Gyülekezeti összetartás járvány idején

Mint ahogy minden református közösség életét, úgy a tahitótfaluiakét is jelentősen felborította a lassan két hónapja tartó koronavírus-járvány. A Pest megyei község gyülekezete az egyik legnagyobb a környéken, a választói névjegyzékben idén hétszázhuszonegyen szerepelnek. Amíg meg lehetett tartani a templomban, egy átlagos vasárnapi istentiszteleten kétszáz körül volt a résztvevők létszáma.

A Tahitótfalui Református Egyházközség a világjárvány kitörése előtt egy volt a református gyülekezetek sorában, ahol hétközi alkalmakon, bibliaórákon, ifjúsági órákon készítették fel lelküket a vasárnapi istentiszteletre a gyülekezet tagjai, az időszaki programok között állandók voltak a nyári táborok is. – A gyülekezetünk viszonylag nagy, így Istennek hála, sok alkalmat, programot lehet szervezni, és ezt mi igyekszünk is megtenni. A vasárnap délelőtti istentisztelet állandó, fix pont volt, mellette heti két bibliaórát tartottunk, de volt baba-mama körünk és vasárnap délutáni imakörünk is. A gyerekek a csütörtöki Palánta körben lehettek együtt, a konfirmandusok pénteken készültek a bizonyságtételre, a már konfirmáltakkal pedig szombatonként találkoztunk – mutatja be a gyülekezeti alkalmakat Árvavölgyi Béla lelkipásztor, aki 2012 óta feleségével, Árvavölgyiné Szatmári Ibolyával közösen vezeti az egyházközséget.

– Nyáron, rögtön az iskola befejezése után szokott lenni a napközis gyerektáborunk, amelyen általában közel száz gyerek vesz részt, hittanosok és nem hittanosok egyaránt – mondja Árvavölgyiné Szatmári Ibolya. A lelkésznő elárulja azt is, hogy eddig a frissen konfirmáltaknak a nyár végén tartottak tábort Balatonfűzfőn, és éves váltásban látogatták egymást a testvérgyülekezet, a székelyföldi nyárádmagyarósi és a tahitótfalui református ifjúság tagjai néhány presbiter kíséretében.

Ebben az állapotban találta a gyülekezetet március elején a koronavírus-járvány, amelynek következtében a református zsinat először csak száz főre korlátozta az egy istentiszteleten résztvevők számát, majd a vírus terjedésének lassítása érdekében fel is függesztette a közösségi alkalmak megtartását. – Érdekes helyzet volt, amikor elrendelték a százfős korlátozást, mert mi annál jóval többen szoktunk összegyűlni egy-egy vasárnap – idézi fel a március 15-i vasárnapot Árvavölgyi Béla. A gyülekezet presbiterei azt kérdezték a lelkésztől, hogyan küldjenek el ők bárkit is, aki eljön a templomba?

– Szívbemarkoló kérdés volt, úgyhogy én lettem az, aki számolta azt a száz embert, aki leülhetett a templomban. De azok sem maradtak Isten üzenete nélkül, akik nem fértek be, ugyanis a prédikációt a gyülekezeti terem kivetítőjén is lehetett követni. – Így két helyszínen tartottuk az utolsó istentiszteletünket – emlékezik vissza Árvavölgyi Béla, aki nem tévedett sokat, amikor ezen az alkalmon Ámósz próféta szavait tolmácsolta a gyülekezetnek: „Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az Úr –, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására.” (Ám 8,11–12) – Hozzátettem azt is, hogy könnyen meglehet, jó ideig ez lesz az utolsó közös istentiszteletünk. Azóta többektől hallottam, hogy mennyire megdöbbentek ezen, hiszen a következő héten már nem volt szabad alkalmakat tartani – mondja a lelkipásztor.

