A Verestemplom – a köznyelv csak így ismeri a Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség otthonát. Idén két jelentős évfordulóhoz érkeztek: júniusban épp 135 éve szentelték fel a Pecz (régies használatban Petz) Samu tervezte épületet, és egyik meghatározó, 1923-tól itt szolgáló lelkipásztora, több verseskötet szerzője, a Petőfi Társaság tagja, Baja Mihály 70 éve innen vonult nyugdíjba.
Ónody Magdolna olvasónk hozzánk is eljuttatott írásában megemlíti, hogy a nagytiszteletű urat mint az egykori iskolája („a Dóczi”, ahogyan akkoriban írták) lelkészét személyesen ismerte. Mosolygós, kedves emberként maradt meg az emlékezetében, aki soha nem a rossz tulajdonságokat kereste és emelte ki a tanulókban, s akinek versei időről időre visszhangoznak a lelkében Debrecen emblematikus helyeit – például a Nagyerdőt – járva. A cívisváros emléktáblával is őrzi a nevét:
„E parókhián lakott a Kossuth utcai templomban 32 éven át (1921–1953) szolgált hűséges lelkipásztor BAJA MIHÁLY Született 1879. dec. 11-én, meghalt 1957. febr. 5-én. Vallásos és hazafias költészete révén a Petőfi-társaság tagja. A Kollégium felsegélyezésén a volt tanítvány buzgóságával sokat munkált. A Kossuth utcai templom korszerűsítése, belsejének művészi freskókkal díszítése az ő buzgolkodásának eredménye. E táblát elhelyezték barátai és tisztelői.”
A templom legutóbbi, külső-belső felújítása 2022 második felében fejeződött be. Ennek nemcsak a nevezetes tervezőre tekintettel (akinek a budapesti Szilágyi Dezső téri templomot is köszönhetjük) van a városon túlnyúló jelentősége, hanem a református templomok között egyedülálló szépségű, seccók díszítette belső térre is, amelyet a felújítás után interaktív kiállítás is gazdagít.
Története az egyházközség honlapja szerint jóval felépülése előtt kezdődött: visszanyúlik 1810. július 21-ig, amikor is „Szombathy István, Debrecen város volt főbírójának özvegye, Szombathyné Vörösmarthy Susanna, férjének 1810. június 16-án bekövetkezett halála után – óhajának és akaratának is eleget téve – úgy rendelkezett, hogy a »Felséges Úr Isten különös jóvoltából és kegyelmességéből a szükségükön túl megszaporított javaik a keresztyén szent tudomány előmozdítására és közjó javára legyenek fordítva«. Ennek okáért több más nagy jelentőségű és kegyes rendelkezés között, egy debreceni belső templom építésére 20 ezer Rh. Forintot hagyott kamatozásra, amíg az egy templom építésére elegendő lesz. Az építendő templom helyének kijelölésére már 1827-ben sor került, amikor is a városi magisztrátus a Cegléd utcai – ma Kossuth utca – őrzőház mögötti 448 négyszögöl területet jelölte meg.”
A debreceni hívek csak 64 esztendő elmúltával látták elérkezettnek az időt a templom felépítésére, amikor a Szombathy–Vörösmarthy alap már 54 ezer forintra növekedett. A megépült mű tanúsága szerint jól sáfárkodtak, és igényesen használták fel a nemes célra hagyományozott összeget, egyházi és nemzeti kultúrkincsünk lélekgazdagító építészeti remekkel gazdagodott.
A Debrecen-Kossuth Utcai Református Egyházközség napjainkban életteli, családias közösség, amelynek két megválasztott lelkipásztora Tóth Tamás és Tóth-Mihala Veronika. Tagjai otthonuknak tekintik a templomot és a többféle hétközi csoportnak teret adó gyülekezeti házat. A gyülekezet küldetésének tekinti az evangélium szerinti életmód közös útkeresését és a közösség többgenerációs adottságaiból következő tapasztalati tanulás gyakorlását.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!