Hitvallás és felelős ünneplés

A koronavírus-járvány miatt március közepén a kényszerű digitális jelenlétre állt át világunk legtöbb területe, beleértve az oktatást és az egyházi élet számos programját. Gyülekezeti tagjaik és önmaguk védelmében a pedagógusokhoz hasonlóan a lelkipásztoroknak is alkalmazkodniuk kellett a helyzethez. Sokan rázódtak bele kényszerűen az addig számukra idegennek ható technikai feladatokba, és a közösségi média felületeivel is megismerkedtek, hogy élőben vagy felvételről, de hétről hétre célba juttassák Isten üzenetét. De nem csupán az istentiszteletek közvetítését kellett megoldaniuk: a hirtelen karanténoktatásba szorított hittanosokhoz, konfirmandusokhoz is utat kellett találniuk. A megküzdési stratégia településenként, gyülekezetenként eltért egymástól – lehetőségektől, élethelyzettől, csoporttól függően.

A veszélyhelyzet kihirdetése előtt az egri református gyülekezetben is arra készültek, hogy pünkösdkor tesznek fogadalmat a konfirmandusok.

– Eredetileg pünkösd táján szokott lenni a konfirmáció, de a legtöbb helytől eltérően nem feltétlenül az ünnepet megelőző vasárnapon. Ennek oka az a rend, hogy Egerben minden hónap első vasárnapján úrvacsora van. Tehát bármikor tartjuk is a konfirmációt, akkor a következő hónap első vasárnapján jönnek úrvacsorázni először a gyerekek. A reformáció jubileumi évében például október 31. környékén szerveztük meg a konfirmációt. Most meg kényszerűségből nem tudtuk megtartani – vázolja a helyzetet Tóth Imre lelkipásztor. Hozzáteszi, ők a felkészítő órák halasztása mellett döntöttek.

– A gyerekek értelemszerűen nem jöhettek személyesen, az online módszer mindenkinek új volt – mi pedig nem akartuk tovább terhelni őket. Úgy döntöttünk, hogy – amennyiben már lehetséges lesz – inkább nyáron fogunk folyamatosan találkozni, még ha lesznek is hiányzók – osztja meg a döntés hátterét a lelkipásztor. Az egriek úgy tervezik, hogy ősszel, szeptember-október környékén keresnek a konfirmációnak alkalmas dátumot. – Semmiképpen sem szeretnénk átvinni a konfirmációt a következő évre. De még nem tudjuk, pontosan mikor tartjuk meg, hiszen számolnunk kell a vírus esetleges őszi terjedésével is. Az egyház legyen példamutató: ha vannak törvények, akkor mi, keresztyének elsőként tartsuk be azokat. Szabálytalanságot legalább nekünk nem szabad elkövetni – ez azok érdekeit szolgálja, akik ránk vannak bízva – vélekedik Tóth Imre.

Persze az elöljárónak és a tizenhat konfirmandusnak, illetve a szüleiknek sem kényelmes ez a helyzet. Ugyanakkor a lelkipásztor úgy látja, a gyerekek rugalmasak, és ez neki is segített: kevesebbszer kellett üres terekkel szembenéznie. Tóth Imrét ugyanis – sokakhoz hasonlóan – megviselte, hogy nem lehet a gyülekezet közösségében. – Rájöttem, hogy nem lehet gyülekezet nélkül prédikálni. Esetlennek és kezdőnek éreztem magam, noha harminc éve szolgálok, mert pont a közösség teremti meg az atmoszférát: ott vannak, belenézek a szemükbe, tudok a gondjaikról – még ha nagy gyülekezetről van is szó, ismerem őket. Pont ez adja meg az egész lényegét. Emiatt nagyon szenvedtem, de úgy voltam vele, hogy a digitális forma is jobb, mint a semmi – osztja meg a lelkipásztor, aki a korlátozások enyhítésével felszabadult: május 17-én Egerben is újra istentiszteletet tartottak – immár az egyháztagokkal közösen. Habár még csak „fél gőzzel”, a gyülekezet nagy – főleg idősebb – része nélkül, de mégiscsak együtt voltak.

A Budapest-Újpalotai Református Egyházközség a konfirmációs órák online levezetése mellett tette le a voksát, árulja el Fogarasi Gábor lelkipásztor, akit épp egy foglalkozás közepén sikerült telefonon utolérnünk.

– A konfirmáció az egyik legfontosabb területe a szolgálatunknak, személyes szívügyem, ezért amikor elkezdődött a járvány, szó sem lehetett arról, hogy bármiféle leállás legyen: a gyerekekkel a Zoom alkalmazáson keresztül folytattuk a találkozásokat, és az oktatás mellett a személyes lelkigondozás is tovább folyt – avat be Fogarasi Gábor. Habár a fogadalomtételt ők is kénytelenek voltak elhalasztani, a tanítást a folytonosság megszakadásának félelmétől mentesen lebonyolíthatták. – Évekkel ezelőtt szétválasztottuk a vizsgát és a fogadalomtételt – tehát nem az ünnepi istentiszteleten, hanem előtte egy vagy két héttel történik a számonkérés. Ezzel már fölszabadulnak az ünnepségre – magyarázza a lelkipásztor. Utóbbi most átkerült szeptemberre, az írásbeli vizsgát pedig a Google Classroom nevű alkalmazáson keresztül tartották meg.

