„Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van”

Mosolyogva fogad noszvaji házának kapujában Pintér Elemér, beljebb invitál. A fakapu mögött gondosan rendben tartott porta látványa fogad. Bent a házban egy egész élet emlékei között él a noszvaji gyülekezet főgondnoka és felesége, Csufor Katalin. Az egykor gyermekzsivajtól hangos nagy ház ma csöndes, öt gyermekük már saját útját járja, de mindannyian megmaradtak Isten közelségében.

A ház, amelyben élnek, valaha Elemér anyai nagyszüleié volt. Itt vette a vállára őt 1948 tavaszán nagybátyja, Aladár, és hogy ne tébláboljon ott, a felnőttek között, kivitte a május elsejei felvonulásra.

– Édesanyám ekkor már nagyon beteg volt, egy hónappal később meg is halt. Nem is ismerhettem valójában – mondja.

A nagybátyja nyakában ülő kétéves kisfiút észrevette a falu központjában lakó másik nagyanyja, aki kint állt a kapuban, és a felvonulókat nézte. Odakiáltott: „Te, Aladár! Add már ide azt a gyereket, majd érte jöttök!” Nem jöttek. Elemért így apai nagyszülei nevelték fel úgy, mintha a saját gyermekük lett volna.

– Nagyon örültek nekem, igazán boldog gyermekkorom volt. A nagymamámat édesmamámnak hívtam, mert, édesanyám helyett édesanyám volt. A nagypapám is szívből szeretett – emlékszik vissza Elemér. – Most már látom, milyen csodálatosan rendezte Isten az utamat. Szeretem is ezt az énekünket: „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van…”

– Édesmamám hívő református asszony volt, nemcsak templomba járt, hanem bibliaórákra is. Öt-hat évesen már néha engem is magával vitt. A nála töltött gyermekkorom az Ige magvetése volt az életemben – állítja Pintér Elemér. Felidéz egy gyermekkori emléket is: az egyik bibliaórán, miután mindenki hangosan imádkozott, a hat-hét éves kisgyerek, ő is így tett: „Úr Jézus, írd be az én nevemet az életnek könyvébe!” Gyermekimádság volt, nagyon megmaradt benne.

Pintér Elemér tízéves lehetett, amikor szomszédjukba költözött Noszvaj első orvosa, Koncz János. – Elég gyenge volt a mandulám, begyulladt. Belázasodtam, nem mehettem iskolába. Nagyszüleim hatholdas parasztemberek voltak, ’55-körül még rádiójuk sem volt, így azzal foglaltam el magam, amit otthon találtam: énekeskönyv, Biblia, keresztyén tanítások – sorolja a házban fellelhető „unaloműzőket” Elemér. – Mint a szivacs, úgy szívtam magamba a drága Igéket a Szentírásból és az énekeskönyvből, és ezek meg is maradtak a szívemben – idézi fel. Arra is emlékszik, hogy esténként és télen, kukoricamorzsolás közben is zsoltárokat és dicséreteket énekeltek nagyszüleivel. Még a nagyapja is énekelt, pedig ő nem volt hívő ember.

A Noszvaji Református Egyházközségbe 1956 karácsonyán érkezett szolgálni – méltatlan körülmények között – az akkor már öt éve bezárt sárospataki teológia professzora, Szabó Zoltán, aki nemcsak a felnőttek evangelizációját tartotta fontosnak, hanem a gyermekekét is. Felkarolta a Száz juhocska mind együtt legel című országos gyermekevangelizációs programot, amelynek alkalmait és a gyermek-istentiszteleteket a gyülekezet laikus, de elhívott tagjai tartották.

– Csak akkor énekelhettük el a Száz juhocska kezdetű gyermekéneket, ha valóban legalább százan összejöttünk. Mi pedig, mint kis misszionáriusok, köztük a feleségem is, jártuk a falut, és hívogattuk egymást, hogy elénekelhessük a kis dicséretet.

– Áldott időszak volt – sóhajt Pintér Elemér, aki tizennégy évesen, 1960-ban konfirmált Szabó Zoltán lelkipásztorsága idején. Nagyapja ezt már nem élhette meg, mert 1959 májusában villámcsapás érte és meghalt.

