Erő, szeretet, józanság

Az „Ifjú tudósok” tanulmányi versenyt a 2020–21-es tanévben hirdette meg először a Kárpát-medencei középiskolák 11–12. évfolyamos tanulói számára az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Oktatási Hivatal, a versenykiírásban a magyar irodalom tárgyköre először szerepelt. A háromfordulós verseny első körében 1347 diák indult: internetes feladatsort kellett meghatározott idő alatt megoldaniuk. Közülük csupán ötvenen jutottak be a budapesti, második fordulóba. Onnan nyolc diák juthatott tovább a tévékamerák előtt zajló döntőbe.

– Az első fordulóról csak annyit tudtunk, hogy a magyar felvilágosodás koráig kell készülnünk. A másodikra és harmadikra a kezdetektől indulva, a felvilágosodás korát is beleértve, lényegében a kortárs irodalomig fel kellett készülni. Valójában ez az a verseny, amelyen „mindent tudni kellett” a magyar irodalomból ahhoz, hogy valaki kiválóan tudjon teljesíteni – mondja Vonáné Vincze Viktória, a két lévays diák felkészítő tanára. – Ezek a lányok már évek óta készülnek egy nagy megméretésre, eredményük pedig jól kitalált, jól felépített munka eredménye – teszi hozzá.

Vonáné Vincze Viktória elmondása szerint már évek óta minden héten összeültek a lányokkal, és közösen készültek, a verseny előtt pedig a már meglévő alkalmak mellé további órákat is beiktattak.

Tavaly ősszel rendezték meg a vetélkedés első, internetes fordulóját. A lányok kiválóan szerepeltek, és negyvennyolc további diákkal együtt továbbjutottak a következő, immár személyes jelenléttel tartott második, budapesti fordulóba. A januári megméretésből mindössze nyolcan – köztük Herczeg Judit Evelinnel és Kedves Eszter Virággal – kerültek be a fináléba. Ezt a közmédia televíziós kamerái előtt rendezték.

– Szerintem mindkettőnk nevében mondhatom: a januári forduló volt a legemlékezetesebb, a harmadik pedig önmagában újdonságot adott számunkra – jelenti ki Kedves Eszter Virág, aki negyedikként zárta az Ifjú tudósok tanulmányi versenyt. – Kaptunk lexikális tudást felmérő feladatokat, és olyanokat is, amelyek megválaszolásához a kreatív képességünket kellett elővennünk – veszi át a szót Herczeg Judit Evelin, aki szerint az efféle feladatokra kevéssé lehet felkészülni. Példaként a számukra egyik legnehezebb, a második fordulóban szereplő feladatot hozzák fel: hexameterben kellett négysoros verset írni. – Megadott szavakat kellett felhasználni a kötött versformában. Egyáltalán nem volt egyszerű, de összességében élveztük – vallja Eszter, aki szerint bár fontos volt a lexikális tudás a versenyen, és valóban kellett a kreativitás, de arra volt a legnagyobb szükség, hogy merjenek megszólalni, vagy akár rögtönözni is.

Vonáné Vincze Viktória szerint ahhoz, hogy egy ilyen tanulmányi versenyen valaki elinduljon, mindenképp kell az adott tantárgy iránti szenvedély, és lényeges a motiváció fenntartása is.– Ha a felkészítő tanárban nincs hajtóerő, nem tudja a diákokat sem ösztönözni – mondja a tanár. Úgy véli, saját lelkesedése kicsit talán kihatott tanítványaira is.

– Eredményorientált vagyok, mindig az motivál, hogy végeredményként azt lássam: jó munkát végeztem, vagy kapjak valami elismerést… – vallja be Evelin. – Alapjában véve fontosnak tartom, hogy mindig legyen cél előttünk. Ha nincs meg a napi motiváció, akkor miért teszünk bármit is? Ha nem nagy is a cél, valami mozgathat minket belülről, különben nem hiszem, hogy lehetünk akár egy picit is boldogok – fűzi hozzá Eszter.

