Rohamosan növekszik az elektromosroller-balesetben megsérült gyermekek száma. Az elmúlt hét hónapban csak a Bethesda Gyermekkórház sürgősségi osztályán közel kétszáz olyan gyereket láttak el, akik valamilyen sérülést szenvedtek. Közülük csaknem negyvenen kerültek e-rolleres baleset következtében a Sebészeti Osztályra, mivel sérüléseik műtéti beavatkozást igényeltek. Nyilvánvaló, hogy az egyre népszerűbb közlekedési alkalmatosság veszélyes is lehet, különösen akkor, ha használója nem visel védőfelszerelést, nem tartja be a közlekedési szabályokat. A jelenségről, illetve a megelőzésről Kárpáti András közlekedésbiztonsági szakemberrel és dr. Bóta Balázs gyermeksebész, gyermektraumatológus szakorvossal, plasztikai és égéssebész szakorvossal beszélgettünk.
Mi a közlekedésbiztonsági szakember személyes véleménye az e-rollerekről?
Kárpáti András: Az elektromos rollerek a mikromobilitási eszközök közül tökéletesen kiszolgálják azt a felhasználói kört, akiknek fontos, hogy ne izzadjanak meg utazás közben, mint például biciklizéskor, és egyszerűen, könnyen kombinálni tudják ezt az eszközt más közlekedési formákkal (közösségi jármű, autómegosztó: carsharing vagy taxi), amelyekre összecsukott állapotban könnyedén felvihető, vagy betehető a csomagtartójukba. Én immár több mint öt éve évi 4-5000 kilométert teszek meg elektromos rollerrel, így közvetlen gyakorlati tapasztalat alapján tudom megítélni ennek a közlekedési eszköztípusnak az előnyeit és esetleges veszélyeit. Nekem a budapesti belvárosi közlekedésben napi másfél órát spórol az elektromos roller a korábbi autóhasználattal szemben, azaz egy hét alatt majdnem egy munkanapnyi időt takarítok meg pusztán az utazási idő lerövidítésével.
Korábban sokat kerékpároztam, de az üzleti ruházat és a viszonylag sűrű kombinálási szükséglet más eszközökkel felerősítette az érzést, hogy érdemes lenne kipróbálnom a rollert.
Milyen alaphiányosságok okozzák leggyakrabban a gyerekek e-rolleres baleseteit?
Kárpáti András: Ha gyermekekről beszélünk, azt gondolom, a közlekedési tapasztalat és az egészséges veszélyérzet hiánya mellett a nem megfelelő eszközválasztás miatt következnek be a balesetek. Az elektromos rollerek kisebb vagy kompakt, illetve nagy teljesítményű kategóriába sorolhatók. Természetesen megoszlanak a vélemények, hogy hol érdemes meghúzni a határt. Ezzel együtt a véleményem – hozzá kell tennem, hogy én egy 13 kg-s 700W-os kompakt rollerrel járok a kezdetek óta –, hogy a 25–30 kg feletti eszközöket egy 40–60 kg közötti gyermek nem biztos, hogy minden szituációban megfelelően tudja kontrollálni, és ha ehhez hozzátesszük, hogy a nagytestű rollereknél nem ritka a 60 km/h vagy akár e feletti végsebesség, már meg is érkeztünk a kockázati tényezők értelmezhetetlen mértékű szintjéhez. Azt gondolom, a kompakt kis teljesítményű, maximum 25–30 km/h végsebességű rollerek választása és a jelenleg nagyon hiányolt megfelelő edukáció mellett jelentősen csökkenthető lenne a gyermekek által elszenvedett balesetek száma.
Van-e életkor, amely alatt az e-roller használata különösen kockázatos?