A konfirmáció után Elemér szakmunkásiskolába ment Egerbe, hogy kitanulja a marós szakmát, amelyről eleinte nem is tudta, mit jelent. Az iskola alatt, bár nem volt élő kapcsolata Krisztussal, nem távolodott el teljesen a vallástól. Jeles szakmunkásvizsgája után rögtön munkába is állt az egri Finomszerelvénygyárban. 1965 augusztusának elején, az egyik délutánon a helyközi járatként üzemelő negyvenszemélyes Ikarus busz, amellyel Elemér éppen hazafelé tartott Noszvajra, meghibásodott: elromlott a fékje. Ez például a Kiskunfélegyháza– Kecskemét közötti szakaszon nem okozott volna akkora riadalmat, mint az Eger és Noszvaj között kanyargó, erősen lejtős, szerpentinekkel tűzdelt úton…

– Fék nélkül száguldottunk a kanyarokban, a busz végül itt, a falu központjában lévő megállóban állt meg úgy, hogy a kettes villanyoszlopot a tetejére vette. Ha a kanyarokban szembejött volna valami, akkor abból nagy tragédia lett volna, így kis karcolásokkal megúsztuk. Amikor a busz végre állt és leszálltam, az első gondolatom ez volt: „Istenem, ha most meg kellett volna halnom, hogyan álltam volna meg ilyen bűnösen előtted?!”

Elemér remegő szívvel és remegő lábakkal sétált haza a nagyanyja házába, nem kellett messzire, épp a buszmegállóval szemben laktak. – Leborultunk, imádkoztunk és hálát adtunk, hogy megtartotta az életemet és a többi utasét is. Senkinek nem esett baja.

Egy hónappal később, egy budapesti keresztyén gyülekezet ifjúsági evangelizációs napján Elemér megtért. – Az Ó utcában működött akkor a Keresztyén Testvérgyülekezet, Kiss Ferenc orvosprofesszor vezette. Az egyik, hitben járó, nálam két évvel idősebb szomszédom hívott el magával. Isten munkája volt ez, kiáradt a Szentlelke a szolgálókon keresztül. Ellenállhatatlan kegyelem ragadta meg a szívem, és új életet kaptam Jézus Krisztusban. Olyan csodálatos változás ment végbe bennem, amelyet nem tudok megfogalmazni. Még ma is érzem, ahogyan átölelt Isten szeretete az Igén keresztül. Ezzel a csodálatos békességgel, örömmel a szívemben tértem haza. És ez nem olyan változás volt, amely elillant volna: egy életre szólt. Amikor valaki elköteleződik, újjászületik, megtér, akkor a sötétség hatalmából átkerül Isten szeretett Fiának az országába, tehát „országváltás” következik be. Ez csodálatos életváltozás. Ezt tapasztaltam meg én is.

Pintér Elemér ekkor tizenkilenc éves volt, a szívében felragyogó lángot nem rejtette el, a környezetében mindenki észrevette a változást, még a munkahelyén is felfigyeltek rá. Ekkor már Korsós István és felesége szolgált a noszvaji gyülekezetben, akik szintén észrevették ezt, és egyre jobban bevonták a szolgálatba az ifjút. – Először egyházfi lettem: segítettem az úrvacsoraosztásnál, a perselypénz számolásánál – mondja Elemér, aki közben aktívan részt vett a gyülekezet ifjúsági munkájában is.

Pintér Elemér nem csak hitben fejlődött, a munkájában is előrelépett, akárcsak a gyülekezetben végzett szolgálatban. 1969-ben érettségivel egybekötött gépésztechnikusi képesítést szerzett, pont a vizsga napján közvetítette a tévé a holdra szállást, amelyet a sikeres megméretés után együtt nézett a családjával. Az üzemből irodába került, szerkesztő lett, aki a gépek javításához, felújításához készített műszaki rajzokat. Öt-hat év egyházfiság után pedig megválasztotta presbiternek a gyülekezet, ez idő tájt kötött házasságot az ugyanoda járó Csufor Katalinnal is. Hitben, szeretetben teltek az évek, a Pintér családban egymás után születtek a gyermekek.

