Az, hogy egy éve új, fiatal lelkipásztora van a kistarcsai gyülekezetnek, önmagában nem volna hír. De abban, hogy milyen tudatosan tesznek a megújulásért, bizony már van megírandó. A gyülekezet vezetősége a lelkész munkába állásától kezdve hoz olyan intézkedéseket, amelyek által oxigén áramlik a közösség vérkeringésébe. Nemrég olyan egyházközségi diagnosztikának vetették alá magukat, amelyet külső személy alkotott meg és elemzett ki első körben. Kíváncsian kértünk találkozót a lelkipásztortól és a főgondnoktól.
A kistarcsai presbiterek nyár elején megvitatták a letett diagnosztikai szakanyag tanulságait, és most igyekeznek beépíteni közösségi életükbe az arra érdemesnek tartott javaslatokat.
– Az elmélet segíti a gyakorlatot – magyarázza Filep Zoltán főgondnok. – Eleve szeretem a tudományos megközelítést, ez talán abból is fakad, hogy gépészmérnökként mentem nyugdíjba. Az új lelkipásztorunkkal az elmúlt év során együtt vitattunk meg gyülekezetépítéssel kapcsolatos elméleteket és szakirodalmat, igyekeztünk belőlük ötleteket egymásba fésülni, utóbb ehhez járult hozzá Esztergály Előd diagnosztikájának a befogadása.
Az olvasó kedvéért mondjuk el, hogy a közgazdász végzettségű, de végül a lelkészi pályát választó Esztergály Előd Gábor módszeréről van szó, aki Egyházközségi diagnosztika és válságkezelés alapjai címmel készítette szakdolgozatát Bogárdi Szabó István korábbi püspök szakmai lektorálásával (erről szóló cikkünket lapunk 2024. április 14-i számában olvashatták). A módszer a többi között a tagoknak szóló részletes kérdőíveken alapul, és támpontokat ad a gyülekezet állapotának felméréséhez. A szerző kiértékel, és javaslatokat dolgoz ki a szolgáltatást igénybe vevő egyházközségek számára.
Ebben a cikkben mégsem a diagnosztikai terméket akarjuk bemutatni. Inkább azt, hogy előbb e diagnosztikától függetlenül, utóbb pedig annak révén mi mindent ismertek fel gyülekezetükkel kapcsolatban, tevőlegesen a kistarcsai reformátusok, amióta új lelkipásztoruk van.
MÁR AZ „ISMERKEDÉSI ÉVBEN” FÖLBERREGETT A MOTOR
– A szomszédos gyülekezet lelkipásztorának, Esztergály Elődnek a módszere csak az egyik eszköz a sok közül, hogy felismerjük, hol tartunk, és kezelni tudjuk a krízishelyzeteket, vagy megelőzzük azokat – szögezi le Kovács Áron kistarcsai lelkipásztor. Fiatalon, de nem zöldfülűként került ennek az agglomerációs gyülekezetnek az élére tavaly szeptemberben. Korábban a Budapest-Zuglói Református Egyházközségben szolgált közel nyolc évet hivatali munkatársként, segéd-, majd beosztott lelkészként, ahol a gyermekszolgálattól a diakóniáig, a hivatali munkától a gyülekezetszervezésig minden szolgálati területen tapasztalatot szerezhetett. A közel tizennégyezres lélekszámú Kistarcsán 2023 nyarán, még a régi presbitérium idején választották meg, az előző lelkipásztor nyugdíjba vonulása után fél évvel, amikor is pont Esztergály Előd csömöri lelkipásztor volt a kirendelt helyettesítő lelkész. (Ha már Csömör szóba került: a kistarcsai gyülekezet plántálta annak idején a csömöri-nagytarcsai és a kerepesi gyülekezetet, előbbinek lelkésze a kezdetektől, immár tizennégy éve Esztergály Előd, alatta jutott el a csömöri közösség az anyaegyházközséggé válásig és a kiugró növekedésig.)
