Böjt – az önvizsgálat és bűnvallás időszaka

A Kárpát-medence egyes református gyülekezetei a mai napig gyakorolják a böjt bizonyos formáit, amelyek még évszázadokkal ezelőtt alakultak ki a protestáns közösségekben. Nem meglepő az sem, hogy a 21. században a böjt új gyakorlatai jönnek létre, amelyek segítenek a ma élő emberek figyelmét Isten Igéje felé irányítani, nem csak a húsvéti időszakban.

– Létezett és talán ma sem veszett ki a reformátusok böjtje, de igazán nem mondható hangsúlyosnak. Tekintettel arra, hogy a közösségi élet jelentősen megkopott, inkább egyéni elhatározás kérdésévé lett ez – állítja S. Lackovits Emőke néprajzkutató, aki a Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében című tanulmánykötetben részletesen foglalkozik a böjti szokásokkal, köztük a református hagyományokkal is, amelyeknek tájegységekre jellemző sajátosságai is voltak.

– Volt, ahol különös hangsúlyt fektettek az úrvacsora előtti böjtre, máshol csak jóllakni nem volt szabad, például a mezőföldi és a Balaton-felvidéki reformátusoknál, de még itt is több esetben előfordult némi eltérés egy-egy közösségnél – mond egy példát a néprajzkutató, aki tanulmányában leírja azt is, mit fogyasztottak nagypénteken a reformátusok. „Többnyire bablevest ettek, Takácsiban nagy szemű »nagypénteki babból«, mákos tésztát, de tartózkodtak minden zsíros, húsos ételtől. (...) Ez a közösségek egyetlen böjti napja imádsággal és a templomban istentiszteleten való részvétellel vált teljessé. Ilyenkor mindenki gyászos ruhát öltött, és éltek az úrvacsora szentségével.”

S. Lackovits Emőke kutatásai szerint a református közösségekben „elsősorban a nyelv és a fül böjtjével éltek az úrvacsorai alkalmak előtt”. – Úrvacsora előtt több közösségben megkövették egymást templomba menetel előtt. Vallották, hogy haraggal a szívükben nem szabad az úrasztala elé járulni. Volt olyan, aki azért nem mert úrvacsorát venni, mert haragosával nem békült ki. Az úrvacsora előtti héten nem illett káromkodni, rosszakat mondani másokra, mert így nem lehetett úrvacsorát venni. Vajasdon (Dél-Erdély) gyűjtöttem, hogy az ilyen személyt beárulták a lelkipásztornak, ha az úrasztala elé szándékozott járulni – mondja a néprajzkutató.

– A nagyböjt a katechumenek, a pogányságból megtérők keresztségre felkészítéséből nőtt ki. A keresztyén hitet felvenni szándékozók a húsvét előtti heteket közös tanulással, imádkozással, önvizsgálattal töltötték. A tanulási időszak alatt több egyházban, a húsvét előtti napokban szinte mindenhol böjtöt tartottak. Miután a társadalom jelentős része keresztyén hitre tért, az ünnep új funkciót kapott: nagyböjt idején az egész egyház vált katechumenné – önvizsgálatot tartott, kereste Isten akaratát, többet imádkozott – mondja a bűnbánati időszak eredetéről Barta Zsolt, a Pápai Református Teológiai Akadémia intézetvezető docense, a rédei gyülekezet lelkésze.

– Nagyböjt lényegének ma is azt tartom, hogy lehalkítjuk a világ hangját, kissé eltávolodunk az életünket kitöltő folyamatoktól, harcoktól, törekvésektől, képektől, hogy egész valónkkal átéljük: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten Igéjével is. A tartózkodás a világ javaitól nem az Isten által teremtett jó dolgok megvetéséből fakad, hanem az egyensúlyt állítja helyre: lemondunk a testi élet néhány eleméről, hogy életünk testi-lelki egyensúlya helyreálljon – teszi hozzá Barta Zsolt.

Hasonlóan vélekedik Vajs Tibor, a kisbéri gyülekezet Dobos Károly-díjjal kitüntetett lelkipásztora is. Szerinte Isten elsősorban őszinteséget, alázatot és helyes motivációt vár el a böjttel összefüggésben. – Nemcsak a kevesebb, mértékletesebb ételfogyasztásra kell gondolnunk ebben az időszakban, hanem arra is, hogy kevesebb híradást olvassunk vagy hallgassunk, csökkentsük az internetezést annak érdekében, hogy több idő jusson Jézus Krisztus kereszt felé vezető útjának átgondolására, az Ige üzenetének figyelésére. Ezáltal elmélyülhetünk Isten irántunk tanúsított szeretetének és kegyelmének megismerésében, annak felismerésében, hogy milyen nagy dolgot tett értünk az ő Fia által – mutat rá a lelkipásztor.

Egyértelmű tehát, hogy a böjt segít fókuszálni gondolatainkat Isten Igéjére, mégsem kap megfelelő figyelmet a mai református tradícióban. – Annak ellenére, hogy Kálvin János A keresztyén vallás rendszere (Institutio) című munkájában több helyen ír a böjt jelentőségéről, és a II. Helvét Hitvallásban is találunk utalásokat rá, nem mondhatjuk el, hogy kellő hangsúlyt kap kegyességi életünkben – véli Vajs Tibor.