Kárpáti András: Nehéz a megfelelő életkort meghatározni, hiszen vannak a korosztályuknál érettebb 10-11 éves gyerekek, és bizony sokszor találkoztam 16 év fölötti tinédzserekkel, akik felesleges kockázatot vállaltak bizonyos közlekedési szituációkban. Jelenleg a kerékpárok esetében 12 év a korhatár a gyermekek számára, hogy önállóan közlekedhessenek. Mivel a kompakt rollerekre várhatóan a kerékpárokra vonatkozó szabályok vonatkoznak majd, valahol ezt az életkort várhatjuk a remélhetően a közeljövőben napvilágot látó új KRESZ-ben. Bár a szakmai fórumokon több alkalommal felmerült, hogy érdemes lenne ezt a korhatárt legalább 14 éves korig kitolni. Szeretném kiemelni, hogy az életkor mellett legalább ennyire fontos az edukáció és az eszközök mellett a közlekedési szabályok, illetve a biztonságos közlekedéshez szükséges döntési lehetőségek megismerése is.
Mennyire követik a gyerekek és a szülők a jelenlegi közlekedési szabályokat, amikor e-rollert használnak?
Kárpáti András: Jelenleg nincs érvényben levő szabályzás, csak iránymutatások vannak. Emellett azt gondolom, hogy a józan paraszti ész és a biztonságos közlekedés, mint mindent maga mögé utasító szemlélet megismertetése sokat segíthet gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Jelenleg azt szoktunk tanácsolni mindenkinek, hogy használja úgy a kompakt rollerét, mintha kerékpárral közlekedne, és nagyon fontos, hogy viseljen bukósisakot. Ezek között ma már szerencsére számtalan típusú, minőségű és árkategóriájú közül lehet választani. Elérhető olyan sisak is, amelyikbe a kormányra erősíthető távirányítóval vezérelhető indexlámpát szereltek. Márpedig egy kisméretű kerekekkel szerelt eszköznél fontos, hogy még egy irányjelzés erejéig se engedjük el a kormányt.
Mit tartana hatékonyabbnak: a szigorúbb szabályozást vagy az oktatás, szemléletformálás erősítését?
Kárpáti András: Én megrögzötten hiszek az edukáció, a szemléletformálás erejében. A szabálykövetési hajlandóság megvan az emberekben, bár kivételek mindig vannak, és nem csak a rollert használók körében. A szabályozásnak nem lehet szándéka a szigorítás, sokkal inkább az életszerű és biztonságos közlekedés biztosítása mindenki számára, akár gyalog, akár mikromobilitási eszközzel, akár más közlekedési módot használva vesz részt a közlekedésben.
A cél a biztonságos és egyben stresszmentes közlekedés. Kiszámítható utazási idővel, amelyhez az egyik leghatékonyabb módszer, ha minél több közlekedési megoldást ismerünk. Ha van is saját gépkocsink, nem feltétlenül kell mindig mindenhova azzal mennünk. Számtalanszor előfordult, hogy egy esti színházba a legcélszerűbb megoldásnak a tömegközlekedés tűnt, majd az előadás után carsharing autóval mentünk haza. Volt arra is példa, hogy egy gálaestre – az előírt öltözéknek megfelelően szmokingot viselve – rollerrel érkeztem, és mentem haza a rendezvény végén, természetesen a zéró tolerancia jegyében – ami amúgy is kiemelten fontos egy olyan eszköz esetében, amely egyensúlyozást igényel.
Hogyan lehetne biztonságosabbá tenni az e-rollerezést a városi közlekedésben, akár külön sávok létrehozásával, sebességkorlátozás bevezetésével?
Kárpáti András: Véleményem szerint – ahogy ez már többször elhangzott – az edukáció, a szemléletformálás elengedhetetlen. Az infrastruktúra és annak minősége is legalább ennyire fontos, de Magyarország nagyvárosai közül több helyen is rollereztem: az infrastruktúra alkalmas a biztonságos közlekedésre. Természetesen mindig van hova fejlődni, és lehetne még több kerékpárút, vagy ahogy sok más országban hívják: mikromobilitási sáv, és a meglévőket is lehetne jobb minőségűre fejleszteni.
