„Isten úgy döntött, hogy Jézus eljövetele a kegyelem jegyében folyjék. Ez Jézusnak az a megérkezése, amelyre adventkor visszatekintünk” – olvasható Czanik Péter nyugalmazott lelkipásztor Igemagyarázatában. Advent második vasárnapján Keresztelő Jánosnak Jézushoz intézett megrendítő kérdését idézzük fel.
Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: "Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" Jézus abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását. Ezért így válaszolt nekik: "Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem." (Lk 7,18-23)
Keresztelő János égető, sőt életbevágó kérdést tesz föl Jézusnak: Te vagy-e az Eljövendő? Vagyis: Te vagy-e a Messiás, a Megváltó? „Vagy mást várjunk?” – azaz: másfelé kell fordulnunk a reményeinkkel? Épp olyan életbevágó kérdés, mint a miénk: Jézus-e az, akinél megoldást találunk életünk kérdéseire? Ő-e a világ megváltója, az én szabadítóm? Vagy másfelé kell tájékozódnom?
Jézus nem haragszik meg a Keresztelőre, pontosan megérti, mit nem ért János. Ő Szent Lélekkel telve, a Szentírás alapján hirdette az igét. Az Ószövetség volt János bibliája, abban pedig – most nagyon leegyszerűsítve – az áll az utolsó időkről, hogy Isten kiírt minden bűnt a saját népéből, majd az egész világon megsemmisíti az ellenállást. Ha megszűnt a bűn, nincs többé akadálya annak, hogy Izráelre és az egész világra eljöjjön a boldog kor. Ezért is hirdette Keresztelő János, hogy a fejsze immár a fák gyökerére vettetett, vagyis rövidesen jön az ítélet. Nyílván azt várta Jézustól, hogy fogja a kardot, irtsa a gonoszt, hadd jöjjön már Izráel dicsősége.
Jézus megérti ezt, válaszának lényege: Az ígéret és beteljesedés közti feszültséggel számolni kell. Úgy válaszol, hogy abban egyúttal utalás van János bibliájára, az Ószövetségre: Vakok látnak, sánták járnak, süketek hallanak, leprások tisztulnak meg, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik. Miközben arra mutat, ami éppen történt János kérdése előtt, egyúttal világosan utal az ószövetségi próféciákra (Ézs 35,5-6 és 61,1-2). Tehát az Ószövetség is beszél arról, ami éppen történik. Meghosszabbodik a kegyelmi idő, hogy legyen alkalma mindenkinek megtérni. Ezért hangsúlyos válaszában: a szegényeknek evangélium hirdettetik. Mindenkinek szól az örömhír (evangélium), azoknak is, akik gondjaik miatt eddig talán nem törődtek a lelkükkel, talán nem volt meg az anyagi erejük a törvény minden előírásának pontos betartásához, akik magukat túl szegényeknek, azaz bűnösöknek találták ahhoz, hogy Isten elé merjenek állni.
Tehát várni kell. Jánosnak és sok társának kellemesebb lenne, ha azonnal beköszöntene az üdvösség. Akkor azonban sokan a megtérés lehetősége nélkül maradnának. Isten úgy döntött, hogy Jézus eljövetele a kegyelem jegyében folyjék. Ez Jézusnak az a megérkezése, amelyre adventkor visszatekintünk. Az ítélet és az üdvösség kiteljesedése majd visszajövetelekor következik el. Jézusnak erre az eljövetelére adventkor előre tekintünk.
Addig persze türelmesnek kell lennünk. Keresztelő János továbbra is a börtönben marad, sőt nemsokára kivégzik, a tanítványokra is rengeteg szenvedés vár, nekünk is át kell mennünk sok megpróbáltatáson. Sok hívő találja úgy, hogy jó lenne a megtérés után rögtön a mennybe menni. Mennyi sok gondot, bajt meg lehetne takarítani vele. De maradnunk kell, és meg kell küzdeni napi gondjainkkal, sőt talán különös szenvedést is kell vállalnunk Jézusért. Ezekben a gondjainkban azonban nem hagy egyedül. Jézus megadja hozzá a belső erőt. Az evangélium jó hír, azt jelenti, hogy Isten megváltót küldött nekünk. Üdvösséget kapunk Jézusért, ennek erejével élhetünk a várakozás ideje alatt, amíg visszajön és beölel az örök boldogságba.
Ebből a történetből azt is megtudjuk, hogy Jézust szabad, sőt kell is kérdeznünk. János annakidején azt mondta, nem méltó arra sem, hogy Jézusnak a saruszíját megoldja, vagyis egy alantas szolgálatot elvégezzen neki. Most, amikor kérdez, ugyanaz a lelkület van benne. Így teszi föl kérdését.
