Továbbra is együtt, közösségben vesznek részt a vasárnapi istentiszteleten a Budapest-Újpalotai Református Egyházközség tagjai, akik otthonukból csatlakoznak a világhálón közvetített alkalomhoz. A gyülekezet tagjai fontosnak tartják, hogy együtt lehessenek, még ha csak digitálisan is.
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége a koronavírus gyors terjedése miatt hozott kormányzati intézkedésekkel összhangban március közepén arra kérte a gyülekezeteket és a lelkipásztorokat, hogy szüneteltessenek minden egyházi alkalmat, ideértve az istentiszteleteket is. A kényszerállapotot jól összefoglalják Bogárdi Szabó István püspök korábbi szavai: „Lelkészeink tehát most, jobb híján, digitálisan erednek széledező nyájuk nyomába, így szeretnének közösségben lenni velük ebben az átmeneti és rendkívüli időben.”
Hétköznap is együtt
Az újpalotai a főváros egyik legfiatalabb önálló református gyülekezete, amelynek tagjai nemcsak a vasárnapi, tízórás istentiszteleten találkoznak egy órára, hanem hétköznapi közösséget is alkotnak. Fogarasi Gábor vezető lelkész szerint ez a hétköznapi közösségalkotás a gyülekezet összetartó ereje, amelyet évtizedes közösségépítő munkával értek el, és nem szeretnék veszni hagyni a személyes találkozások és gyülekezeti alkalmak szüneteltetésével.
– Két éve építettük fel a templomunkat, és azóta templomi közösségben éljük az életünket. Nagyon sok a csoportalkalom, és ezek a csoportok intenzívek az emberi kapcsolatok terén, a személyes gondviselésben és az egymással való törődésben is. Amikor a mostani helyzet kialakult, nem is azt kezdtük el kresni, hogy a vasárnapokat hogyan oldjuk meg: az első gondolatunk az volt, hogy ezekkel a bensőséges kis közösségekkel, amelyek a hétköznapokat jellemzik és áthatják, hogyan lesz tovább – tekint vissza Fogarasi Gábor. – Mindenképpen az volt a szándékunk, hogy ami az elmúlt évtizedben itt Isten kegyelméből felépült, az ne szakadjon meg, ne boruljon fel – teszi hozzá. A közösségek megtartására a megoldás a koronavírus-járvány miatt digitális oktatásra átálló iskolák által is használt szoftver, a Zoom lett.
Bibliaóra a kanapén
Sápi Zoltán már több mint tíz éve a gyülekezet gondnoka, civilben pedig a Semmelweis Egyetem I. számú Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének professzora. Munkájából adódóan már jól ismeri a Zoomot, ezért számára kézenfekvő volt, hogy személyes találkozás helyett ennek a szoftvernek a segítségével tartják meg a rétegalkalmakat. – Ezt a szoftvert a távoktatásban is használjuk, huszonöt nézőig nagyon kényelmes, mert mindannyian látják egymást a képernyőn. Aki csatlakozni szeretne, annak csak rá kell kattintania egy linkre, és már jön is a kép és a hang. Utána olyan, mintha egy teremben ülnénk – mutatja be nagy vonalakban a program működését a gondnok, aki elmondja azt is, hogy huszonöt főnél többen nem is szoktak részt venni egy-egy csoportalkalmon. A programot már élesben is kipróbálták, amikor megtartották az első keddi, beszélgetős bibliaórát.
A digitális bibliaóra végül remekül sikerült, állítja Sápi Zoltán. Tapasztalata szerint olyanok is csatlakoztak a beszélgetéshez, akik személyesen nem tudtak volna részt venni benne. Hasonló tapasztalata van Fogarasi Gábor lelkipásztornak is, aki nagyon örül annak, hogy a keddi alkalmon kis segítséggel ugyan, de többen is részt vettek a gyülekezet legidősebb tagjai közül. – Ami még nagyon tetszik ebben a rendszerben, hogy könnyen átjárható. Többen vannak, akik részt vesznek a keddi beszélgetős csoportban, aztán később áthallgatnak egy másikba is, az idősebbek pedig bekapcsolódhatnak olyan csoportba, amelyben eddig inkább fiatalok voltak – osztja meg észrevételét a lelkipásztor.
