Szeptember 29. és október 2. között konferenciával, nyílt nappal és külön a református középiskolásokat megszólító programokkal ad hálát egyházunk közössége a Ráday utca 28. szám alatti épületegyüttes újjáépítéséért. Az elsősorban a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának, de emellett több egyházi intézménynek is otthont adó székház református története a XIX. század második feléig nyúlik vissza, az ünnep alkalmából ezt elevenítjük fel rövid áttekintésünkben.
1855. október 10-én a Kálvin téri templomban Báthory Gábor püspökhelyettes (akkori megnevezéssel helyettes superintendens) az egyházkerület nevében ünnepélyesen megnyitotta a Pesti Theologiai Akadémiát 15 elsőéves hallgatóval az esperesek, gondnokok, lelkipásztorok és nagyszámú gyülekezet előtt. „Az Úrra tekintve, Akinek egyházát terjeszteni s Lelke szerint élni” az új intézet legfőbb feladata. Örömmel fogtak a munkához.
Budán és Pesten az ellenreformáció idején, a türelmi rendeletig (1781) sem gyülekezete, sem kollégiuma nem lehetett egyházunknak. A század végén merült fel a pesti protestáns egyetem felállításának gondolata. Ez a terv akkor az 1848-as forradalom és szabadságharc és annak bukása miatt nem valósulhatott meg. Amint a szabadságharcot követő megtorló önkényuralom nyomása engedni kezdett, egyházunk azonnal hozzákezdett, hogy a dunamelléki lelkészképzést megfelelő módon megoldja. A korábban Kecskeméten zajló lelkészképzést 1855 augusztusától áthelyezték Pestre, ami Buda és Pest reformátusainak és evangélikusainak azt jelentette, hogy végre az ország fővárosában is otthont kapott a protestáns teológia és az evangéliumi ihletésű művelődés. Értelmes magyar református ember nem nézhette ezt a kérdést közönyösen.
Az intézet igazgatója, lelke és gazdája Török Pál pesti lelkipásztor, esperes, majd püspök volt, akinek kiváló szervezőképességére, hatalmas munkabírására és erős kezére a megalapítás után is nagy szüksége volt a zsenge iskolának. A jó nevű tanárok vonzották a hallgatókat, évről évre újabb tanszékeket állítottak fel, erősödött a teológiai akadémia hírneve, nőtt hallgatóinak száma, ezért egyre nyomasztóbb lett a helyhiány. Kezdetben az egyházközség termeiben folyt az oktatás, sőt a professzorok saját lakásukban is tartottak előadásokat. 1863-ban épült fel az a kétemeletes épület a Kálvin téri templom mellett, amely 1912-ig adott otthont a teológiának. A kezdeti célokat röviden így fogalmazták meg: „…olyan magasabb intézetté kell növekednie, amelyben előadják az összes theologiai tudományokat egész terjedelmükben, s pótolhassa némileg a külföldi egyetemeket azon ifjak részére, akik nem kereshetik fel azokat”.
A XX. század elején a Kálvin téri helyiségek szűkösnek bizonyultak. Ezen valamelyest enyhített, amikor a református főgimnázium a Kálvin tér közelében fekvő, Lónyay utcai új épületébe költözött, s az így felszabadult helyiségeket is a teológia kapta meg. Az 1904. évi bővítés sem oldotta meg a helyzetet, így az egyházkerület további megoldást keresett. Darányi Ignác egyházkerületi főgondnok szívós munkája nyomán 1909-ben jelentős előrelépés történt: az egyházkerület bérbe vette, majd megvásárolta a Ferencvárosi Dohánygyár Ráday utcai telkét a rajta lévő épülettel együtt, amelyben, a kellő munkálatok elvégzése után, 1912. szeptember 16-án kezdte meg működését a főiskola. Egyúttal megnyílt az internátus, megfelelő elhelyezést nyert a püspöki hivatal, a Ráday Könyvtár és az egyházkerületi levéltár. Az internátus ekkor – tekintve az 1910–20-as évek budapesti lakásviszonyait – igen jól felszereltnek számított: központi fűtés, villanyvilágítás volt mindenhol, 2–4 ágyas, jól bebútorozott szobákban laktak a teológusok.
