„A szilveszter este sötétjéből, talán mámorából megérkeztünk az új esztendő bizonytalanságába. Úgy áll előttünk ez az új év, mint egy nagy kérdőjel: barátunk lesz-e, vagy ellenségünk? Valóra váltja-e szép, régi álmainkat, terveinket, vagy gondok, félelmek, aggodalmak terheivel rakja meg még jobban a vállunkat és szívünket? Vannak, akik derűlátóan néznek a jövő felé. Meg kellene kérdezni, mire alapítják nagy derűlátásukat. Vannak, akik meg sötéten látnak. Meg kellene kérdeznünk, mire alapítják sötéten látásukat. Mind az egyik, mind a másik csak találgatás, kegyes óhajtás, a bizonytalanságban való tapogatózás” – fogalmazott Joó Sándor a 75 évvel ezelőtti újév napján elmondott prédikációjában.
Joó Sándor olyan év kezdetén szólt a gyülekezetéhez, amely az egyházra nézve egyáltalán nem volt „baráti”. Felekezetekre tekintet nélkül papok, egyházi vezetők bebörtönzése, lemondatása, meghurcolása jellemezte az 1948-as és a következő esztendőket. Az egyházi iskolák politikai indíttatású államosítása, az egyháznak hátországul szolgáló parasztság tönkretétele, a későbbiekben állami részről be nem tartott, kikényszerített egyezmények egyaránt az alávetettséget hozták el az egyház számára. Földváryné Kiss Réka történész szerint ez az időszak „a látványos terror időszakát jelentette az egyház társadalmi-közéleti szerepének minimalizálása, perifériára szorítása, az egyházi autonómia megtörése, az egyházak anyagi függővé tétele, az egyházak tevékenységéhez szükséges infrastruktúra felszámolása, egyházi intézmények államosítása, egyesületek feloszlatása, missziói munkájának megbénítása, az egyház lelkészi karának és társadalmi bázisának megtörése, b-listázás, internálás, perek, kitelepítés, kulákosítás, és egyéb adminisztratív intézkedések révén”.
Az akkor 25 éves Szovjetunió – amelyet száz éve, 1922. december 30-án alapítottak – vezetői elérkezettnek látták az időt arra, hogy a kommunisták Magyarországon is az élet minden területére kiterjedően megszerezzék a hatalmat, és magasabb fokozatba kapcsoljon a diktatúra kiépítése. Ehhez Sztálin birodalma irányelveket és elvárásokat fogalmazott meg magyarországi helytartói számára, akik természetesen mindent végrehajtottak – fokozatosan, már 1945-től kezdve. Mindeközben az egyházi vezetőségeket belülről osztották meg. Ravasz László 1956-os Memorandumában így írt a kommunisták református egyházzal kapcsolatos politikájáról, kényszerítő eszközeiről és intézkedéseiről: „Magyarországon aránylag nagymértékben sikerült különböző eszközökkel olyan egyházi vezetőség alakulását biztosítani, mely ebben a harcban nyíltan az állami hatalom mellé csatlakozott s annak az akaratát képviselte az egyházzal szemben, ahelyett, hogy az egyházat képviselte volna az állammal szemben.”
Az emlékezés mellett most sokan gondolunk arra, hogy milyen lesz ez az évünk. Talán kevesen vannak a derűlátók, de többen a reménykedők: reméljük, hogy véget ér a háború Ukrajnában, nem lesz katonai konfliktus a Balkánon, nem veszítjük el a létbiztonságunkat. Az egyházunkat idén ugyan nem fenyegetik a kommunisták, de a gonosz másféle erői ma is itt vannak köztünk. Amint erről Surján László kereszténydemokrata politikus, korábbi európai parlamenti alelnök is fogalmazott a Szabad Föld egyik lapszámában: „Sötét felhők vannak Európa felett. A jó és a rossz, az Isten és a Sátán küzdelme zajlik a történelemben.”
Miközben a jövőt latolgatjuk és hálát adunk Isten megtartó erejéért, ne feledjük: az év során emlékeznünk és emlékeztetnünk kell 75 évvel ezelőtt meghurcolt eleinkre, akik küzdöttek egyházukért és népükért. Az ő küzdelmeik példát mutatnak számunkra is. Nem ragadhatunk „a szilveszter este sötétjében”, hanem a világosság felé kell fordulnunk, és Joó Sándor szavaival reménykedhetünk: „Minden sötét bizonytalanságban és a halál még sötétebb bizonyosságában van egy fénylő pont, szilárd támaszték, felséges bizonyosság. Az, amibe életének rettentő viharai között Pál apostol is kapaszkodott: a hatalmas Isten örök, változhatatlan szeretete!”
A szerző történész, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa, a Szabad Föld hetilap szerkesztő-újságírója.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!