Virtuális együttlét, közös istentisztelet
– Ebben a bezártságban sok minden felborul az ember életében, főleg akkor, ha nagy a család, és több generáció él együtt – mondja Fogarasi Gábor, aki szerint ebben az időben is fontos, hogy megszenteljük az Úr napját. – Gondnokunk ötlete volt és nagyon határozottan kiállt mellette, hogy bátorítsuk a gyülekezet tagjait: a vasárnapi istentiszteleten közösen vegyünk részt, mindenki otthonról, de nagyjából egy időpontban. Még ha nem látjuk is egymást, de erősít és összeköt bennünket az a közösségi tudat, hogy ebben az órában együtt vagyunk – teszi hozzá a lelkész. – Az volt a cél, hogy legyen élethű az istentisztelet. Szerintem ez rendkívül fontos az online térben is – véli Sápi Zoltán. Éppen ezért a vasárnapi igehirdetést szombaton rögzítették a templom falai között, majd másnap délelőtt kilenc óra körül tették elérhetővé a gyülekezet Youtube-oldalán.
A vasárnapi istentiszteletet jelenleg még csak felvételről láthatják a gyülekezet tagjai a videómegosztón, de a tervek szerint hamarosan élőben követhetik figyelemmel a közvetítést. Sápi Zoltán szerint kifejezetten szerencsés, hogy a száznyolcvan fős gyülekezet többségének közvetlenül vagy közvetve van internetelérése, így részt vehet a virtuális térben megtartott istentiszteleten. A gondnok elmondása szerint még dolgoznak azon, hogy a gyülekezet azon tagjai is részesei lehessenek valahogy a vasárnapi istentiszteletnek, akiknek nincs internet-hozzáférésük. Valószínű, hogy hozzájuk majd azokat a liturgiás lapokat juttatják el, amelyeket eddig is kiosztottak az istentiszteletek előtt a házigazda-szolgálat tagjai, és nemcsak a lekciót, valamint a textust tartalmazzák, hanem az aznapra szánt énekeket is.
A sákramentumok és a virtuális tér
Igaz, hogy az internetes istentisztelet-közvetítésekkel és a videobeszélgetős alkalmazásokkal megoldható számos gyülekezeti alkalom megtartása, mégis vannak olyan mozzanatai az istentiszteleteknek, amelyek nem nélkülözhetik a személyes részvételt. Az egyik ilyen aktus a keresztség sákramentumának kiszolgáltatása.
Mint Fogarasi Gábor elmondja, amióta felépült a templom, és e közösségben élik az életüket, megnövekedett a keresztelők száma az újpalotai gyülekezetben. – Mi is meglepődtünk ezen, sok keresztelőnk lett volna a tavaszi hónapokban, de egyet sem tudunk megtartani – mondja a lelkipásztor. Ettől függetlenül a Zoom-rendszerben megtartják a keresztelőre felkészítő alkalmakat, mint ahogy a konfirmációi felkészítés is ott folytatódik majd. – Célunk, hogy eljussunk oda, hogy ha majd Isten kegyelméből ez az egész dolog véget ér, akkor megtörténhessen a keresztség szentségének kiszolgáltatása, és ne akkor kezdjük el újra összeszedni az embereket, hogy folytassuk a felkészülést – mondja Fogarasi Gábor.
Az úrvacsora sákramentumának kiszolgáltatása viszont, úgy tűnik, megvalósítható otthon, családi istentiszteleten belül is, mint ahogy azt Bogárdi Szabó István püspök javasolta a reformatus.hu-n közzétett írásában. Az egyházi vezető szerint „a jelenlegi járványhelyzetben az úrvacsorázás legegyszerűbben házi istentiszteleti formában oldható meg. Tehát maga a lelkipásztor is házi istentiszteletet tartson (…), és akik a közvetítést nézik, azok is alkossanak házi istentiszteleti közösséget. Egy-egy család. Azzal a többlettel, hogy ezúttal készítsenek elő kenyeret, esetleg kis darabokra szelve, és bort, esetleg külön poharakban. Amikor a közvetítésben a lelkész az úrvacsorai liturgiát vezeti, ők is kapcsolódjanak be, az úrvacsorai kérdésekre ők is válaszoljanak hallható módon Isten és a jelen levő családi, házi gyülekezet színe előtt, a jegyeket pedig osszák szét egymás között, az úrvacsorázás rendje szerint” – javasolja a Zsinat lelkészi elnöke.