A két háború között az akadémiát is érzékenyen érintette a gazdasági válság, amely mind a diákságot, mind a professzorokat sújtotta. 1931-ben az igazgató jelenti a választmánynak, hogy „a súlyos gazdasági helyzet nagy szegénységbe, sőt nyomorba döntött egy sereg (mintegy 30) hallgatót”. Egyre világosabban bontakozott ki mindenki számára ebben az időszakban, hogy a kivezető utat a hívek, a gyülekezetek áldozatkészsége jelenti. Az első világháború utáni ínségben még a tanárok is kijártak vidéki gyülekezetekbe „szupplikálni” – pénzt és élelmiszert gyűjteni – a konviktus javára. Ez a kezdeményezés újult fel 1940-ben, amikor B. Szabó János vértesaljai esperes javaslatot nyújtott be a szupplikáció megszervezésére, Ravasz László püspök pedig jelentést kért annak bevezetéséről. Ezzel párhuzamosan megerősödött a teológusok másik szolgálata, a legáció is.
A második világháború végén, Budapest ostromakor tönkrement a tantermek nagy része. Még az 1946/47-es tanév is a háború utóhatásainak jegyeit viselte magán. Végül 1955-ben, a Theológiai Akadémia fennállásának 100. évfordulójára korszerűsítették az internátus egy részét.
A következő évtizedek formálták ki azt a meglátást, hogy a Ráday utca 28. alatti épületben működő lelkészképzési, könyvtári, levéltári, egyházigazgatási, internátusi és konviktusi intézmények munkáját koordinálni kell, mert ezzel mindegyik tevékenység hatásfoka növekedhet. Ennek a felismerésnek a hatására vette fel az intézményegyüttes a Ráday Kollégium nevet 1979-ben.
Tóth Károly püspöksége idején, 1981 és 1983 között új épületszárnyat húztak fel, amelynek három emeletén összesen 75 kétágyas diákszoba és nyolc tanári lakás kapott helyet. 1983 és 1987 között pedig megtörtént a régi épület teljes felújítása, modernizálása. Jelentős belső átépítéssel konyha, étterem, exhortációs (áhítatokra szolgáló) terem, tanácsterem, valamint dékáni hivatali helyiség alakítottak ki. A világon másodikként bibliamúzeum nyílt az épületben. Végül egy kényelmes karzat és tolmácsfülkék kiépítésével a díszterem befogadóképessége csaknem a kétszeresére nőtt, ezzel alkalmassá vált nemzetközi találkozók lebonyolítására is. 1987. szeptember 27–29-én tartották a megújított kollégium felavatási és hálaadó ünnepségét, amelynek emléklapján ez az Ige szerepelt: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá.” (1Pt 2,5)
Más intézmények mellett az Országgyűlés 1990. július 1-jétől egyetemmé nyilvánította a Budapest Református Teológiai Akadémiát is. Ezen a bázison a református zsinat 1993. február 24-i ülésén megalapította a Károli Gáspár Református Egyetemet, amelynek először a bölcsészettudományi és a hittudományi kara alakult meg, utóbbi a volt teológiai akadémiából létrehozva. Az 1839-ben alapított Nagykőrösi és Dunamelléki Református Hitoktató és Tanítóképző Főiskola bekebelezésével létrejött az egyetem tanítóképző főiskolai kara, 1998-ban pedig megkezdte működését az állam- és jogtudományi kar is. A hittudományi kar teológus-lelkész és vallástanár szakon folytat hat-, illetve ötéves, egyetemi szintű képzést. A teológia tudományát a teljes Szentíráshoz és református hitvallási iratainkhoz hűen műveli, és ilyen értelemben igyekszik hallgatóit is felkészíteni Istentől vett elhívásukra: a lelkipásztori, illetve a vallástanári munkára.
Újabb húsz év elteltével a dunamelléki egyházkerület nagyszabású tervvel újította fel az egész épületet. Az internátus szobái megszépültek, nagyobbá, kényelmesebbé váltak. Minden szobát hűtőszekrénnyel, internetcsatlakozással láttak el. A folyosók, az ebédlő, a mellékhelyiségek új burkolatot kaptak. Megújultak a tantermek, a tanári szobák, a díszterem is. Több olyan közösségi tér is rendelkezésre állt, amely egymás építését, segítését szolgálta. Ebben a légkörben tanulhattak a jövendő lelkipásztorai és vallástanárai – és ez az épület vált használhatatlanná a 2019-es tűzvészben. Az azóta tartó újjátervezés és -építés eredményéért ad hálát nemcsak az épületegyüttesben működő intézmények közössége, hanem egész református egyházunk a 2022. szeptember 29. és október 1. között tartandó ünnepségen.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!