A lelkész szerint a böjt gyakorlatának mellőzéséhez több dolog is hozzájárulhat. Például az, hogy a gyakori böjtölés miatt üres formává válhat, de az önmegtartóztatással, például az étkezés mérséklésével, a szórakozás mellőzésével járó kényelmetlen érzés is erősítheti a vele szembeni idegenkedést. – Az is lehetséges, hogy reformátusként úgy gondoljuk, más felekezetek gyakorlatával szemben mi szabadabbak vagyunk a böjt időpontjának és formájának megválasztásában, ezért hanyagoljuk is azt – teszi hozzá.

S. Lackovits Emőke szerint sem kap megfelelő hangsúlyt a böjt, bár hozzáteszi, hogy csak a saját gyülekezetét ismeri, illetve azokat, ahol néprajzi gyűjtést végzett, így felelőtlenség lenne ezt kijelenteni a Kárpát-medence összes gyülekezetéről. – Hisz én is olvasok nagyböjtben mindennap az időszakhoz kapcsolódó református elmélkedést, és tudom, hogy ez másokat is jellemez – teszi hozzá.

Barta Zsolt úgy látja, „feljövőben van” a böjt, bár szerinte ez a diadalmenet inkább a különféle étkezési divatoknak köszönhető. – Lelkipásztori tapasztalatom szerint az ételhez tudatosabban viszonyulók érdeklődnek ma a böjt ilyen oldala iránt, egyes esetekben el is várják, hogy erről tanítást kapjanak. Úgy vélem, hogy világos vezetést kell adni egyháztagjainknak a böjt megéléséről, hangsúlyozva a benne rejlő lehetőséget és a szabadságot, amellyel Isten felruházott minket.

– Maga Jézus adta nekünk a helyes böjt kulcsát – mondja Barta Zsolt, majd rávilágít: Jézus a hegyi beszédben a kegyesség három egymással összekapcsolódó módját tisztította meg a visszaélésektől, hogy azok szerint éljünk. A kegyesség három formája az adakozás, az imádkozás és a böjtölés. Így mondta ezt: „Amikor tehát adományt adsz (…). Amikor imádkoztok (…). Amikor pedig böjtöltök…” (Mt 6,2.5.16) Mindezt azzal vezette be, hogy a kegyességet ne az emberek előtt gyakoroljuk, hanem e három cselekedet közben mennyei Atyánktól várjuk az áldást. Azt tartom tehát, hogy az egyháznak és a keresztyén egyénnek ebben az időszakban többet és tudatosabban kell imádkoznia, aktívabban kell kutatnia Isten akaratát, az önmegtartóztatás és a lemondás révén vállalnia kell a gyengeség és a megtörtség állapotát, és oda kell fordulnia felebarátjához. A böjt nem öncél: a lemondás Isten elé és a felebarát mellé állít minket.

Az adakozás, imádkozás, böjtölés fontosságára egyes gyülekezeti gyakorlatok is ráirányították a figyelmet, mint ahogy arra S. Lackovits Emőke tanulmányában ki is tér: „A Balaton-felvidék és a Kalotaszeg egyes közösségeiből ismert az a gyakorlat, hogy úrvacsora vételét követően külön adományokat tettek az úrvacsorával élők a perselybe a lelkész számára. Ezen adakozásnak középkori gyökerei megragadhatók, példázva a böjt, az imádság és az adományok hármas egységének szentírásbeli előképét.

Mindezek fényében talán nem meglepő, hogy a lapunknak nyilatkozó néprajzkutató és a két lelkipásztor is tart böjtöt húsvét előtt. S. Lackovits Emőke már negyvennyolc éve él boldog házasságban gyakorló római katolikus férjével, akivel közösen böjtölnek hamvazószerdán és nagypénteken is.

Vajs Tibor az utóbbi hónapokban azért tart böjti időszakokat, hogy eredményesebben tudjon figyelni az igetanulmányozásra és imádkozásra. – Amikor arról beszéltem a gyülekezetnek, hogy jó, ha lefekvés előtt nem az aggodalmaskodást és szorongást növelő híreket böngésszük, hanem elcsendesedünk Isten előtt, akkor úgy gondoltam, hogy csak olyasmit ajánlhatok másoknak, amit magam is megtartok – magyarázza a lelkész, és hozzáteszi: – Ezért is igyekszem inkább Isten üzenetére figyelni, az életemre, a gyülekezet életére vonatkozó akaratára, mint a világ zavaros, elbizonytalanító, gyakran ellentmondásos, szándékosan manipulált információira.

A lelkipásztor úgy véli, ez a szemlélet és magatartás is a böjt részét képezi, és így megtapasztalhatjuk a böjt spirituális és egészségünkre gyakorolt hasznát is, valamint segít megerősödni a kísértésekkel szemben, és helytállni a hitben.

– A feleségemmel közösen tartózkodunk a hústól, az alkoholos italoktól. Én távol tartom magam a közösségi médiától, nem szoktam filmeket nézni és hetente egyszer egy nap csak folyadékot veszek magamhoz – mondja Barta Zsolt, aki a böjti időszakban többet imádkozik és lelki olvasmányokat olvas, illetve igyekszik jobban odafigyelni a körülötte lévők szükségeire is.