Tartalmas lelki, szellemi és szórakoztató programokban gazdag volt az idei Protestáns Sokadalom a budai Várban, ahol a tavalyi kettő után idén már a négy legnagyobb hazai protestáns egyház mutatta be értékeit az érdeklődőknek augusztus 19-én, az államalapítás közös ünneplésének jegyében.
A második alkalommal megtartott rendezvény főszervezője a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Baptista Egyház és a Magyarországi Metodista Egyház közreműködésével a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány volt. A rendkívül sokrétű esemény egy időben kínált egyháztörténeti, egyház- és könnyűzenei, pszichológiai, közéleti és gyermekprogramokat is, így igencsak figyelmesen kellett megterveznie a közönségnek, hogy a három budavári helyszín közül melyiket választja.
A délelőtti programok orgonás gyermekfoglalkozással kezdődtek, és bár a kicsiknek inkább Trombi, a kiselefánt tette izgalmassá budavári evangélikus templom fehér orgonáját, szüleik is láthatták Magyarország legnagyobb barokk historikus hangszerét. Annak hangzását pedig a nap során számos alkalommal élvezhették a délutáni orgonamaratonra érkezők, ahol Bán István, Kun Rajmund, Garai Zsolt és Mekis Péter orgonaművész adott koncertet. A templom orgonaművésze, Bán István Nikolaus Harnoncourt tanítványaként a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen tanult egyházzenét, az ő irányításával újulhatott meg korábban a barokk orgona, amelyet a mester feljegyzései alapján restaurálták.
Ugyanitt délelőtt a református énekkincs és a gospel találkozott – szó szerint, hiszen különböző protestáns kórusok együtt, összkarban is énekeltek rézfúvós kísérettel a Bécsi kapu téren. Az itt összegyűlt sokadalomban a nyelvek is keveredtek, hiszen számos külföldi hallgatta a kórussal kiegészült térzenét. Néhányan be is kapcsolódtak, mint kiderült, egy osztrák és egy katalán nyugdíjas házaspár ismerte fel Schubert művét. Azt mondták, maguk is kóristák voltak korábban. A fúvósok rövid koncertjét talán csak a térről lekanyarodó tizenhatos busz zavarta meg, de a közönség fegyelmezetten felugrált közeledésekor a járdákra.
Míg Budavár evangélikus templomában reggeltől estig zengett az ének és orgonaszó, addig a Magyar Nemzeti Levéltárban időszakos kiállítás nyílt a protestantizmus írásos emlékeiből, és olyan témákról cseréltek gondolatot a meghívott vendégek, mint az egyházak és az állam kapcsolata, a külföldi protestáns szervezetek élete, vagy hogy hogyan segíthet a hit legyőzni a stresszt, a kiégést és a depressziót.
Sokan érkeztek A protestánsok és az állam – Egyházi szerepfelfogások egyház és állam viszonyában a hazai protestantizmus történetében című kerekasztal-beszélgetésre is a magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának épületébe, ahol Ablonczy Bálint történész, újságíró kérdezte Mirák Katalin egyháztörténészt, az Evangélikus Országos Gyűjtemény levéltárosát, Bacsó Benjámin baptista lelkipásztort, egyháztörténészt, Csűrös András református lelkipásztort, egyháztörténészt, egyetemi adjunktust és a Magyarországi Metodista Egyház részéről Lakatos Judit egyháztörténészt.
Traumatikus fordulópont volt szinte minden keresztény felekezet számára 1919 és a Tanácsköztársaság megalakulása az egyházi vagyon elvétele, az egyház iskolák államosítása és a kötelező egyházi adók megszüntetése miatt. A beszélgetésben elhangzott, hogy még a két világháború közötti időszak kedvezett a népegyházaknak, addig a metodista egyház 1947-ig el nem ismert felekezetként, a két világháború között gyakorlatilag szektának bélyegezve élte a mindennapjait, és csak ezt követően kapott állami elismerést, de vélhetően csak azért, hogy az állam borsot törjön a katolikus egyház orra alá – hangzott el az eszmecserén.
