Fontos az építés drámája

Számos köz- és magánépület mellett két református templom is felépült már Berzsák Zoltán és a 4plusz Építész Stúdió tervei alapján. A csömöri és a budaörsi templomok mind magukon viselik a tervező sajátos kézjegyét, és tükrözik a hozzáállását a fényhez, amely igazán egyedivé teszi a Dunamelléki Egyházkerület még éppen felújítás alatt álló budapesti Ráday utcai épületét is.

A budaörsi református templomot eredetileg a régi imaházának telkén tervezte felépíteni a gyülekezet, most mégis a város főutcáján áll az istenháza, amelyben beszélgetünk.

A régi imaház zárt, körbeépített telken állt, a település eldugottabb részén. A helyszínt mi nem találtuk alkalmasnak a templomépítésre, ezért a gyülekezet pályázatára lerajzoltunk három-négy hasábot különböző elrendezésben, de nem terveztük meg az épületet. Később felhívtak, hogy ennél azért többet vártak volna a csömöri templomot látva. Beszélgetések következtek, amelyekben elmondtuk, hogy miért nem alkalmas az a telek erre a célra. Inkább a főutcán kellene helyet keresni. Ekkor azt gondoltam, hogy mi ki is lőttük magunkat a pályázatból, később mégis felhívtak, hogy velünk szeretnének dolgozni.

Ennyire fontos a telek elhelyezkedése?

Nagyon, azzal együtt, hogy mi készül oda, mi a funkciója az épületnek, kiknek épül. Egy idő után háttérbe kellett szorítanom azt a rutint, hogy ránézek egy telekre, és tudom, mit építenék oda. Minden tervezést sok beszélgetés és sok közösen eltöltött idő alapoz meg, így történt ez Budaörsön is, ami rendkívül jó és gyümölcsöző időszak volt.

Szereti ezeket a megbeszéléseket?

Igen, szerintem azon dől el minden. Ott derül ki, hogy miről mit gondolunk, melyek a fontos és kevésbé fontos dolgok. Így lesz igazán közös, így fogja tudni a megrendelő – jelen esetben a gyülekezet – magáénak érezni az épületet. Szerintem minden épületnek, így egy református templomnak is ez az alapja. Az ugyanis a közösségé, ahol az Ige van a középpontban. Ha nincs közösség, bármilyen épületről legyen is szó, az nem válik istentiszteleti hellyé. Ugyanakkor bármilyen hely lehet templom, ahol összegyűlnek imádkozni. Ezt olvashatjuk Máté evangéliumában is: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Például a budaörsi vasútállomás elsőosztályú váróterme, ahol a gyülekezet a kezdetekkor tartotta az istentiszteleteket.

berzsak_zoltan_budaors_foto_hurtahajnalka.jpg

A Szőlősgazda Háza Budaörsön

Fotó: Hurta Hajnalka

Milyen szempontokat vesz figyelembe egy templom megtervezésekor?

A világban Krisztust a gyülekezeti közösségek képviselik, ezért ezek sajátosságai határozzák meg leginkább, hogy milyen legyen egy templom. De figyelembe kell venni nyilván azt is, hogy hol épül fel. Ezek mellett fontosnak tartom a református hagyományok egyfajta továbbvitelét, újraértelmezését is, például az ülőhelyek elrendezésében. A reformáció során sok katolikus templom vált reformátussá. A kálvinisták egyik első dolga volt, hogy feltették a szószéket az északi falra, és megforgatták az ülésrendet. Míg a katolikus templomokra a frontális padelrendezés jellemző, azaz szemben ülnek az oltárral, addig a református templomokban körbeülik az úrasztalát. Arról például két hétig beszélgettünk a csömöri lelkipásztorral, hogy melyikünknek mit jelent az úrasztala – részben azt az oltárt, amelyen valaha bemutatták az áldozatot, de azt az Újszövetségben Krisztus áldozata felülírta. Ezt Csömörön úgy oldottuk meg, hogy fából készült latinkereszt-alakzatot helyeztünk a kőtalapzatba. És ugyan lehet, hogy ezt senki nem látja, de nekünk nagyon fontos volt, hogy minden elem a helyére kerüljön, hogy mindennek legyen értelme. Csömörön tulajdonképpen az Újszövetség utolsó vacsorai asztalát üli körbe a gyülekezet.

Hasonló volt az elképzelés Budaörsön is?