– 1978-ban Bartha Tibor püspök elindította a levelező teológiai képzést, Korsós Pista bácsi javaslatára pedig beiratkoztam. A feleségem ekkor a negyedik gyermekünkkel volt várandós. 1981-ben alapvizsgáztunk, és csak az mehetett a következő évfolyamba, akinek legalább négyes lett az eredménye. Nekem jelesre sikerült – mondja Elemér, de bevallja azt is, hogy sokat beszélgettek feleségével arról, hol a helyük, elvégezze-e a hátralévő két évet. Kérték Isten útmutatását, aki erős jelzést küldött.

– A saját testemmel üzent, magas lett a vérnyomásom. Korábban is az volt, de az alapvizsga után veszélyesen magassá vált. Akkor úgy láttuk, hogy Isten itthon akar használni bennünket, abban a faluban, ahol születtünk, ahol gyerekek voltunk, ahol felnőttünk – Pintér Elemér nem érzett csalódottságot, később sem. Legátusként megtapasztalta, milyen lelkipásztorként szolgálni: – Csodálatos érzés volt. Örültem, mert tudtam Krisztus evangéliumát hirdetni.

A múlt század közepén elkezdődött ébredési hullám Noszvajon is sokakat elért: 1982-re a gyülekezet kilencszáz fős létszámával az egyházmegye egyik legnagyobb közössége lett. Ebben az évben tartottak presbiterválasztást az egyházban, amely Elemér életében is változást hozott. – Az egyik presbiteri gyűlésen az idős gondnok és Korsós Pista bácsi azt javasolta, hogy legyek én a gondnok. Harminchat évesen. Más jelöltet nem állított a gyülekezet, így az év januárjában a gyülekezet gondnoka lettem. Ennek már negyven éve – meséli. Elemér gondnoki tisztségét a gyülekezet is elfogadta, számos alkalommal szolgált is a templomban, amikor a lelkész házaspár ezt nem tudta megtenni, például rendes éves szabadságuk alatt.

Közeledett a rendszerváltás, az ébredési hullám még ekkor is éreztette hatását, a noszvaji gyülekezetből is sokan megfordultak a biatorbágyi, péceli vagy éppen a berekfürdői csendesheteken, -hétvégéken. A Pintér házaspár is tagja volt az akkor már harminc éve megszűnt Bethánia Szövetségnek. – Összejártunk, inkognitóban. Például születésnap, névnap vagy házassági évforduló apropóján tudtunk együtt lenni. Sok szolgáló testvért szállásoltunk el, pedig szűkösen voltunk – emlékszik vissza Elemér. Noszvajon tavasszal és ősszel rendszeresen voltak evangelizációs alkalmak, sokan megtértek, elköteleződtek.

Pintér Elemér ott volt a rendszerváltás hajnalán Budapesten, a Kálvin téri gyülekezet imatermében, ahol 1989. május elsején megalakult a Bibliaszövetség, amelynek tanácsába kétszer is beválasztották. De más változást is hozott a történelmi fordulópont az akkor már ötgyermekes édesapa életében: Noszvaj polgármestere lett.

Elmondása szerint Elemér szinte belesodródott a faluvezetői szerepbe, miután az első szabad önkormányzati választáson induló négy jelölt egyike lett. Voltak kétségei a pozíció kapcsán, például hogy egy hívő embernek bele kell-e avatkoznia a politikába. Sípos Ete Álmos, a Bibliaszövetség főtitkára tanácsára hallgatott, aki amellett tette le a voksát, hogy a hívő emberek kellenek a társadalomba, a politikába. – Nagyon bátorítottak – mondja. Végül az őszi választáson hatvan szavazattal győzött, majd négy cikluson keresztül, egészen 2006-ig irányította a települést.

Elismeri, hogy felesége féltette a pozíciótól, mert attól tartott, a hitetlen bürokraták között elvész majd férje hite is. Nem így történt. A kilenctagú képviselő-testületbe öt hívő keresztyén is bekerült, például a lelkész, Korsós István. – Ezután is minden reggel elolvastam a napi Igét, imádkoztam, és ebből az Istennel való kapcsolatból mentem a hivatalba, ahol az évek alatt megtapasztalhattam Isten igazgatását, segítségét.

