A Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója negyven éve segíti a szenvedélybetegségekből gyógyulni vágyókat. A szolgálat új vezetője, Katona Viktor ünnepélyes fogadalomtétellel vette át a stafétát Erdős Esztertől, miközben a közösség Isten szabadító erejéért és a közös jövő reményéért adott hálát.
Katona Viktor, a drogmisszió új vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd az alkalom alapigéjéről (Jn 10,10) beszélt. Hangsúlyozta, hogy nagyon különböző emberek gyűltek itt össze, sokféle utat bejártak, és hálás, hogy együtt lehetnek. Az alkalmat az „Itt van Isten köztünk, jertek őt imádni” kezdetű ének nyitotta meg, amelyet Katona Viktor gitáron kísért.
Az ének után Szülek István, a drogmisszió munkatársa tett bizonyságot, megosztva a jelenlévőkkel személyes történetét: sokszor elhatározta, hogy lemond a drogról, de nem sikerült, végül a függőség miatt elvesztette a feleségét is. Családja több mint húsz évig nem állt vele szóba, végül egy brazil börtönben kötött ki, ahol egy holland lelkész segített neki új életet kezdeni.
Ezután Hajdú Szabolcs Koppány, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese mondott imát, majd Lukács evangéliumának 19. fejezetéből a 11–27-ig tartó igeszakaszt olvasta fel. Igehirdetésében kiemelte, hogy az életet nem csupán kaptuk, hanem arra kaptuk, hogy használjuk azt. Jézust idézve így fogalmazott: „Menjetek el, tegyetek tanítványokká minden népet.” Az esperes hangsúlyozta, hogy az életünket a misszióra kell fordítanunk. Az igehirdetést a Miatyánk közös elmondása követte, majd újra énekszó csendült fel.
Ezt követően Kovács József, a Református Szeretetszolgálat hitéleti főigazgató-helyettese köszöntötte a drogmisszió új vezetőjét. Elmondta, hogy Katona Viktor személyére szükség van, hiszen nem az ünnepség teszi vezetővé, hanem a szolgálat maga. Ezután az Apostolok cselekedetei 1. fejezetéből olvasott fel.
Kovács József beszéde után Katona Viktor letette fogadalmát, majd Selmeczi Lajos, a Magyarországi Református Egyház Válaszút Missziójának intézményvezető lelkipásztora mondott köszöntőt. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a drogmisszió, hanem az egyháztörténet szempontjából is különleges esemény részesei lehetnek, mivel még sosem volt ilyen, majd háláját fejezte ki, hogy ezen az eseményen jelen lehet.
A Tüzed, Uram, Jézus című ének elhangzása után Szabó Judit, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Támogató Alapítvány zsibriki intézményvezető lelkipásztora osztotta meg gondolatait. János evangéliumának 15. fejezetéből idézett: „Én választottalak titeket, nem ti engem.” Hangsúlyozta, hogy Katona Viktor örömei és nehézségei közösek lesznek a közösségével, és reményét fejezte ki a közös munka kapcsán.
Szabó Judit után Katona Viktor édesapja, Katona János lelkipásztor köszöntötte a fiát. A 90. zsoltár utolsó versét idézte: „Legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jókedve mirajtunk, és kezünk munkáját tedd maradandóvá nékünk.” A drogmisszió új lelkészének édesapja elmondta, hogy bár a tudományt tiszteljük, és sok módszert kitaláltak a segítségnyújtásra, nem szabad elfelejteni, hogy akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad lesz.
Ezután Erdős Eszter köszöntötte az új lelkipásztort. Kiemelte, hogy bár a missziót nemcsak lelkész vezetheti, Katona Viktor mégis lelkészként tölti be ezt a szerepet. Erdős Eszter felidézte az elmúlt negyven év tapasztalatait, kiemelve, hogy a gyógyítás során Isten szabadító evangéliuma mindig az első helyen állt. Hangsúlyozta a szeretet fontosságát, amely a gyógyítás legfőbb eszköze. Ezt támasztják alá a tudományos kutatások is, amelyek szerint a gyógyulások hatvan százalékát ennek köszönhetjük.
Erdős Eszter köszöntője után a jelen lévő lelkipásztorok egyesével megáldották Katona Viktort. Az új vezető megköszönte az áldásokat és a jelenlévők részvételét, majd kifejezte háláját Erdős Eszter bizalmáért. A beiktatás hivatalos része közös imádsággal és Katona Viktor áldásmondásával zárult.
Ezek után a résztvevők átvonultak a Rákóczi utcai épülethez, ahol Katona Viktor Erdős Eszterrel közösen egy fügefát ültetett el. A fa a hála és emlékezés szimbóluma volt: köszönet Istennek és tisztelgés a drogmisszió negyvenéves múltja előtt. Az elültetett fügefa így nemcsak a gyógyulás és a növekedés jelképe, hanem az új vezetés és közösség reménységének élő emléke is lett.
