Tavaly belekezdtem egy különleges, egyéves bibliaolvasásba. A követett vezérfonal időrendi sorrendbe állítja a Szentírás történéseit, ezenkívül naponta néhány fejezet elolvasását várja el a résztvevőtől – és természetesen 365 napos elköteleződést. A programban egy évre előre látható, melyik nap mit kellene elolvasni, és ha lemaradunk, jelzi az applikáció, hány nap maradt ki. Nem nyomaszt, de nem is nyújt más segítséget – csak mi vagyunk és a Biblia.
Az első időkben, bár láttam, hogy alig fogynak a napok, vitt a lendület: Mózes könyveit olvasni kifejezetten érdekes. Az Ószövetségben szintén jó volt elmerülni, azt hiszem, sok olyan rész van ott, amely gyakorló híveknek is újdonságokat tartogat. Március–április környékén már a haladás is érzékelhető lett, ekkoriban igazi öröm volt a Bibliát olvasni – amire keresztyénként mindig vágyakozunk. A mélypont a nyár volt: addigra a világ tartósan felfordult körülöttünk, már nem reméltük, hogy akármelyik nap véget érhet a háború, ellenben éreztük a gazdasági hatását. Nem látszott, honnan lehetne erőt meríteni. Persze a felszínen egyértelmű a válasz: az erőt Istentől és a Bibliától kapjuk – de amikor azt nincs kedvünk, erőnk, szívünk olvasni, akkor könnyű úgy érezni, hogy nagy a baj. Bár hívő emberek közt nőttem fel, arról sosem hallottam, hogy a Bibliát néha kedv nélkül is olvasni kell, sőt, olyankor kell nagyon intenzíven olvasni – nem tudom, így van-e, de én egyedül ezt az utat láttam járhatónak. Ki kellett tartani, egyik napot nézni a másik után, és nem félni – ebben pedig nem mindig segített az Ószövetség. Vágytam az Újszövetség után, de oda csak október elejével jutok el a terv szerint.
YOUVERSION BIBLIA-APP
Ezt a telefonos applikációt világszerte több mint 350 millió készülékre töltötték már le. Az ingyenes programban rengeteg nyelven, számos fordításban – köztük magyarul és a református fordításokban is – olvashatjuk a Szentírást.
A Life.Church gyülekezet applikációjában olvasási tervek tucatjai érhetők el, például tematikus, érzelmekhez vagy élethelyzetekhez kapcsolódó tervezetek sora (szorongás, randevúzás stb. témájában), de találunk a Biblia különböző könyvei mentén szerveződő vagy éppen az egész Szentíráson átsegítő olvasási javaslatokat is. Ezek egy része magyarázatot is fűz az olvasott igeszakaszokhoz, a másik típusnál pedig csak az olvasandó részeket jelöli ki.
A pozitív fordulatot végül a bibliamagyarázó könyvek hozták el. Az elsőre egy könyvesboltban bukkantam rá, de hamar kiderült, hogy Isten „küldte” az utamba, a könyv segítségével ugyanis sokkal több mindent értettem meg abból, amit a Bibliában olvastam, ez pedig új erőt adott. Keresni kezdtem a lehetőségeket. Idővel nemcsak a Szentírást olvastam rendszeresen, de azt is kutattam, az adott szakaszok mi mindent jelenthetnek azon túl, amit én elsőre felfogtam belőlük. Végül rátaláltam néhány remek YouTube-csatornára, ahol hívő emberek, képzett lelkészek tanítanak, osztják meg gondolataikat, tapasztalataikat. Egy ilyen, néhány perces felvételen hallottam azt a hasonlatot, miszerint a Bibliát olvasni olyan, mint tömény feketekávét inni: erőt ad és hatékony, de csak keveseknek esik jól úgy, ahogy van. A legtöbbeknek tej, cukor vagy valami kísérő kell hozzá, hogy könnyebben fogyaszthassák. Ilyen segítő a vezérfonal, a magyarázatokat nyújtó könyv és persze a közösség, az együtt olvasás, együtt elmélkedés is. Keressünk hát megoldást, ne mondjunk le arról, ami jót tesz nekünk!
Miután magam is új lendületet kaptam, hamar megérkeztem az evangéliumhoz. Mégis szimbolikus volt számomra az Ószövetséggel töltött kilenc hónap: a vége felé úgy éreztem, mintha kihordtam volna magamban az Újszövetséget. Vártam, hogy kilenc hónapnyi napi olvasás után megérkezzek ahhoz a részhez, ahol közvetlenül Krisztussal találkozom. Persze ő az Ószövetségben is benne van, de mégiscsak máshogy, burkoltabban – ahogy gyermek az anyaméhben. Viszont milyen jó, hogy az életben sok dologra várni kell – így idővel rájöhetünk: már a várakozás, a közeli megérkezés tudata is boldoggá tehet minket. Várni valamire már önmagában megváltoztatja az élet folyását. Jó erre emlékezni egy új év elején is.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!