– A 2023. szeptemberi szolgálatba lépésemkor egyeztünk meg a gyülekezettel, hogy az első év az ismerkedésé, mind a tagokat, mind a közösséget illetően – idézi fel Kovács Áron. – Most jutottunk oda, hogy az első év tapasztalatait és a diagnosztikai anyagot kiértékelve hosszú távú célokat határozzunk meg.
Kicsit lelassítjuk a kistarcsai történetmesélést a közelmúlt kedvéért. Kérdéseinkre kiderül, a lelkipásztor idejövetele óta eltelt egy év során máris rengeteg változást találunk. Felvirágzott a baba-mama kör, megújult az ifi és az idősek bibliaórája, újraindult a dolgozóké. Negyedévente egy vasárnap délután dicsőítő alkalom, könyvklub, szeretetvendégség, családos istentisztelet szerveződik.
Kovács Áron tavaly házaskurzust indított, ez idén a fiatal családosok köreként szilárdult meg kisközösségként. Már a második csoport vesz részt a Tanúim lesztek! missziói tanítvány- és munkatársképzésen, amelyet szintén ő tart a megújulni és szolgálni vágyóknak. Zömében az első ilyen sorozatra jelentkezők, illetve az azt elvégzők közül választódott ki az idén januártól munkálkodó, megfiatalodott új presbitérium jelentős része. Nyáron többgenerációs tábort szerveztek Kemencén, a legtöbben a kisgyermekes családok közül vettek részt. A lelkipásztor egyedül vezette a hetet, viszont várandós feleségével, Erikával és ikergyermekeikkel maguk is a közösség testvéri tagjainak érezhették magukat.
A fiatalodási folyamat szemlélhető abban is, hogy a keresztelők száma megkétszereződött, Kistarcsán a reformátusoknál a nyáron szinte minden átlagos vasárnapon keresztelő volt. Mindezek miatt építettek játszóteret a templomudvarban, két hete adták át a családos istentisztelet után egy kis házi ünnepség, szeretetvendégség keretében.
– Amikor ideérkeztem, idősödő gyülekezet képét mutatta a közösség – emlékszik vissza a lelkipásztor –, ám az arányok, a korfa máris kezd változni. Utóbb a szóban forgó diagnosztikai elemzés nemcsak azzal szembesített minket, hogy jellemzően a megállapodottság, az arisztokrácia állapotában vagyunk, hanem javaslatai révén afelé terelt, hogy nyissunk mindenekelőtt a kis-, illetve iskoláskorú gyermeket nevelő középkorosztály felé, mivel Kistarcsán a statisztikai adatok szerint ők gyarapodtak a leginkább az elmúlt évtizedben, a város lakosságának kiemelkedő részét alkotják.
A kistarcsai parókián zajló társalgás során ekkor kerül szóba, hogy bár a város hagyományos lakossága római katolikus és egy részük szlovák eredetű, de az agglomerációs helyzet következtében a népesség felduzzadt, főleg vidékről, Budapestről, illetve nagy számban Erdélyből és Kárpátaljáról idetelepülő családokkal. A lelkipásztor úgy véli, a csömöri lelkész munkája visszaigazolja, megerősíti a törekvésüket a missziós területek megtalálására. Azt, hogy van helye és bázisa a missziónak, ezekkel az adatokkal szemlélteti: – 2022-ben Kistarcsa össznépességének majdnem a tizede, 1200 fő vallotta magát reformátusnak, ebből 600 fő, aki a látókörünkben van, 333 az egyházfenntartói járulékot fizető gyülekezeti tagunk száma, 60-70-100 fő fordul meg rendszeresen a gyülekezet istentiszteletein, kisköri alkalmainkra pedig közel ötvenen járnak hétről hétre.