Igen, itt is az úrasztalát üli körbe a gyülekezet, bár itt padok helyett székek vannak. Itt és mindenhol abból próbáltunk kiindulni, amit a gyülekezet képvisel. Budaörs fejlődő város, ahol egy kicsit másképp kell megszólítani az embereket, mint Csömörön, amely szintén város, de más a léptéke, és a templom nem a közepén, hanem a szélén van. Úgy gondoltuk, hogy Budaörsön nyitott épületnek kell létrejönnie, ahova betérnek az emberek. Minden gyülekezetben más a módja az evangelizálásnak, ami a fő küldetésük. Itt, Budaörsön nyitva lehetnek az ajtók, be lehet ülni egy kávéra, közvetlen a kapcsolat a lelkészi hivatallal, a sok üvegfelület miatt átlátható az egész templom, mert transzparens épületet szerettünk volna, hogy ne zárt, nehezen megközelíthető benyomást keltsen.

berzsak_zoltan_csomor_foto_hurtahajnalka.jpg

A Magvető Háza Csömörön

Fotó: Hurta Hajnalka

A budaörsi és a csömöri templom stílusjegyei, meghatározó motívumai visszavezethetők egy-egy bibliai Igére. Csömörön a Magvető Háza, Budaörsön pedig a Szőlősgazda Háza épült fel.

A budaörsi gyülekezettől még a beszélgetéseink elején kérdeztem meg, hogy van-e vezérigéjük, ekkor mondták, hogy a János evangéliumában található „Én vagyok a szőlőtő, és az én atyám a szőlősgazda… ti a szőlővesszők” idézet a mottójuk. Utána elkezdtem ízlelgetni ezt az Igét, hogy miről is szól, végül többek között arra jutottam, hogy a megművelt szőlő érett bogyója maga a Lélek gyümölcse. Éppen ezért lettek itt olyan sokféle színűek a székek párnái, amelyek a szőlőszemek színeit mutatják különböző időszakokban. A templom külső, perforált borítása szőlőindákat mintáz, akárcsak a templomtér mennyezetét borító elemek, amelyeken átsüt a fény. Egyébként most látom, hogy már elkezdtek nőni a szőlők a templom mellett, ugyanis úgy képzeltük el, hogy az épületet és a hátsó falakat és mindent, amit csak lehet, szőlő fog befutni. A szőlő motívuma azért is szerencsés, mert Budaörsön van hagyománya a szőlőművelésnek.

A Szőlősgazda Háza elnevezés kitől származik?

Magam sem tudom. Ugyanis a templom egész létrejöttének folyamata annyira közösségben forrt ki, hogy nem is érdekes, ki mondta ki először. De jó, hogy ez lett.

És a Magvető Háza?

A csömöri gyülekezet már eleve a Magvető Házának megtervezésére írta ki a pályázatot. Ők azért választották ezt az Igét, mert magvetők kívánnak lenni. Ugyanis Csömörön sokáig nem volt református gyülekezet. Nagyobb számban a rendszerváltozás után kezdtek kiköltözni oda reformátusok, közülük pedig sokan a határon túlról, a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből származnak. A pályázat kiírása előtt a gyülekezet bennünket is elhívott beszélgetni, hogy mit gondolunk az elképzeléseikről, aztán bekerültünk azok közé, akiktől terveket kértek. Végül kiderült, hogy sikerült majdnem ugyanazt, vagy valami nagyon hasonlót megfogalmazunk, mint amit ők gondoltak a Magvető Házáról, ami ott, Csömörön betöltheti az evangéliumi parancsot.

Gyakran visszajár a gyülekezetekbe, ahol dolgozott?

Igen, szeretek visszajárni, hozzátartozik az életemhez. Hiszen egy templom tervezése és felépítése két-három évet is felölel, sőt, a csömöri még több is volt, mert 2014-ben terveztük, és csak 2020-ban adták át. Ezek alatt az évek alatt barátságok is születnek, szerintem ezek fontos dolgok. Annak idején dolgoztam Makovecz Imre irodájában, és ott egy gondolat különösen megragadott: az építés drámája legalább olyan fontos, mint maga az épület. Amin keresztülmegy a közösség, hogy a tervezés és az építkezés időszakából összenyomva vagy megerősödve kerülnek-e ki, hogy mit visznek magukkal – ez mind nagyon fontos. Az építész feladata nem merül ki a megrendelő igényeinek a kiszolgálásában. A tervezőnek ebben a folyamatban közösen gondolkodva meg kell ismernie minden körülményt, helyi szokást és sajátosságot ahhoz, hogy azt az épületet alkossa meg, amelyre valóban szükség van, akár túlmutatva a ki sem mondott szándékon is. Ezért próbálok minden munkánál ragaszkodni ahhoz, hogy az tényleg közös tervezés legyen.

Mind a két református templom, illetve a budapesti Ráday utcában álló egyházi épület is viseli a lassan stílusjeggyé váló perforált lemezborítást, amely felbukkan az épületeken belül is. Tudatos választás ez, mintegy kézjegy?

