Ismét advent. Az idei sem más, mint az előzők. A naptárban sokasodnak a programok, a találkozások. A mindennapokban sűrűsödnek az ünnephez kapcsolódó tennivalók. Már-már elkeserednék, amikor eszembe jut az idei advent első vasárnapjára kijelölt újszövetségi igeszakasz, Jézus megkeresztelkedése a Lukács írása szerinti evangéliumban: „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” A történetet a többi evangéliumban is olvashatjuk, de Lukács meglepő módon keretezi. Miután elhangzik a mennyei Atya kijelentése a Fiúról, Jézus égi származásának kinyilatkoztatása, egy pillanat alatt visszatérünk Jézus földi származásához, a hétköznapi valóságba: „Jézus ekkor mintegy harmincesztendős volt, és úgy gondolták róla, hogy József fia.”
Ajánljuk oda imádságban mindennapjaink zegzugos darabjait, és hallgassunk bele az ünnep szólamaiba, ahogyan a Mennyei Atyát áldja és a megszületett Jézus Krisztus előtt hódol a mindenség, mindennapjaink Isten-keresése is!
A bibliai időkben is a mindennapok körülményei, földi viszonyok között tört utat magának az evangélium. Jézus ugyanolyan emberi meghatározottságok között kezdte meg földi küldetését, amennyire időnként földhözragadtnak látjuk tennivalóinkat, kérdéseinket, problémáinkat, vágyainkat az ünnepi idők emelkedettségében. Advent az Eljövendő ünnepe. Aki megállíthatatlanul, tőlünk függetlenül is érkezik, megnyitva az ég kapuit, hogy belekiáltsa eltompult életünkbe az örömhírt: szeretett fiai vagytok az Istennek, térjetek hozzá, hogy az élet gyökeret verjen bennetek, általatok, hogy Isten országa legyen mindenekben! De az advent a hétköznapok ünnepe, nem véletlenül tart négy hétig. Örömhíre, hogy Krisztusban ma is velünk van a felkelő nap a magasból, hogy bevilágítson hétköznapi rohanásunkba, november végi-december eleji fáradtságunkba, az elmúlt évet oly sok területen meghatározó bizonytalanságokba. Jézus harmincéves volt, amikor egy napon a hétköznapok sorában János elé állt és példája lett annak, ahogyan megnyithatjuk magunkat a mennyei találkozásra.
Az Eljövendő az élet szavát hordozza. Ő az Ige, aki testté lett.
Megkeresztelkedett. A bűnbánat, a megtisztulás gyakorlata. Az Isten elé járulás mozdulata. Van-e bennünk vágy a szabadításra a mindennapok megkötöző, kiüresítő rutinjaiból, Istentől elválasztó dolgainkból? Szeretnénk-e ismét odaszánni szívünket, elménket, egész valónkat az élő Istennek? Nevezhetjük a keresztségünkben való megújulásnak is. Megerősödni abban, hogy meg vagyok keresztelve. Istenhez tartozom. Imádkozott. Az imádság keresés: a mennyei Atya jelenlétébe vágyakozás. Kérés: hitből, bizalomból fakadó feltárulkozás hiányainkban, sebzettségeinkben, bűneinkben. Hála: rácsodálkozás mindarra, amink van, az áldások gazdagságára. Közbenjárás: odafordulás a mellettem élőhöz, a ránk bízottak nehézségei felé. A megannyi tennivaló és találkozás közben újra és újra, akár csak egy gondolat erejéig, rövidebb és hosszabb időre az ég felé emelhetjük tekintetüket. Végül Jézus hallgatott. Odahallgatott. És hang hallatszott a mennyből. Az Eljövendő az élet szavát hordozza. Ő az Ige, aki testté lett. Ahogyan odahallgatunk az ünnep hordozta történetekre, Igékre és szavakra, vagy akár a minket körülvevő emberi történésekre, megélhetjük, hogy megnyílik az ég, hogy a napi Ige, a gyülekezeti evangelizáció, a vasárnapi igehirdetések, a találkozásokban feltáruló megosztások mind-mind az örömhírt hordozzák és az evangélium útján mélyítenek el bennünket. A mindennapokba betörő ünnep, az Eljövendő érkezése fölöttébb nagy titok. Misztérium. Ajándék. Amihez odajárulhatunk. Mert az idei ünnep is hív bennünket, hogy hétköznapi sürgés-forgásunkban forduljunk Teremtőnk, Megváltónk felé, újítsuk meg a vele való kapcsolatunkat, tárjuk elé életünk sebzett, sötét oldalait, kérjük el a szabadítást.
A szerző református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának tanára.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!