ERŐSÍTENI A BELSŐ KAPCSOLATI SZÁLAKAT
Az is kiderül a diagnosztikai felmérésből, hogy egyelőre túl lazák a gyülekezeti tagokat összefűző kapcsolatok. – A változáson dolgozni kell, hogy szorosabban kapcsolódjanak az emberek Krisztushoz és egymáshoz. A kapcsolatrendszer megszilárdítása, ahogyan az egyénenkénti elköteleződés és a szolgálatvállalás általában, hosszabb lelki folyamat, illetve missziós munka, hitmélyítés és tanítványozás eredménye, ezért a hosszú távú célok között a helye – jegyzi meg az új lelkész. Azért is említi ezt, mert a gyülekezetvezetés azonosul a felmérés azon javallatával, hogy határozottan jelöljék ki a rövid távú célok mellett az éves missziós tervben nem szereplő, hosszabb távúakat is.
Filep Zoltán említi, hogy a közösség megerősítése mellett fontos hosszú távú cél megtalálni a szerepüket a város életében. Például a jelenlét és segítségadás terén, akár az idősekre, egyedülállókra, elesettekre összpontosítva.
EL KELL JÖNNIE A DELEGÁLÁS KORSZAKÁNAK
A gyülekezet vezetősége nem a diagnosztikai anyagból jött rá, hogy meglehetősen hiányzik a delegálás gyakorlata, magyarán az, amikor egy lelkipásztor egyes szolgálatok, feladatok megszervezését és elvégzését, akár kisköri alkalmak vezetését jó szívvel arra alkalmas munkatársakra bízhatja. De ez a dokumentum is ösztönzést nyújt a helyzet megváltoztatására. A hosszú távú célok egyike, hogy a kiscsoportos alkalmak, a szolgálati területek is helyettes vezetőt kapjanak.
– Szeretnénk az embereket önismeretben, hitismeretben, ezen belül a szolgálati területük, illetve készségeik felismerésében folyamatosan segíteni – fűzi hozzá Filep Zoltán. Elárulják beszélgetőtársaim: távlatilag kiemelt terv egy segéd-, majd beosztott lelkész alkalmazása, akinek elsősorban lehet delegálni fontos hitéleti-közösségi feladatokat.
A tanulmányból kiderült, hogy érdemes lenne megteremteni a visszacsatolás (feedback) természetes folyamatát. – Ha a gyülekezeti kapcsolatrendszer erősödik – reflektál erre a lelkipásztor –, akkor bátrabban megnyílnak a tagok egymás és a presbiterek előtt, akiknek elmondhatják meglátásaikat a gyülekezeti élettel kapcsolatban. A presbiterek pedig továbbítják ezeket az elnökségnek, kiegészítve saját meglátásaikkal és ötleteikkel. Hasonló célból már online kitölthető kérdőíveket szerkesztettünk, illetve a gyülekezeti újságunkba is bekerült egy visszaküldhető szelvény, amelyet akkor tölthet ki valaki, ha mondjuk családlátogatást, házi úrvacsorát szeretne. De van lehetőség imakérésre, kérdések föltételére, megjegyzésre is.
Nincs időnk csodálkozni ezen az ügyes megoldáson, mert közben másik kérdésre tér Kovács Áron: ez a gazdálkodás. Billegett ugyanis a gyülekezeti önfenntartás. Itt is lépett a gyülekezetvezetőség már a diagnosztikai projekt előtt, a pénztáros-gondnok, Csampa Zsolt egy tavalyi istentisztelet végén a közösség elé tárta az anyagi helyzetüket, buzdítva a tagokat a hálaáldozatra és a gyülekezet fenntartására.
KOVÁCS ÁRON lelkipásztor 1993-ban született. Tiszapéterfalván, az ottani református líceumban érettségizett. Debrecenben végezte el a teológiát 2019-ben. Segéd-, illetve beosztott lelkészként a Budapest-Zuglói Református Egyházközségben szolgált, 2023 szeptemberétől a kistarcsai közösség lelkipásztora. Házas, két iker után most várják a harmadik gyermeküket.
