Az élet beszéde van bennük – Bogárdi Szabó István: Fordítva mondom

A Széchenyi-díjas református teológusnak a Kossuth rádió Lélektől lélekig című, vasárnap reggeli műsorában elhangzott gondolatai három nagyobb részre oszthatók: az első rész elsősorban az elmúlt másfél évtized társadalmi és közéleti eseményeire reflektál, a másodikban többnyire igei tanításokra lelhet az olvasó, míg a harmadik rész az egyházi év ünnepkörét járja körül. A tartalomjegyzékben ezek elválasztása sajnos elmaradt, de a könyvet olvasva az ember érzékeli a határokat, hála az elválasztó „igés” oldalaknak. A két első „fejezeten” belül megmaradt az időbeli sorrend, és mindenhol olvasható a dátum, amikor a rádióban adásba került az adott beszéd. A harmadik, ünnepi fejezet sorrendje többnyire az éven belüli sorrendet követi néhány kivétellel.

Hogy mire készüljön fel az olvasó a tartalom tekintetében? Keveset köntörfalazó, nyílt véleménykimondásra és a világbeli események, folyamatok szembesítésére az Igével.

A könyv bemutatóján fogalmazott úgy Balog Zoltán püspök: „Bogárdi Szabó István stílusára jellemző, hogy arra koncentrál, mit, és nem arra, hogyan kell mondani. Pedig ma sokan utóbbival foglalkoznak, rajongókat és lájkokat gyűjtenek, arra helyezik a hangsúlyt, hogy szerethetően, befogadhatóan beszéljenek, de közben a »mit«, a tartalom silányul.”

A kötetnek is majdnem címet adó Ceterum censeo beszédben a szerző maga úgy fogalmazza meg azt, amit kicsit talán az e mögött rejlő ars poetica (ars theologia?) egy részének is tekinthetünk, hogy „az ember nyugtalan és boldogtalan, mert Isten nélküli világában óhatatlanul is rosszra forog a jó. Aki azonban jón, igazon, szépen nem alkudozik, hanem megcselekvésén gondolkozik, az hamar Istenhez érkezik, kitől békességet és boldogságot kaphat.” Bogárdi Szabó István sem alkudozik, inkább arra buzdít, hogy a világba és az életünkbe is emeljük át a Bibliában olvasottakat.

Erre jó példa „A gonoszt jóval győzd meg” című írás, amelyben egy pap 2008-ban történt megverésére reagál, és nem bosszúért kiált vagy büntetésért, hanem erőszakmentes ellenállásra és a békesség megtartása melletti határozott kiállásra buzdít.

A kötet grafikai munkáját Bogárdi Szabó Eszter, a szerző lánya végezte. A borító olvasásra hív, a választott kép és a cím szép együtt, és a hátlapon olvasható rövid idézet az ajánlóból legalább olyan jól jellemzi a könyvet, mint tette volna egy hosszabb írás. A belső illusztrációk egyszerűek, letisztultak, főleg növénymotívumokkal találkozhatunk. Talán elbírt volna még néhány illusztrációt a könyv, de az biztos, hogy így nem terelik el a figyelmet a tartalomról. Egységes, letisztult tipográfia és kellemesen olvasható betűméret jellemzi a könyvet. A grafikai tervezés is tükrözi a szerző stílusát: a körítés és a hogyan csak arra van, hogy a tartalomnak, a „mit”-nek megfelelő keretet adjon. Méretét tekintve nem tipikus zsebkönyv, sokkal inkább való fotelben való elmélyedésre, mint mondjuk buszon, villamoson olvasásra.

A könyvet december 8-án mutatták be Budapesten, a Ráday Házban, ahol a szerző beszélgetőpartnere Korzenszky Richárd bencés szerzetes volt, a Tihanyi Bencés Apátság korábbi perjele, aki a könyv ajánlóját is írta. Ebben a szerzetes így fogalmazott: „Segítsék az Olvasót ezek a töprengések, hogy »szárnyaló szívvel járjanak az Úr parancsainak útján!« (Sz. Benedek Regulája) Mert »az élet beszéde van bennük«.”

A beszédek többsége elgondolkodtató, mély olvasmány, és akit érdekel, hogy hogyan lesz az Ige élő bennünk, és szívesen gondolkodik azon, hogyan kellene a világban Krisztust követve élnünk, az nem fog csalódni ebben a könyvben. Ceterum censeo: Bogárdi Szabó István könyvét érdemes forgatni.