Árvavölgyi Béla elmondása szerint az alkalmak ideiglenes szüneteltetése miatt ugyan nem gyűlhetnek össze, ennek ellenére a gyülekezet összetartása és egysége nem szűnt meg, többek között néhány már létező gyakorlatnak és néhány újításnak köszönhetően. – Volt mihez nyúlnunk. Az igehirdetések hanganyagát már évek óta felvesszük, és honlapunkon elérhetővé tesszük, illetve a vasárnapi prédikációt hetven példányban ki szoktuk nyomtatni, és egy, már kialakult rend szerint ki-ki elviszi a szomszédjának vagy a templomba már eljönni nem tudó idős testvéreinknek. Én eleve így szerkesztem az igehirdetéseket, mindig terjesztésre készen, hogy aki kéri, annak oda tudjuk adni – mondja a lelkipásztor. Hála az Úrnak, most is akad néhány gyülekezeti tag, aki elviszi ezeket a nyomtatott igehirdetéseket azoknak, akik igénylik. – De így juttatjuk el a Reformátusok Lapját is tagjainkhoz – teszi hozzá.

A lelkipásztor elárulja azt is, hogy a nyomtatott igehirdetések mellett Isten üzenetének vasárnapi közlésében a legnagyobb szerepet a Dunakanyar, a Börzsöny-hegység és az Ipoly mente térségének huszonöt településén fogható regionális tévé, a Danubia Televízió kapja. – A tévé vezetője református, így még azon a héten, amikor kiderült, hogy nem tarthatunk istentiszteleteket, jelezte, hogy szívesen segítene a közvetítésben. Ez óriási segítség nekünk, mert profi tévés felszereléssel és az ő szaktudásával méltó módon közvetíthetjük az istentiszteleteket – mondja Árvavölgyi Béla. – A visszajelzések alapján a tévés istentisztelethez még többen csatlakoznak, mint ahányan el tudnának jönni egy templomi alkalomra – egészíti ki Árvavölgyiné Szatmári Ibolya.

– Szeretjük a gyülekezeti tagjainkat, és jó kapcsolatban is vagyunk velük – mondja a lelkésznő. Hozzáteszi, hogy ebben az időben is igénylik nemcsak a vasárnapi istentiszteleteket, hanem a hétközi alkalmakat is. Míg más gyülekezetekben az interneten, különböző programok segítségével gyűlnek össze az Ige mellett a Bibliát tanulmányozni a gyülekezeti tagok, addig Tahitótfaluban a nyomtatott vasárnapi istentisztelethez hasonlóan tartják meg a két hétközi bibliaórát is: írásban elkészítik azt, ami elhangozna. – Az írott formának szerintünk az is az előnye, hogy aki olvassa, az teljes figyelmét erre áldozza, hiszen nem lehet közben mást csinálni, mint mondjuk egy tévés, rádiós közvetítés alatt – fűzi hozzá Árvavölgyiné Szatmári Ibolya.

Árvavölgyi Béla szerint fontos, hogy még most, a járványhelyzet miatti korlátozások alatt is működik az évek óta jól bevált, megszokott gyülekezeti rend, amelynek fenntartásáért a lelkészek is megtesznek mindent. Jól példázza ezt egy idősebb gyülekezeti tag története, aki a napokban mondott köszönetet azért, hogy minden szerdán megkapja a bibliaóra időpontjára az alkalom nyomtatott anyagát, mert így nem esik ki abból a rendből, amelyet megszokott és szeret. Aki szeretné, egy időben, bár más-más helyen, de ugyanúgy tanulmányozhatja az Igét, ahogyan a járvány előtti időszakban együtt tették.

A lelkész meglepődve tapasztalta viszont, hogy a fiatal korosztályt a korlátozott kapcsolattartási körülmények között nehezebb elérni, hiába ők a legnagyobb internetfelhasználók. Mert amíg a bibliaórák nem költöztek fel egy-egy virtuális csevegőszobába, addig a pénteki konfirmáció-előkészítőt a Facebookon, a szombati ifjúsági órát pedig a Zoom nevű videohívásos programon keresztül tartják meg. – Azt gondoltam, hogy a fiataloknak ez nagyon menő dolog lesz, de azt kell látnunk, hogy kicsit ők is szárnyaszegettek ebben a dologban. Legalább tudunk egymásról, és tudunk Igét olvasni, együtt imádkozni, de ez nem pótolja a személyes közösséget. Nekik az egyház az nem az, hogy egy Zoom-szobában beszélünk, hanem hogy eljönnek szombat délután, és órákon át együtt vagyunk, jót beszélgetünk, esetleg főzünk is valamit. Ez közösségi élmény, amelyet az interneten nem lehet átélni, ezért nagyon hiányzik mindnyájunknak.