Esztergály Előd ezzel egybehangzóan intett a gyülekezetnek szóló javaslataiban arra: a „fedezeti pont” (az alapműködéshez szükséges összeg) meghatározásából kiindulva kell beállítani az egyházfenntartói járulék összegét. Ugyanilyen célból a presbitérium már januártól meghirdette az ajánlott járulékminimumot, ami havi ezerötszáz forint.
Vajon mindez nem riaszt-e el némelyeket a templomba járástól? A lelkész szerint nem: – Megértették: szükség van az önfenntartáshoz és a fejlődési folyamat kiteljesítéséhez az anyagiakra. Isten kegyelme, hogy a gyülekezeti tagok odaszánásából stabilizálódott, sőt megerősödött az anyagi helyzetünk. Olyannyira, hogy a már említett játszótéren túl egyházmegyei támogatás segítségével klimatizáltuk a templomot és a gyülekezeti házat, valamint átalakítottuk a gyülekezeti termet és a lelkészi hivatalt!
A beszélgetés során megértem, ez a fiatalember nem most gondolkodott el először arról, miként lehet élővé formálni egy gyülekezetet. Kárpátaljai gyerekkora alatt, falujuk gyülekezetében érezte a megújulás, a hétköznapi hitélet és a keresztyén közösség szükségességét, ezt még szülőföldjén meg is tapasztalhatta a gyermekek és fiatalok között végzett szolgálatok közben. Debreceni teológiai tanulmányai során főként a gyakorlati tárgyak érdekelték, Gaál Sándor egyetemi tanár vezetésével írta szakdolgozatát gyülekezeti ifjúsági misszió témában. Elvégezte az Inkubátor gyülekezetplántáló és a Tanúim lesztek! missziós képzést, amelyek valódi missziós szemlélettel vértezték fel. Említsük meg: Filep Zoltán főgondnok lépést tart, ő is részt vett az utóbbi képzésen.
– Mindenkinek tudom ajánlani – mondja Kovács Áron lelkipásztor –, hogy időnként külső segítséggel mérje meg a gyülekezete állapotát. Igenis lehet mérni objektív eszközökkel, kérdőívekkel és azok szakavatott elemzésével, hogy milyen életszakaszban, állapotban van egy egyházközség. Olyan ez, mint a természet körforgása, időnként jöhet őszi, téli időszak, ezt jó esetben megújulásnak, tavasznak, majd nyárnak kell követnie. A lelkészváltás minősített esete annak, amikor érdemes megvizsgálni, hol tart a gyülekezet! Azonban statikus közösségi élet sincs. Az ember bűnesete óta nincs olyan területe az életnek, amelyet ne érintene a bűn, viszont a megváltásnak az egész életünkre, közösségünkre hatással kell lennie. Amint személyes életünkben, úgy a gyülekezetben is fel kell ismernünk, ami nem Istentől való, meg kell vallani, el kell hagyni, és kérni az Úr vezetését, hogy bölcs döntéseket hozva segítsük el a közösséget a felnőttkorra.
Maradhat-e öncél a gyülekezet? – tesszük föl végül a költői kérdést. – Látva a sok helyről idetelepedett kistarcsai embereket, akik sokszor családban is magányosan élik az életüket, tudatosítani kell magunkban, nem önmagáért való a helyi egyház sem – feleli a kistarcsai lelkipásztor. – A körülöttünk élőknek is szükségük van Krisztus gyógyító jelenlétére a maguk krízishelyzeteiben, ezért jelenthet sokat a keresztyén gyülekezet, ahol megtapasztalhatják az Isten jelenlétét, kegyelmét és szeretetét azáltal, hogy mi is szeretettel fordulunk hozzájuk. Isten egyházának, a keresztyén gyülekezetnek küldetése van a világban. Azért is kell rendeznünk idejekorán a konfliktusainkat, látható, esetleg rejtegetett válsághelyzeteinket, hogy hatékony eszközzé válhassunk Isten kezében. Ez a zsoltárige vezethet minket: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!