1–2)
Bereczky Ildikó
Mózeseket, Áronokat és Húrokat hívunk segítségül gyülekezeteinkből, hogy felváltva tarthassuk imádságra emelt kezeinket. Egyházunk megújulásáért vívott harcainkat ugyanis két fronton kell folytatnunk, mint a pusztában vándorló nép: a völgyben és a halmokon. Lent küzdenek a Józsuék, a maguk jól működő stratégiai fegyvereivel, a kiválóan képzett és edzett szakembergárdával, bízva a rutinban és a tapasztalatokban. Nagy szükség van rájuk, Isten tervének ők is a részei. Azonban a halmokon is ott kell állniuk a Mózeseknek, Áronoknak és Húroknak, ég felé emelt kezekkel. Mert mindenki tudja, hogy a csata kimenetele nem a völgyben, hanem a halmokon dől el. Ott, ahol imádkozó, Istenhez emelt kezek várják az ígéretek beteljesülését.
Miért fontos az imádság? Mert „erőnk felett való utunk" van. Olyan út, ami lelkileg, szellemileg, fizikailag egyaránt igénybe vesz mindnyájunkat. Szükségünk van egymásra, hogy meg ne lankadjunk. Az Ige fényénél felismert egyházi közállapotainkból való kilábalásunkhoz kevés az emberi eszköz, csak isteni erőkkel emelkedhetünk fölül rajtuk. „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek tetsző áldozatul, mint a ti okos istentiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róm 12,1–2)
Bereczky Ildikó
Testvéreim!
Most ne az okosokat szidjátok! Ennél most több kell: a ti okos istentiszteletetek. Ha valaki ma logikusan gondolkodik, lehetetlen, hogy ne jusson el a problémákkal szemben a maga tehetetlen voltáig. De az is lehetetlen, hogy el ne kezdődjön valami ott, ahol az emberi erőtlenség találkozik az Isten erejével. Erről szól a Biblia. Éljünk az erőtlenségben rejlő lehetőséggel! Egyszerűen vigyünk ahhoz mindent, akinek semmi sem lehetetlen, mert neki ott kezdődik minden, ahol a mi lehetőségeink véget érnek. Szerintem már ezért az esélyért megéri leborulni előtte, hogy a többiről ne is beszéljek.
Enghy Sándor
- Ima az egyházfinanszírozásért
- Ima az értékelvű kapcsolattartásért
- Ima a jó gyakorlatért
- Ima az intézmények és a fenntartó együttműködéséért
- Ima az intézményeinkért
- Ima az egységes kommunikációs stratégiáért
- Ima az egységesebb egyházi „nyilvános” tanításért
- Ima az egyházfegyelemért és tanfegyelemért
- Ima az adminisztrációért
- Ima az egyházszervezet jobbításáért
- Ima az egyháztagság kérdéseinek tisztázásáért
- Ima a lelkészi egzisztencia kérdéseiről
- Ima a parókiális rendszer újragondolásáért
- Ima munkatárs- és presbiterképzésért
- Ima a lelkészek (tovább)képzésének megújításáért
- Ima a cigánymisszióért
- Ima a társadalmi missziókért, kiemelten a cigánymisszióért
- Ima a világmisszióban való részvételért
- Ima a gyülekezetek missziói munkáját segítő eszköztár bővítéséért és elérhetővé tételéért
- Ima a gyülekezeti gyakorlatért
- Ima a liturgiai reformért
- Ima új infokommunikációs eszközök alkalmazásáért
- Ima a diakóniáért
- Ima a bizonyságtételért
- Ima az evangélizáció mai formáinak megtalálásáért
- Ima az igehirdetés és a tanítás megújításáért
- Imára hangolva