A Jövő Mobilitása Szövetség többek között a Közlekedéstudományi Intézettel, a Rollersuli.hu-val és a Safety Hungary-vel közösen igyekszik az országban minél több helyre eljuttatni azt a programot, amelyben elméleti és gyakorlati képzést kaphatnak kicsik és nagyok egyaránt. A cél, hogy az iskolákban, illetve a népszerű közösségi helyszíneken minél szélesebb kör számára elérhetővé tegyük ennek az utóbbi időben nagyon gyorsan terjedő közlekedési eszköznek a biztonságos használatára irányuló oktató programot.
Milyen védőfelszerelést kell viselniük az e-roller használóknak annak érdekében, hogy elkerüljék a súlyos sérüléseket?
Kárpáti András: Nem várható el azoktól a felnőttektől, akik teljes értékű közlekedési eszközként használják például munkába járásra, hogy a bukósisakon és egy védőkesztyűn kívül más védőfelszerelést használjanak. Bármennyire fontos a védelem, nem életszerű, hogy öltönyre vagy kosztümre térd- és könyökvédőt húzzanak a felhasználók. Viszont a fiatalabbak esetében javasoljuk ezek használatát, és akár egy könnyített gerincvédő is sokat segíthet, bár ne legyen rájuk szükség. Mindenekelőtt a bukósisak a legfontosabb, hiszen a fejsérülések veszélye az egyik legnagyobb kitettség, és ezt egy jó minőségű bukósisakkal minimálisra lehet csökkenteni – természetesen csak felelősségteljes járművezetés mellett.
Dr. Bóta Balázs gyermeksebész, gyermektraumatológus szakorvos, plasztikai- és égésszebész szakorvos, MRE Bethesda Gyermekkórháza.
Mi az Ön véleménye az e-rollerekről?
Dr. Bóta Balázs: Röviden, tömören egy felnőttek számára viszonylag, gyermekek számára kifejezetten veszélyes mikromobilitási eszköz, melynek bár van egyértelmű helye a közlekedésben, de a biztonságos használatának a kereteit még nem sikerült talán egyik ország szabályozásában sem lefektetni. Mint elektromos, kompakt közlekedési eszköz fenntarthatónak mondható, azonban a konstrukciójából adódóan – kis kerekek, nagy gyorsulás, nagy sebesség, a használó relatív magas súlypontja –, nagyon balesetveszélyes, különösen védőfelszerelés nélkül, kellő gyakorlat hiányában, a KRESZ megfelelő ismerete híján, nem jó minőségű, például kátyús úton használva. Sajnos, az utóbbi évben feltehetőleg az online kínai piacokról egyre nagyobb számban és olcsóbban elérhető, nagy teljesítményű rollereknek köszönhetően rendkívüli módon megnőtt az elektromos rolleres balesetek száma. Ezek a kerékpáros balesetekhez képest sokkal gyakrabban vezetnek súlyos, akár életet is veszélyeztető sérülésekhez, nagy energiájú sérüléseknek számítanak. Csak a Bethesda Gyermekkórházban az idei év májusa és szeptembere között heti három felvételes traumatológiai ügyelettel közel kétszáz sérült érkezett az ambulanciánkra, közülük csaknem negyven gyermeket vettünk fel a Sebészeti Osztályunkra, akiknek a többségénél valamilyen műtéti beavatkozást is kellett végeznünk az e-rolleres baleset következtében.
Ezek a számok magukért beszélnek, és ha hozzáadjuk a többi Pest megyei gyermektraumatológia ügyeletet ellátó intézmény esetszámait, rémisztően magas értékeket kapunk. A kerékpáros balesetek száma nem ennyire magas, pedig kerékpárja egyelőre sokkal több mindenkinek van. A Magyar Gyermektraumatológus Társaság már több lépést is megtett az idei évben ez ügyben, többek között a felelős minisztérium figyelmét felhívva az e-rollerek problémájára, szakmai javaslatot téve a használatuk szabályozására. A balesetek elsődleges okának azt tartjuk, hogy a gyermekek és a szülők az elektromos rollerekkel kapcsolatos veszélyekről, kockázatokról tájékozatlanok. Elsősorban érdekes, izgalmas játéknak, sporteszköznek tekintik. Nem ismerik, vagy nem veszik figyelembe az e-rollerek nagy energiáját, az elérhető sebességet, gyorsulást és a baleseti helyzetek veszélyeit. A védőfelszerelések – bukósisak, gerinc-, csukló-, könyök- és térdvédő – hiánya is gyakori probléma, holott ezek használata az elektromos rollerezés minimum feltétele, a sérülések súlyosságát nagyban csökkenthetik.
