Heinrich Bullinger, a türelmes reformátor

Amikor Ulrich Zwingli 1531-ben, a második kappeli csatában életét vesztette, Zürich városa a lehető legjobb kézbe került. Vezető lelkészi tisztében ugyanis Heinrich Bullinger lett az utódja. Őt – elődjétől eltérően – a megfontoltság és a mérsékelt szempontok vezérelték, ennek köszönhetően a várost példaképpé emelte az európai protestáns közösségekben. Ennél azonban sokkal többet is tett a református felekezet megszilárdulásáért.

A teológus 1504-ben, Svájc egy északi kantonjában született hetedik gyermekként, plébános édesapja hallgatólagosan, de jogilag nem jóváhagyott házasságából. Fiatalkorában szülővárosa, Bremgarten latin iskolájába járt, majd külföldön, Emmerichben folytatta tanulmányait. A városban – amellett, hogy évekig énekhangjával kereste a kenyerét – arra biztatták, hogy lépjen be a karthauziak szerzetesrendjébe. Bullinger útja azonban egészen más irányt vett.

A kölni egyetemre ment, ott nagy hatást gyakorolt rá Rotterdami Erasmus, Martin Luther és Philipp Melanchthon munkássága, ő maga is követni kezdte az új tanokat, egyúttal lemondott szerzetesi elképzeléseiről. A külföldi tanulmányok után hazatért, és immár a reformált vallást követve kappeli tanárként, majd az egyházi iskola felügyelőjeként kezdett neki az újításoknak. Bullinger az ottani apátságban prédikálhatott, bevezette a református úrvacsorát, és a képi ábrázolásokat is elhagyta. Lutherhez hasonlóan ő is megházasodott, sőt hatvanéves pap édesapja is hitet tett a református vallás mellett. Bullinger nagy hatással volt környezetére, nem véletlen, hogy hároméves bremgarteni szolgálat után Zürich, Svájc egyik legjelentősebb városa lett a következő állomáshelye.

Bullinger az 1520-as évek első felében ismerkedett meg Ulrich Zwinglivel. A két reformátor habitusát tekintve különbözött egymástól: Bullingert inkább békés természet jellemezte, míg Zwingli harcias volt, maga is részt vett a kantonok csatáiban – és sok esetben teológiai kérdésekben (pl. az úrvacsoratanban) is eltért a véleményük. Életük mégis keresztezte egymást, hiszen amikor Zwingli meghalt a második kappeli csatában, és Bullingert elűzték Bremgartenből, a zürichiek vezető lelkészük halála után jelezték neki, hogy számítanának rá.

Eleinte nem volt irigylésre méltó helyzetben. A város úszott az adósságban, befolyása a vesztes csata után hanyatlott, és az is lehetséges volt, hogy eléri őket a katolikus restauráció. Bullinger racionálisan és higgadtan látott hozzá a gyülekezetépítéshez és -irányításhoz, miután tisztázta, hogy a város a protestantizmus kálvinista irányzatához csatlakozik. Éveken keresztül tartott hetente hat-nyolc prédikációt, vezette a helyi akadémiát, iskolákat alapított, támogatta a fiatalok külföldi tanulmányútjait, valamint – a teológia professzoraként – termékeny íróként is dolgozott, következésképpen európai hírnévre tett szert.

Bullinger városa, Zürich idővel vesztett politikai súlyából, helyette a kálvini reformokat követő Genf emelkedett fel az országban, a teológus azonban töretlen hittel folytatta a munkát egészen haláláig, 1575-ig. Kijelölt utódja Rudolf Gualter, örökbe fogadott gyermeke lett, aki Zwingli lányát vette el feleségül.

Bullinger rendkívül termékeny író volt. Prédikációgyűjteményt állított össze Decades címmel, megírta a zürichi reformáció történetét, készített kommentárokat. Széles körű levelezésének több mint tízezer darabja maradt fenn. 1551-ben a magyaroknak is írt művet, ebben a törökök elleni szembenállásra buzdított. Az Első Helvét Hitvallás szövegezője volt, legismertebb munkája azonban a Második Helvét Hitvallás lett. Ezt a művét III. Frigyes, a lutheránusoktól kilépett pfalzi választófejedelem kérésére készítette el 1562-ben. Bullinger személyes hitvallását írta meg az uralkodónak, amely nemcsak a zürichi és a genfi egyházak között teremtett egységet, hanem Skóciától Magyarországig az egész kontinensen a reformátusok elismert és elfogadott hitvallása lett.