Pintér Elemér nem dicsekvésből, inkább Isten iránt érzett hálából felsorolja, mi mindenhez segítette hozzá az Úr rajta keresztül Noszvajt. Elsőként az új iskolaépületet és a tornatermet említi, majd a telefon-, gáz- és a csatornahálózat, valamint a kábeltelevízió kiépítését. Az egészségügyi központ is az ő polgármestersége idején épült. 2006-ban Elemér betöltötte a hatvanadik életévét, így korára hivatkozva nem indult el a következő választáson, pedig sokan biztatták. Isten viszont más feladatot talált hű szolgálójának.

A soron következő egyházi tisztújító választási évben, 2008-ban megkereste őt az akkori szilvásváradi lelkipásztor azzal, hogy az Egervölgyi Református Egyházmegye őt támogatná, ha vállalná a főgondnoki jelölést. Pintér Elemér vállalta, meg is választották. Ugyanebben az évben zsinati tag is lett, Csomós József püspök javaslatára a Zsinati Tanács tagjai közé is beválasztották. Zsinati tagsága a következő választásig, 2014-ig tartott, az egyházmegyei gondoki tisztségről 2020-ban mondott le.

Pintér Elemér a Noszvaji Református Egyházközség főgondnoki tisztségéért sem indul újra idén, de hálával tekint vissza az elmúlt négy évtizedre. Ezek közül a most véget érő ciklus hat esztendejét különösen mozgalmasnak tartja. Ez idő alatt százötvenmillió, leginkább pályázati forrásból származó forintot költött el a gyülekezet az egyházközség ingatlanjainak a XXI. századnak megfelelő felújítására, kialakítására, az összeg tizede adakozásból származott. Elemér kiemeli még a gyülekezeti tagok önkéntes munkáját is, amelyet az öt évig tartó felújítási folyamat alatt végeztek.

– Már tavaly is, de különösképpen ebben az évben megláttatta Isten, hogy öregszem, s bár még talán bírnám egészségileg, de már egyre nehezebb gyűlésekre is járnom – beszél gondnoki szolgálata befejezéséről Pintér Elemér. – Ez az emberi oldal. A másik a gyülekezet és az Isten Igéje felőli: felnőtt az utánunk jövő nemzedék, mint a mi gyermekeink is, akik már negyven-ötven évesek, hívők, Igével élnek, aktívak a gyülekezetben. Akadnak köztük olyan fiatalok, akik tovább tudnák vinni azt a munkát, amelyet eddig, Istennek hála, én végezhettem.

A leköszönő főgondnok szerint öröm, hogy vannak, akik utánuk jönnek majd. Ő már tizenegy unokájában is látja az elköteleződést, amelyet Isten munkál bennük.

– Hálás vagyok, amiért egy kis kerék vagy egy kis csavar lehettünk az Úr munkájában, amelyről hisszük, hogy még tovább fogja vinni a faluban, a gyülekezetünkben.

December végéig még három hónap van hátra, de Pintér Elemér nem a centit vágja, hanem reménykedik és imádkozik, hogy még egy feladatot elvégezhessen.

– Emlékhelyet szeretnénk kialakítani Figedy János református egri várnagynak, aki 1558-ban lett Noszvaj birtokosa. Ő hozta ide az első prédikátort és oskolamestert, és többek között ő építtette újjá a katolikusoktól átvett, a török uralom alatt megsérült templomot is – mondja.

– Végtelenül nagy hála és lelki öröm van a szívemben a mi gondviselő, megváltó Istenünk iránt az elmúlt évtizedekért, amelyekben gyermekeként hordozott. A feleségemnek is köszönet és hála jár azért a meleg családi tűzhelyért, amelyet létrehozva mögöttem állt. Így a különböző szolgálati területeken megállhattam, szolgálva a gyülekezetünket, gyülekezeteinket, falunkat. Mindezért egyedül Istené legyen a dicsőség – mondja Pintér Elemér.

– A jövendőre vonatkozóan pedig, ha az Úr is úgy akarja és élünk, mint tiszteletbeli főgondnok-presbiter szeretném segíteni az új presbitérium munkáját, szolgálatát. Majd feleségemmel együtt, mint ahogy eddig, továbbra is a bibliaórás imaközösségben magasztalni az Urat, és imádkozni a bel- és külmisszióért, családjainkért, ébredésért és azokért, akiket ránk bízott vagy bíz a mi Urunk. Közben élő reménységgel várva „azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten” (Zsid 11,10).