Azért szeretem ezeket a játékokat, mert van üzenetük. Először az újpesti főplébánia épületén terveztem perforált burkolatot, 2013-ban ez újdonságnak számított. A budaörsi templomot és a Ráday utcai épületet párhuzamosan terveztük, nem emlékszem, melyik volt előbb.

berzsak_zoltan_foto_hurtahajnalka.jpg

Berzsák Zoltán

Fotó: Hurta Hajnalka

Ez még a tűzvész előtt volt?

Nem. Akkor a tervezés nem érintette a kollégiumot, még csak a püspöki hivatal régi épületének hiányosságait, hibáit próbáltuk helyrehozni, kicsit jobbá tenni. Sok idő kellett, hogy megismerjük az épületet, majd lassan kialakult a koncepció. Végül már az engedélyeztetési tervet készítettük, amikor megtörtént a tragédia. Emlékszem, éppen aznap végeztünk a látványtervekkel, és valóságos sokként ért, amikor este hívtak, hogy ég a kollégium. A katasztrófavédelem tőlünk kérte el a terveket, hogy lássák, hol mi található.

Miben írta át a terveket a tűz?

Mindenben. Kiderült, hogy az épület nem menthető meg, két szint életveszélyessé vált, például a kulcsommal tudtam lekaparni a betont a falakról.

A 4pluszt kérte fel az egyházkerület az új kollégium tervezésére is. Itt mi lett az alapgondolat?

Engem nagyon zavart, hogy a kollégium épülete zárt falat mutat a Markusovszky tér felé. Azért, mert egyházi épület, amelynek az evangéliumról, a befogadásról, a nyitottságról kellene szólnia. Az újragondolt terv alapja az volt, hogy az épület legyen nyitott, hogy járja át a fény is, de leginkább a tekintetek, meg az emberek. Egy szintre hoztuk az egész kertet a térrel, és úgy alakítottuk ki az épületet, hogy ha átjárni nem lehet is mindenkinek, átlátni mindenképp lehessen. A Ráday utcai, régi épületet és az új kollégiumot modern, kortárs formavilágú tető kapcsolja egységbe, amely végigfut a házakon, átöleli őket, beborítja azokat, mint a lelkészt a palástja. Valójában – úgy tudom – a lelkész palástjának is az a funkciója, hogy ne a lelkészt lássuk, hanem aki rajta keresztül szól. Az volt a cél, hogy az épület is ezt a gondolatot tükrözze.

A Ráday utcai épület egyik leglátványosabb eleme a kápolna falába vágott kereszt alakú ablak, amely – a templomokhoz hasonlóan – utat enged a fénynek, fényjátékot idézve elő a térben.

Nagyon szeretek játszani a fénnyel, számomra egy szakrális térhez hozzátartozik, hogy legyen kapcsolata fölfelé, átjárja a fény. Budaörsön például a délelőtti istentiszteletek kezdetekor megjelenik a fény a szószék mögötti fal bal felső sarkában, és mire véget ér az alkalom, lejön egészen a szószékig. Hasonlóan játszik a fény a csömöri templomban is. A Ráday utcai épület kápolnája keleti tájolású, ami az ősi templomok alapvető sajátossága volt. A Markusovszky téri oldalon mindenképpen szerettük volna jelezni, hogy ez itt egy szakrális épület, ezért a kereszt alakú bevilágító szárait meghosszabbítottuk mindkét irányba, így az Üllői útról is látszik. Reggelente pedig a felkelő nap fénye besüt a kápolna ablakán, és keresztet rajzol a padlóra.

Felnőttként tért meg, lelki otthona a fasori gyülekezet. Kell-e a hit, az Istenhez való közelség ahhoz, hogy az ember jó templomot tudjon tervezni?

Úgy gondolom, hogy kell. Talán még az sem mindegy, hogy menynyire gyakorló keresztyén valaki. Nemrég hívtak egy katolikus templom szentélyének az átalakítására, de visszaadtam a feladatot, mert én nem tudok katolikus szentélyt tervezni, mert nem élek benne. Én azt tudom, hogy én hogyan képzelem el a református templomot azok alapján, amiket megértettem az Igéből, hogy mi az, ami átszűrődik rajtam, a bennem élő hagyományt hogyan tudom leképezni az épületben. Tudni kell, hogy a liturgia hogyan működik, hogy a gyerekfoglalkozásokat hogyan tartják, hogy az úrvacsoránál milyen háttérigények vannak, mekkora térre van szükség, mire lehet még használni, és hogyan lehet kiegészíteni. Ennek a valóságát jelenleg otthon, a fasori templomban élem meg, amelyet éppen felújít a gyülekezet.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!