Milyen típusú csont- vagy fejsérülésekkel találkozik leggyakrabban e-rolleres gyermekbaleseteknél?
Dr. Bóta Balázs: Elektromos rollerezés során leggyakoribb a fejsérülés, agyrázkódás, de akár fatális kimenetelű koponyasérülés is előfordul, különösen bukósisak használata nélkül. Az ügyeletekben különböző végtagsérülések sokaságával találkozunk az e-rolleres eleséseket követően. Főleg a felső végtagokon, csukló-, alkar-, könyöktáji, nagy elmozdulással járó, akár nyílt törésekkel, amelyek műtéti ellátást igényelnek. Az alsó végtag sérülései valamelyest ritkábbak. Tompa hasi, mellkasi traumákkal is találkozunk gyermekkorban, eleséskor az e-roller kormánya beleáll a gyerekek hasába, mellkasába amely lép-, máj- és vesesérülést is okozhat. Ez pedig életveszélyes belső vérzést eredményezhet, amely vérátömlesztést, vagy akár sürgős életmentő műtétet tehet szükségessé. Idén nyáron volt olyan betegünk, aki elvesztette az egyik veséjét elektromos rolleres baleset következtében.
Milyen életkorban a leggyakoribbak ezek a balesetek, és befolyásolja-e a testfejlődés a sérülések súlyosságát?
Dr. Bóta Balázs: Általában a tinédzserek szenvedik el a legtöbb balesetet, az a 12–18 év közötti korosztály, akiknek a szüleik már megvásárolják az e-rollert. Sajnos azonban már találkoztunk kisebb gyerekekkel is, akiket a szüleik szállítottak a rolleren, és közösen estek el. A kisebb gyerekek csontozata gyengébb, emiatt sérülékenyebb, de a nagy energiájú baleseteknél, amilyenek az e-rolleres sérülések, ennek a jelentősége csekély, a nagyobb gyerekek is súlyosan megsérülhetnek.
Tapasztalatai szerint mennyi idő a gyógyulás, és milyen hosszú távú következményei lehetnek?
Dr. Bóta Balázs: Az e-rolleres balesetek gyógyulási ideje hosszabb, mint például egy sima rollerrel való elesést követő elmozdulás nélküli csuklótáji törés esetében. A hosszabb gyógyulási idő tovább tartó és komplexebb rehabilitációval jár: intenzív gyógytorna, fizikoterápia, hegkezelés. Sajnos, előfordul az is, hogy egy súlyos e-rolleres sérülést, mint a darabos könyöktáji törés esetében, nem sikerül elérni a teljes mozgástartományt és maradandó mozgáskorlátozottság marad vissza. Vagy a korábban említett vese elvesztése miatt a sérült nefrológiai gondozásra szorul akár egy életen át.
Látszik-e valamilyen szezonális vagy időjáráshoz kötődő mintázat az ilyen baleseteknél?
Dr. Bóta Balázs: A tavasztól őszig tartó időszakban látjuk a legtöbb balesetet, de a téli időszakban is előfordul, amikor bár kevesebben használnak e-rollert, de az útviszonyok kedvezőtlenebbek.
A Bethesda Gyermekkórház orvosai szerint minden újabb e-roller baleset következtében megsérült gyerek egyben figyelmeztetés: ezek a balesetek nem elkerülhetetlenek. Egy sisak, egy rövid szülői figyelemfelhívás vagy egy iskolai oktatóóra életeket menthet.