A zene segít az érzelmek kifejezésében és megértésében, képes átadni boldogságot, szomorúságot, izgalmat és megannyi más érzést. Mi a zene célja? Milyen feladatokat tud elvégezni? Milyen szerepet szán a mai kultúra a zenének? Mitől keresztyén egy zene? Ezekről beszélgetett Molnár Ambrus műsorvezető vendégével, Bolyki László zenésszel, a Bolyki Brothers énekegyüttes tagjával a Világ/nézet legutóbbi adásában.
A zene egyidős az emberiséggel. Az emberek vagy zenéltek, vagy éppenséggel hallgatták a muzsikát. A zene ugyanakkor egy kommunikációs nyelv is, amivel nemcsak az érzelmeinket fejezzük ki, hanem azt is, hogy mit gondolunk önmagunkról, az emberiségről, a világról és az élet értelméről – fejtette ki Molnár Ambrus a műsor elején.
Bolyki László szerint a zene önmagában bizonyítja, hogy létezik egy láthatatlan dimenzió, amely felülírja azt az állítást, hogy az ember az emlősállatok legfejlettebbike. A zenész szerint egy korszak zenéje a kor emberét tükrözi vissza. Amikor Bartók a korai műveit komponálta, azzal vádolták, hogy azok hallgathatatlanok. Ő azonban azt kérdezte: Ilyen világban hogyan írjak szépet, amikor ennyi szörnyűség történik?
A zenész kifejtette, hogy szerinte keresztyén zene nem létezik, csak keresztyének által használt zene van. Folyamatosan változik, hogy mit jelent a keresztyén zene fogalma. Amennyiben ez nem így történik, akkor ez a nyelv holt nyelvvé válik. Azt nevezhetjük igazán keresztyén zenének, ami az áldozatra mutat. A lényege mindig ez: Soli Deo gloria. Egyedül Istené a dicsőség – szögezte le.
A beszélgetés során felmerült a zene tudatra és tudattalanra ható ereje, a különböző zenei stílusok jelentése napjainkban, illetve a kérdés, hogy vajon mi a fontosabb a zenében, az igazságkeresés vagy az önkifejezésre való törekvés. Szó esett még a keresztyén zene definíciójáról, illetve a keresztyén zene történetéről és változásáról, valamint a dicsőítő hangszerek múltjáról és szerepéről a jelenben.