Vonáné Vincze Viktória elmondja azt is: diákjainak el kellett hinniük magukról, hogy valóban sok mindent tudnak. – Ebben segített a verseny és az is, hogy nagyon jó visszajelzéseket, sok dicséretet kaptak a zsűritől. Úgy látom, önmagukban megerősödve és az Úristenben bízva hagyják el a Lévayt. Egy felkészítő tanárnak ez a legnagyobb öröm.

Evelin és Eszter sem a felkészülés, sem a verseny alatt nem gondolt arra, hogy valójában ők egymás ellenfelei volnának. – Most is furcsa erre gondolni, mind a ketten nagyon segítőkészek voltunk egymással a felkészülés és a verseny alatt is – mondja Evelin. – És jól tudtunk együtt dolgozni. – Hasonlóan Evelinhez én sem ellenfélként gondoltam rá, hiszen együtt készültünk. Valójában minket az irodalom köt össze, hiszen nem vagyunk osztálytársak – folytatja Eszter.

Felkészítő tanáruknak viszont eszébe jutott, hogy a döntőben a két lány esetleg egymás ellen lesz kénytelen versenyezni.– Kértem a matematika szakos kollégákat, valószínűségszámítással derítsék ki, mennyi az eshetősége annak, hogy nyolc versenyző közül a két diákunk egymás ellen szerepel majd a televízióban. Megnyugtattak, hogy nagyon kicsi az esélye. Később, amikor megkaptuk az értesítést, hogy nem egymás ellen kezdenek majd a televíziós döntőben, valóban megnyugodtunk, és megállapítottuk, hogy a matematika mégiscsak biztos tudomány.

Eszternek és Evelinnek az elmúlt időszakban nem csak az emelt szintű érettségire és az „Ifjú tudósok” tanulmányi versenyre kellett felkészülniük: mindketten elindultak az idei Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen (OKTV) is, amelyen szintén szép eredményt értek el. – Mind a ketten bejutottak a második fordulóba, mindketten Vörösmarty Mihály líráját választották, és ebből készültek nagyon alaposan. Lényegében fel kellett dolgozniuk a költő egész munkásságát – mondja Vonáné Vincze Viktória. – Visszatekintve igencsak kemény időszak volt mind a kettőjük számára – ismeri el a tanár.

Hasonlóképpen látják ezt a diákok is, akik a nehézség napos oldalát is képesek meglátni. – Valóban nehéznek bizonyult, de valahol volt átfedés a Vörösmarty-szakirodalmak olvasása, illetve az „Ifjú tudósokra” való felkészülés között, hiszen a romantika irodalma elég sokszor megjelent a feladatokban, és, ugye, Vörösmarty is romantikus költő – mondja Evelin.

– Nagyon fárasztó volt két nagyszabású versenyre és emellett az érettségire is készülni. Eléggé fel is borult a napirendem. Amikor hazaértem az iskolából, általában csak arra maradt erőm, hogy aludjak pár órát, ilyenkor éjszaka ültem le az asztalhoz még tanulni – így Eszter.

A lányok abban is egyetértenek, hogy a nagy próbatételek alatt, amikor egy kicsit is elcsüggedtek, a tanárnőjükön kívül volt még valaki, akihez bármikor fordulhattak segítségért, bátorításért, egy kis további erőért. – Végig szükség volt arra, hogy segítséget kérjünk az Úrtól – mondja Eszter. – Bármilyen reménytelen helyzetben van az ember – és én például nagyon izgulós vagyok –, mindig tudok erőt meríteni Istenből – teszi hozzá Evelin. Eszter szerint fontos az is, hogy a segítségkérés mellett hálát is tudjanak adni. Ezt – meglátása szerint – mind a ketten meg szokták tenni, mint ahogy így cselekedtek a verseny után is.

A második forduló előtt Vonáné Vincze Viktória bátorításként elküldte a lányoknak Pál apostol Timóteusnak írt buzdító gondolatát. Ennek három kulcsszava az erő, a szeretet és a józanság. – Talán a tanárnő nem is tudja, de azóta ez az Ige sok helyen felbukkan nálam: benne van a naptáramban, rajta van a könyvjelzőmön, és most az érettségi előtt többször is elküldtem másoknak, akiknek, úgy éreztem, szükségük van plusz támogatásra – tudatja Eszter.