A körülbelül százhúsz fős gyülekezetben idén nyolc konfirmandus van. Esetükben a gyülekezet a hitre nevelés mellett a kapcsolódásokra helyezi a hangsúlyt: az a céljuk, hogy a konfirmáció után a gyerekekből ifjúsági csoportok alakuljanak, ha pedig kisebb közösség végez, csatlakozzanak a már működő ifikhez. Fogarasi Gábor szerint a kis létszámú csoportoknak köszönhetően többnyire működik az elképzelés.

A konfirmációs ünnepség elmaradása miatt persze a lelkész is szomorú, hiszen ő is úgy gondolja, nem ideális, hogy a lezárás átnyúlik a következő tanévbe. A csapat nyári szétszéledésétől viszont nem tart. – Akikkel most készülünk, az már az a generáció, akikkel elkezdtük a hittant – a csoport felét már régóta ismerjük. A konfirmációoktatás mellett az aktuális csapattal minden évben ökumenikus túrát szervezünk, amelynek keretein belül például ellátogatunk a Bibliamúzeumba és az Evangélikus Országos Múzeumba – a márciusban bevezetett korlátozások miatt ezt idén még nem sikerült megvalósítanunk. Az a tervünk, hogy ha a helyzet rendeződik, akkor nyáron – ha nem is heti rendszerességgel, de – lesznek még csoportórák, és ezeket a látogatásokat is bepótoljuk. Tehát van rá mód, hogy a folytonosság megmaradjon – vélekedik a lelkipásztor. Elárulja: ezt a tervet főként a már említett közösségszervezés miatt szeretné keresztülvinni.

– A konfirmáció – hitre nevelés, igen. De van ennek koinónia, azaz közösség része is. Úgy tapasztaltuk az elmúlt években, hogy a tiniknek óriási élmény az, hogy más hívő gyerekekkel találkozhatnak. Hogy látják: „Nem vagyok balek, aki tizenévesen ilyenekkel foglalkozik – mások is vannak rajtam kívül.” Ez azért fontos, mert a hívő vagy hívő háttérből jövő gyerekek az iskolában sokszor csendesen visszahúzódnak, mert valamiféle egzotikumnak érzik magukat. Úgy öt-hat éve fektetünk erre jelentősebb hangsúlyt, és ez beérni látszik – összegzi Fogarasi Gábor.

Szentesen két református gyülekezetben két különböző megoldást választottak – a gyülekezetek vezetői az eltérő körülményekre eltérően is reagáltak.

– A megszokott módon, pünkösdvasárnap tartottuk volna meg a konfirmációt. Átálltunk a digitális oktatásra, az anyaggal – a Megtaláltuk a messiást! című könyv alapján – szépen haladtunk, a végére is értünk. Az ünnepséget azonban sajnos el kellett halasztani: a mienk nagy gyülekezet, nálunk negyven-ötven gyermek szokott konfirmálni, és ez idén is így van. Ha a szervezésnél gyermekenként csak két plusz fővel is számolunk, már akkor is túlságosan sokan gyűlnénk össze a templomban – ez pedig a jelenlegi helyzetben nem biztonságos. Ezért leghamarabb augusztus 23-án, újkenyér ünnepén próbáljuk megtartani a konfirmációt – osztja meg a Szentes-Nagytemplomi Református Egyházközség helyzetét Fehér Csaba lelkipásztor.

A város másik közösége azonban felnőtt és gyermek konfirmandusai hitvallásának is tanúja volt pünkösdkor. A Szentes-Felsőpárti Református Egyházközségben eredetileg virágvasárnap tartották volna az ünnepséget, az új és a régi gyülekezeti tagok húsvétkor már együtt vették volna magukhoz az úrvacsora jegyeit. Ez az időpont azonban már beleesett a járvány miatti megszorítások időszakába, így a konfirmációt ők is kénytelenek voltak elhalasztani.

– Mi külön szoktuk a felnőttek és a gyermekek konfirmációját tartani – a mostani alkalom kivételt képez. A fogadalomtételt pünkösdvasárnap tartottuk azzal a különbséggel, hogy a vizsga ezúttal nem a gyülekezet jelenlétében volt – mondja Gilicze Andrásné. A lelkipásztor, aki egyben a csongrádi református közösség vezetője is, azzal indokolja a döntésüket, hogy a gyülekezetük kis létszámú, a templom ugyanakkor tágas: kényelmesen meg tudták tartani a biztonságos távolságokat – semmi okuk sem volt tovább halasztani az örömünnepséget. Ugyanez a helyzet Csongrádon is: – Szentesen öt felnőtt és három gyermek, Csongrádon pedig öt gyermek konfirmált. Mindannyian felkészültek, és úgy láttuk, hogy a szabályok betartása révén senkit sem veszélyeztetünk, megtarthatjuk a konfirmációt.