Így zajlott a Zsinat őszi ülésszakának második napja

Géresi Róbert Ézsaiás próféta könyvének 40. részéből az 1–5. verset olvasta fel, amelyben a próféta Krisztus eljöveteléről beszél. A püspök prédikációjának kezdetén elmondta, hogy az igeszakasz egy-két generációval Jeruzsálem összeomlása után íródott. Ekkor már Isten népe a teljes megsemmisülés határára jutott, az ellenséges seregek lerombolták a város falait és a templomot, az embereket pedig elhurcolták. Ezután egy-két generáció múlva Isten Szent Lelke megszólította a prófétát, aki hirdette a szabadulást. A vigasztalás szó nyelvünkben mindig a bajhoz kapcsolódik, itt azonban többről van szó, mint vigasztalásról – fejtette ki Géresi Róbert. A szöveg nem beletörődést hirdet, hanem örömre és hálaadásra hív. Az Ige túllép a vigasztalás valóságán, örömhírt, boldogságot hirdet. Letelik a fogság ideje, Isten beavatkozik népének életébe, megment, megváltja az emberi életet.

De ki szólal meg a felolvasott igeszakaszban? – tette fel a kérdést a püspök. Nem Isten maga szólal meg, hanem a próféta egy különleges hangot hall, amely Isten szavát hirdeti. Nem tudjuk pontosan, hogy ki szólalt meg, ki beszél itt, talán egy mennyei hang, Ézsaiás pedig ezt hallhatta meg – magyarázta.

Elgondolkodhatunk azon a kifejezésen is, hogy „Jeruzsálem szíve”, amelyet a 2. versben találunk: „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott.” Mit jelenthet az, hogy „Jeruzsálem szíve”? – tette fel az újabb kérdést. Talán a zsidókat, akik ott maradtak a városban, és nap mint nap látták a romokat, esetleg azokat, akik fogságban voltak, és mégis gyakorolták a hitüket, netán a fiatalokat, akik a háborút már nem élték meg? – sorolta.

Géresi Róbert szerint a „Jeruzsálem szíve” kifejezés nem egy zárt közösséget jelenít meg, mint azok, akik Izráel vidékén szenvedtek vagy Babilóniában hitüket megtartva éltek. Jézus nyilvánvalóvá tette, hogy ebbe a közösségbe tartoznak a vámszedők és a pogányok is, a Megváltó így értelmezi számunkra ezt a fogalmat – mondta.

A püspök kifejtette, hogy örömmel tapasztalta, hogy a Zsinaton foglalkoznak a népszámlálás kérdésével. Jelezte, hogy a Felvidéken ők ezen már túl vannak, és közöttük szüntelenül elhangzik a téma kapcsán, hogy Jeruzsálem szíve a pogányokat és a vámszedőket is jelenti. Akikről Isten nem mond le, azokról mi sem mondhatunk le, minden egyes ember számára hirdetnünk kell az örömhírt – szögezte le.

Sok zsidó már nem is fogságnak élte meg Babilont – tért vissza az ószövetségi igeszakaszhoz –, hanem egy olyan helyként, ahol meg kell találnia a boldogulást. Isten szava azonban makacsul ragaszkodik a fogság, a büntetés és a rabszolgaság képéhez. Sokszor a mai ember is így van ezzel: nem érzékeli, hogy fogságban van, nem tudja, hogy olyan úton jár, amely zsákutcába vezeti. Közel vagyunk Jeruzsálem helyzetéhez, a fogságból való szabadulást kell hirdetnünk azoknak is, akik nem érzik, hogy fogságban vannak, és nem tudják, hogy rabszolgák.

Ézsaiás azt hirdeti – folytatta –, hogy a hegyek és a halmok alászállnak, a völgyek pedig fölemelkednek, mert Isten egyenessé, könnyen járhatóvá teszi az utat önmagához. A hegyek és a dombok az ószövetségi korban a bálványok, a gonosz szellemek otthonai voltak, de az embernek nem kell félnie ettől az úttól. Megszűnik a félelem az ember számára, nem kell félni a bálványoktól, nem kell félni az ártó hatalmaktól, a jelentől és a jövőtől, hiszen megjelenik az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Mi ennek a dicsőségnek az örökösei lehetünk, hatalmas ajándékot és lehetőséget kaptunk, hirdessük ebben az adventben is az eljövendő isteni szeretetet, amely elér majd az emberekhez! – zárta prédikációját Géresi Róbert püspök.

Rövid szünet után a zsinati ülés folytatódott. A jogi és egyházalkotmányi bizottság a javaslatok második olvasatának keddi megvitatása után összeült, és a Zsinat által támogatott törvényjavaslatot, szabályrendeletet, valamint módosításokat átvezette. Ezt követően a Zsinat tagjai szavazással fogadták el mindezeket.

Az oktatásügyi bizottság elnöke, Csernaburczky Ferenc bejelentette, hogy a Molnár Miklós-díjat két személy, Bodnár Péterné Bíró Mária (Demecser), illetve Bóna Zoltánné (Dunavarsány) fogja megkapni.

Az ülés végén Gér András zsinati tanácsos ismertette a következő év fontos időpontjait. Többek között arról is döntöttek, hogy a következő zsinati ülés ugyancsak kétnapos lesz.

Az egyéb ügyek és indítványok között felmerült egy online platform létrehozása is, amelyen a Zsinat tagjai már előzetesen megvitathatják a különböző javaslatokat, ötleteket. Elképzelhető, hogy erre egy már folyamatban lévő program keretein belül lesz is lehetőség.