Lehet az Urat tiszteletlenül is kérdezni, előre megfontolt tagadással. „Ha vagy, mutasd meg magad” – ezt a kérdést gúnyosan, kihívóan is föltették már sokan. Aztán amikor nem volt válasz, igazolva látták tagadásukat. Lehet azonban őszintén, vágyakozva is kérni: „Ha vagy, mutasd meg magad”. Aki jól kérdezi Jézust, annak van reménye. Keresztelő János jól kérdez, meg is kapja a megnyugtató választ. Jézus válaszának lényege az, hogy nem kell elbizonytalanodva másfelé keresgélnie, mert a Messiás itt van és munkálkodik. Biztonságot kap.
A hívő ember kérdező ember. Volt, aki reggeli csendessége előtt azzal nyitotta ki a bibliáját: „Megyek átvenni a napiparancsot”. Ahogy a napiparancs megszabja az aznapi teendőt, úgy irányítja Isten a mindennapjainkat. A gyülekezeti igemagyarázatra is ezzel a lelkülettel kell beülnünk. Isten mindig irányíthat minket új útra. Keresztelő János Isten Lelke által vezetett próféta volt, Jézus egy neki szóló igével mégis módosította hitbeli gondolkozását. Ezért kell nekünk is a kérdezés – vagyis engedelmesség – lelkületével Feléje fordulnunk.
Az ige arra is megtanít, nem mindegy, kihez fordulunk problémáinkkal. János jó helyre fordult: egyenesen Jézushoz.
Annyi sok egyéb út is van.
Fordulhatunk önmagunkhoz. Gyönge emberek szaladgálnak örökké templomba – mondta valaki. Vagyok én olyan legény, hogy a magam baját megoldjam. Így is lehet. Csak az óriási önbizalom után óriási összeroppanás következhet. Idősödő házaspár dolgozott látástól vakulásig. Kérdezték tőlük, miért hajtják magukat annyira. Gyermekeiket tisztességgel szárnyukra bocsátották, nekik is van miből élniük. Megszoktuk – volt a válasz. Az orvosra se hallgattak, aztán fél éven belül meghaltak mind a ketten. „Így szoktam meg” – ez is egy fajtája az önmagunkhoz fordulásnak. Ami eddig jó volt, ahogy kialakítottam magamat, azzal vagyok megelégedve.
Fordulhatunk emberekhez. Csakhogy a legtöbb esetben ők is tanácstalanok. Főleg pedig ők is a teremtett világ részei, nincs meg az a hatalmuk, mint Jézusnak. (Itt most nem arra az esetre gondolok, amikor keresztyén testvérek imádságos szívvel, Bibliával a kézben együtt keresik Isten akaratát.)
Fordulhatunk az italhoz. Ez már menekülés. Nem tudom megoldani a kérdéseimet, hát elkábítom magam, hogy ne jussanak eszembe. Amilyen félelmetesen terjednek a kábítószerek a világon, az arra mutat, hogy az emberek egyre kevésbé akarnak Istenhez fordulni, maguk meg embertársaik pedig nem tudnak megbirkózni a kérdésekkel, hát elmenekülnek előlük.
Van, aki a kötélhez fordul. Nem kell, hogy végrehajtsa magán a halálos ítéletet. Aki így beszél: „Ez már nem élet”, az lelkileg már elhalt.
Ha Jézushoz fordulunk, akkor azt a feleletet kapjuk, hogy ő a Megváltó. Ezt mondja meg világosan Jánosnak és nekünk. Benne teljesedtek a próféciák, isteni hatalma van, és ami a fő: ezt a hatalmat segítésre használja. Aki vakokat, sántákat, leprásokat, süketeket meggyógyít és halottakat föltámaszt, abban a Teremtő ereje van. Ő tehát másképp tud segíteni, mint aki maga is a teremtett világ része. Ő kívül és felette áll a világ erőinek, ezért tud bennünket újjá teremteni.
Jézus feleletében az is benne van, hogy van értelme az életnek. Keresztelő János életének értelme az volt, hogy a Messiás megérkezését hirdette. Kérdésében az is benne volt, hogy nem vált-e értelmetlenné az, amire életét tette. Jézus megnyugtatta: van értelme áldozatának, mert a Megváltó eljött. Nem kell már tovább küzdenie, örülhet. A mi életünknek is értelme van, mert olyan valaki érkezett a segítségünkre, aki fölötte áll a világnak, parancsol a természet erőinek, tehát nagyobb azoknál. Van hát hatalma arra, hogy kimentsen minket is véges voltunkból, és átvigyen az örök életbe. A jó hírhez az is hozzá tartozik, hogy egy rövid időre lemondott a hatalmáról, annyira, hogy elfoghatták, kínozhatták, kigúnyolhatták, megölhették. Ezzel szenvedett meg a bűneinkért, így nyitotta meg előttünk az örök élet kapuját.
Ezért boldog az, aki kérdéseivel Jézushoz igyekszik.
Czanik Péter