Az evangélikus és a református egyház számára azonban éppen a második világháború okozta a legnagyobb törést a XIX–XX. század történelmében, viszont az ezt követő időszakot is érdemes korszakokra bontani. Más volt az ötvenes évek teljesen elnyomó hatalma és más a Kádár-rendszer békés egymás mellett élése, amelyben az állam a nyomásgyakorlás szelídebb formáit alkalmazta. De mosolyogva együtt ülni a népfrontban adott esetben megterhelőbb lehetett, mint egy nyíltan elnyomó rendszerrel szemben állni.
Az előadások között Csűrös András református lelkipásztor, egyháztörténész kiemelte, hogy sem az egyház részéről tanúsított frontális ellenállás, sem a teljes behódolás nem volt működőképes. Előbbi hozhatott eredményeket ideig-óráig, de negyven éven keresztül biztosan nem, utóbbi pedig az egyház teljes hiteltelenítéséhez vezet – ezért e között a kettő között kellett valahol utat találni. A református egyháztörténet eddig inkább a mártírokkal foglalkozott, és sokkal kevesebbet azokkal, akik bár nem álltak ki nyíltan a hatalom ellen, de közben titokban építették a református ifjúságot, szervezkedtek, szólt általuk az evangélium. Csűrös András szerint érdemes ezeket a történeteket feldolgozni, mert itt találjuk meg azokat az izgalmas „kincseket”, amelyek segítették az egyház túlélését. Ha ezek az emberek még többen lettek volna – fogalmazott –, akkor egy sokkal jobb állapotban lévő református egyházat „talál” a rendszerváltás.
(A kerekasztal-beszélgetésről bővebben az evangélikus egyház honlapján olvashatnak.)
A templomi és levéltári eseményekkel egy időben a Kapisztrán téren kirakodóvásár várta a közönséget, és könnyűzenei együttesek váltották egymást a színpadon. A Galilea és Zelzah tagjai fiatal zenészek, akik nem kevesebbre vállalkoztak, minthogy az örömhírt popos hangulatban közvetítsék a hallgatóságnak a rekkenő hőségben.
Mindeközben a reformatus.hu szerkesztősége Pénzes Mátét, a Blahalouisiana együttes billentyűsét, szerzőjét látta vendégül, akiről talán kevesen tudják, hogy református családi gyökerei nemcsak zenei pályáját, hanem egész életét meghatározzák. Presbiter nagyapja révén nőtt bele a hit természetes közegébe a mátészalkai énekes, akinek első zenei élményeit a zsoltárok és énekeskönyvi énekek jelentették. Elvégezte a Zeneakadémia jazz tanszakát, kicsit – mint mondta – bele is őszült, de mindig az vezérelte, hogy olyat és olyan zenészekkel muzsikáljon, ami számára értékes.
Még kisiskolás volt, amikor rockzenekart alapított édesapja segítségével. Egy koncerten figyelt fel rá Somló Tamás, aki számos alkalommal segítette zenei útján. A fiatal zenésznek Somló a példaképévé vált embersége, zenei tudása, hangja miatt. Feleségét is a szülővárosában ismerte meg, ahogy fogalmazott, családi barátságnak köszönhetően gyerekként már babakocsiban is tologatta, most pedig négy hónapos kislányukat tologathatják együtt azon a helyen, ahol ő is felnőtt, a szülői ház szomszédságában, ahol kerítés sem választja el a két udvart.
A téren a Kreatív Kráter Kör mutatványosai vonultak fel gólyalábakon egyensúlyozva, akik humoros előadásukba a kicsiket is bevonták.
A sátrak között egyházi szervezetek portékái közül válogathattak a résztvevők, amelyek ez alkalommal is karitatív célokat szolgáltak. Sokan keresték a protestáns lelkigondozó szakemberek standját is, amelyhez a Gyökössy Intézet nyújtott szakmai hátteret.
A programsorozatot a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa istentisztelete zárta a Bécsi kapu téri evangélikus templomban, amelyen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett Igét. A résztvevők a Kapisztrán téri színpadon elhelyezett kivetítőn és online is követhették az istentiszteletet.