Az is meglepő volt a lelkészházaspár számára, hogy a járvány miatt hozott korlátozások óta kézzel írott levelek kerültek a postaládájukba, amelyekben egy-egy gyülekezeti tag arról ír, hogy éppen mi foglalkoztatja, hogy érzi magát és mit gondol a kialakult helyzetről. – Hetente három-négy ilyen levelet találunk a postaládában – árulja el Árvavölgyi Béla, aki telefonon is tartja a kapcsolatot a gyülekezet tagjaival.

– Minden bibliaórás papírnak a hátuljára ráírom a telefonszámomat, és a tévében is mindig bemondjuk, hogy aki csak pár emberi szót szeretne hallani, az is nyugodtan hívjon fel bennünket Vannak, akik felhívnak a gondolataikkal, és valószínűleg sokkal többet is mondanának, ha a templom kapujában tudnánk beszélgetni, mint ahogyan szoktunk – avatja be az olvasókat a lelkipásztor. De nem csak hívják a lelkészeket, ők is rendszeresen felkeresik telefonon azokat a gyülekezeti tagokat, akikről tudják, hogy születés- vagy névnapjuk van, esetleg más fontos esemény történt velük vagy egy szerettükkel. – Ezeket az alkalmakat igyekszünk észben tartani, majdnem minden napra jut valaki, akit köszönthetünk – teszi hozzá Árvavölgyiné Szatmári Ibolya.

Mint ahogy a gyülekezetek többségében, a tahitótfaluiban is egyet jelentett pünkösd ünnepe a konfirmációval, ám a jelenlegi helyzetben úgy fest, hogy ez az évszázados hagyomány 2020-ban megszakad. – Nem hagytuk abba a felkészülést, ugyanúgy hétről hétre tanítok. Videobeszélgetésben elmagyarázom a tudnivalókat, majd következő héten egyesével kikérdezem a tanulókat – enged bepillantást a tantermen kívüli oktatás hétköznapi rejtelmeibe Árvavölgyi Béla. A lelkész szerint ha elkezdik is majd fokozatosan feloldani a korlátozásokat, de május végére esetleg még megmaradna a százfős közösségi korlátozás, akkor majd kikéri a szülők véleményét arról, megtartsák-e ilyen körülmények között az eseményt.

– Gyanítom viszont, hogy őszre marad a konfirmációs vizsga és a bizonyságtétel, amikor majd korlátozásmentesen meg lehet szervezni ezt a különleges alkalmat. Én nehezen bár, de beletörődtem ebbe, és bízom benne, hogy ősszel szép ünnepet tudunk tartani. A lelkipásztor szerint különösen kedvező most ebben a helyzetben az a hagyomány, hogy a tahitófalui fiatalok hetedikes korukban konfirmálnak, így egy diákot kivéve mindannyian együtt lesznek még nyolcadikban is. – Azon gondolkodom még, hogy szervezünk előtte egy hétvégi csendesnapot, kirándulást, hogy át tudjuk ismételni mindazt, amit megtanultak az előző évben, úgy fogunk készülni közösen a konfirmációra – osztja meg velünk terveit a lelkész.

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” – idéz Jakab levelének első fejezetéből Árvavölgyi Béla, amikor arról kérdezzük, milyen bibliai útmutatás alapján igyekeznek helytállni a kialakult helyzetben. Elmondja, hogy ez az ige nemcsak a mostani történésekben sorvezető, hanem egész tahitótfalui szolgálatuk vezérigéje is egyben.

– Ebben a mondatban látjuk az itteni gyülekezetben végzett egész szolgálatunk lényegét, mert erre a jó értelemben vett változatlanságra törekszünk mi is – összegzi a lelkipásztor, és hozzáteszi: – Fontos, hogy tudja mindenki, hogy ha a gyülekezetbe belép, akkor ott mit fog találni, és aki Istent keresi, az itt megtalálhatja, megtapasztalhatja őt. Az elmúlt időszakban különösen sok változás történt az életünkben, de Jézus Krisztus ugyanaz maradt. Ezt a változatlanságot szeretnénk a jelenben is erősíteni, és tapasztalatunk szerint ebben az állandóságban a közösség is megnyugvásra lel. Szükségünk van Isten örökkévalóságának, hatalmasságának megtapasztalására.