Lehet a jogász szakmát istenfélelemmel, elköteleződéssel végezni Isten dicsőségére. Ha valakinek ott van a szívében az elhivatottság, akkor gyakorolhatja foglalkozását becsülettel, kiskapuk keresése nélkül is. Badacsonyi Zoltán, a Keresztény Jogakadémia szakmai igazgatója, a Zsinati Hivatal Jogi Osztályának vezetője missziójának tekinti a következő jogászgeneráció lelki és szakmai felkészítését.
Badacsonyi Zoltán
Idén, május 4-én immár második alkalommal rendezték meg a „Betű és Lélek” konferenciát a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, „Keresztényként és jogászként a jövőbe” alcímmel.
A „Betű és Lélek” elnevezés már védjegyévé vált a Petrecz Sándor Alapítvány keretében egy éve alakult Jogakadémiának. Mi a címválasztás oka?
A Szentírásban rejlő feszültséget igyekszik visszaadni, tehát az ószövetségi törvény betű szerinti értelmezése és az újszövetségi, Szentlélektől való vezettetés ellentétének gondolatát. Utal továbbá a szakmára jellemző betűhöz való ragaszkodáson való felülemelkedésre, a jogalkotói szándék helyes értelmezésére is. A jogászok a betű emberei, de keresztényként a Lélek szolgái.
Milyen témák szerepeltek az idei konferencián?
Három pályázónk tartott előadást, köztük Várallai Luca. Ő életvédelmi témát hozott a tavalyihoz hasonlóan. Áttekintette az abortusz, illetve az életvédelem jogi szabályozását, ami rendkívül aktuális és mindig időszerű lesz, mindaddig amíg mesterséges okokból egyetlen gyermek is meghal az anyaméhben.
A házassági jogról, illetve a fakultatív polgári házasságról beszélt Kasuba Róbert István családjogász és plébános, aki egy évvel ezelőtt szintén szerepelt az előadóinak között. Több országban a polgári házasság mellett az állam elismeri az egyházi házasságot. Előadásában felvázolt egy lehetséges, áthidaló megoldást, illetve megvizsgálta, Magyarországon milyen feltételekkel lehetne ezt megvalósítani.
Bartl Bálint az emberi cselekvés környezetjogi aspektusait mutatta be Ferenc pápa „Laudato si” kezdetű enciklikájából kiindulva, amely a teremtésvédelem alapjait fekteti le. Elemzése azért kiemelten fontos, mert a Jogakadémia felekezetek feletti szervezet, hiszen a jogban nincs helye, ilyen megosztottságnak: együtt vagyunk a konfliktusokban, és együtt kell keresnünk a megoldást is.
Neves szakembereket is meghívtak.
Újra eljött közénk Birher Nándor, a KRE egyetemi docense, tanszékvezető, a jogelmélet tanára. Kiváló elméleti, filozófiai előadást tartott, Keresztény értékek, minőség és menedzsment címmel.
Schanda Balázs egyetemi tanár, alkotmánybíró Magyarország keresztény kultúrájának alkotmányos védelméről beszélt. Az alaptörvényben szerepel ez a sokak számára talán furcsának tűnő gondolat, hogy minden állami szerv kötelessége a keresztény kultúra védelme hazánkban. Ez egy nagyon erős mondat, és sokan félreértelmezik, azt gondolva, hogy itt az állam egy olyan rendelkezést hozott, hogy a keresztény hit, a keresztény vallás hazánkban kizárólagos, és az államnak ezt védenie kell. A professzor elmondta: ez lehetetlen, hiszen az állam nem tudja védeni a hitet, mert nem feladata, ráadásul nem is lenne helyes, ha a kormányzat beavatkozna a hit kérdéseibe.
A másik érdekes probléma, amelyet a professzor úr felvetett, hogy vajon védhető-e úgy a keresztény kultúra, ha sokan már nem tudják, mit jelent a keresztény hit. Ha az alaptörvénynek ez a mondata egy idő után kiüresedik, már nem tudjuk, mit kell védenünk.
Navratyil Zoltán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánhelyettese nagyon érdekes, látszólag bonyolult kérdésről beszélt, az asszisztált humán reprodukcióról és kártérítési jogról. Ha a mesterséges megtermékenyítés során valami hiba történik, és nem az a genetikai gyermek születik meg, akit a szülők akartak, mert valamit elcseréltek, elvétettek, vagy a gyermek fogyatékosan születik, hogyan kezeli ezt a jog? Hiszen ebben az esetben mesterséges beavatkozás történt. Felléphetnek-e a szülők kártérítési igénnyel?
Milyen szerepe van a jognak a társadalmi felelősségvállalásban?
Erről Homicskó Árpád Olivér egyetemi docens előadását hallgathattuk meg, elemezte a családpolitikai, szociálpolitikai intézkedéseket, az egészség-, illetve nyugdíjbiztosítás kérdéseit. Bemutatta ennek a recsegő-ropogó, felosztó-kirovó rendszernek a problémáit, és beszélt a lehetséges alternatívákról. Érdekes példát hozott a rendszerben megbúvó egyenlőtlenségekről: ha egy hölgy húszévesen édesanya lesz, és szül öt gyermeket, a munkaerőpiacra való visszatérése után kevés ideje marad arra, hogy szolgálati éveket gyűjtsön, szemben azzal a hölggyel, aki tanul, majd 30 éves koráig karriert épít. Ha egy vagy két gyermek után visszatér a munka világába, viszonylag hosszú szolgálati idővel fog rendelkezni. Az egyenlőtlenségeket mutatja, hogy aki öt gyermeket szült, az gondoskodott önmaga nyugdíjáról, talán többszörösen is, míg aki kettőt vagy egyet, az kevésbé, mégis többet kap majd. Azt is igyekezett megmutatni, hol lehet kiegyenlítő funkciót beépíteni ebbe a rendszerbe.
Megemlítem továbbá Szuchy Róbert rektorhelyettest, ő mondott köszöntőt Trócsányi László rektor helyett, aki külföldi elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a programon.
Külön felhívom a figyelmet: örömmel várunk mindenkit, aki részt szeretne venni a Jogakadémia munkájában, például az Életvédelmi Munkacsoportban vagy éppen az ismeretterjesztésben, középiskolákban, egyetemeken. Közösséget akarunk létrehozni, és szolgálni szeretnénk.