Istentiszteleti ajánlások a krízishelyzetben
Azóta az Elnökségi Tanács liturgiajavaslatot is közzétett, hogy segítse az úrvacsorás istentiszteletek tartását krízishelyzetben.
#ISTENTISZTELETOTTHONROLDEMEGISEGYUTT
A fenti címkével került fel egy montázs az újpalotai gyülekezet Facebook-oldalára és honlapjára is. A képen az látható, ahogyan különböző életkorú emberek egyedül vagy családjukkal, gyermekükkel éppen az újpalotai vasárnapi istentisztelet közvetítését nézik. A kép elkészítése Sájevicsné Sápi Johanna ötlete volt.
Nem véletlen a névazonosság, Johanna Sápi Zoltán gondnok lánya, aki maga is presbiter. Ő szerkeszti a gyülekezet honlapját, kezeli a közösségi oldalakat, az ő szolgálatának köszönhetők a vasárnapi istentiszteletről feltöltött videók is. Elárulja, hogy aznap már kilenc óra előtt publikussá tette a videót, majd eszébe jutott a montázs ötlete. Ekkor írt a gyülekezet tagjait összefogó internetes csoportba, hogy aki tud és szeretne, készítsen fotót magáról úgy, hogy a háttérben látszik az istentisztelet közvetítése is. – Szerencsére sokan küldtek fényképet. Örültem, hogy életkor szerint ilyen tág spektrumból érkeztek a fotók. A montázson szerepel néhány hónapos baba és a két nagymamám is, akik már hetven és nyolcvan év fölött járnak. Igazi reprezentatív mintája ez a gyülekezetünknek, metszet arról, hogy kik is vagyunk – véli Sájevicsné Sápi Johanna.
Nagy szükség van rá
– Bár már korábban is néztem a Youtube-on istentiszteleteket, most először mégis furcsa volt így részt venni az alkalmon a megszokott közösségi megélés helyett – mondja Lénárd Éva, aki férjével, Jánossal együtt ült a számítógép elé vasárnap. De nemcsak a nagy istentiszteleten vettek részt virtuálisan, hanem a szerdai Tanúim lesztek csoport összejövetelén is, amelyet „meglepően jónak” találtak. – Eddig is élveztük a programot, mert őszinte és nyílt volt a légkör. Jó együtt lenni szerda esténként, és hiányzott volna, ha elmarad az alkalom. A Zoomon keresztül pedig csodás volt megélni, hogy nem akadály a távolság sem. Az internetes összejövetelen jól értettük egymást, és mindig láttuk is, aki éppen beszélt. Ez közvetlenebb kapcsolatot teremt, mint a telefonos beszélgetés.
Lénárd Éva szerint fontos a közösség, még ha most csak így tudják is ezt megoldani. – Erre nagy szüksége van minden hívőnek, mint ahogy arra is, hogy közösen, ugyanabból az Igéből táplálkozzon, ugyanazon növekedjen, amit együtt kapunk – véli.
Mintha templomba mennénk
Madarasné Szegvári Borbála férjével és három lányával vett részt az istentiszteleten a nappalijukból. – Örültem ennek az online lehetőségnek, így védve az időseket, a betegeket és a közösséget a fertőzéstől – mondja a családanya, akinek nagy lelki többletet ad a tudat, hogy a gyülekezet többi tagjával együtt nézheti az istentiszteletet.
– Erőt merítünk ezekből az alkalmakból. A vasárnapi istentiszteletre úgy készülünk, mintha tényleg elmennénk a templomba: rendesen felöltözünk és idejében megreggelizünk, hogy tíz órára odaérjünk – igaz, most csak a szobáig kellett menni. Fontosnak tartjuk, hogy ne kapkodásból érkezzünk, és hogy a lelkünket is felkészítsük erre – árulja el Borbála.
– Talán annyi előnye van ennek az egésznek, hogy a rendszer, amelyet most kiépítünk, nem szűnik majd meg, ha véget ér a járvány. Persze semmi sem pótolja a személyes, élő közösséget, de maga a módszer mindig ott lesz kéznél. Reménység szerint nem a mostanihoz hasonló helyzet miatt, hanem mint a gyülekezeti kapcsolattartás újabb eszköze – mondja mintegy összefoglalásként Fogarasi Gábor
A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában
Lapozza át hetilapunk digitális változatát!