Ádám, hol vagy?

MRE_advent_index_DEC17.jpg
„Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká.” (Biblia, Pál levelet a rómaiaikhoz 5. fejezet18. vers)

Emlékszem egy biológiadolgozatra, amelynek a megoldókulcsát a párhuzamos osztály odaadta az enyémnek. Központilag csaltunk, ráadásul bután, mert a kettes-hármasra álló társaim nem elégedtek meg a gyenge négyessel. Maximális pontszámosat kellett nekik írni! Persze, hogy lebuktunk. Jött a rögtönítélő bíróság: a tanerő igazgatóval, meg osztályfőnökkel felszerelkezve, tudakolva, hol az igazság, és hol az az ember, aki vállalja, hogy csalt? Megállt a levegő. Órákra nyúltak ki a másodpercek, próbáltunk eltűnni: helyben láthatatlanná válni, beolvadni a padokba.

„Ádám, hol vagy?” „Hol van Ábel, a te testvéred?” Az Isten keresi az embert. Mert nem találja. Mert elveszett. Keresi abban a szentségben és igazságban, amibe beleteremtette. De nincs a helyén, ahol lennie kellene. Az ember sunyít, rejtőzik. Mert tudja, hogy vaj van a fején. „Bújnék beléd, búj az árva, ahogy bogár a faháncsba. Rejtőznék szép szíved körül magad elül, magam elül. Vakít lelkem pőresége, semmi sincsen, ami védne… ” Puszta Sándor verse leleplez: a gyönyörű szerelmes vers gyónásba fordul. Vajon hány kapcsolatomban vagyok azért, hogy elbújjak? Mert takarást remélek tőle? Talán mert a másikat jobbnak látom magamnál, vagy épp azért jó fedezék, mert nálam is sokkal sárosabb. Kölcsönösen takarjuk, bújtatjuk egymást.

Isten nagyobb szeretettel, mint a mi tanerőnk, de jön és keres. Hiába, mert el akarunk tűnni.
És amikor végképp beállna a sunyítás csöndje és távolságtartása, akkor megjelenik Dávid Fia. Az Emberfia. Akire később Pilátus mondja ki: íme, az ember. Ő előáll helyetted és helyettem. Azt mondja: ő tette. És azt is, hogy ártatlanok vagyunk.

Bontogassuk napról napra!

A kalendárium kitáruló, virtuális ablakai mögött rövid történetek várják a járvány miatt jelenleg magányosan, vagy csak nagyon szűk körben élő és mozgó olvasókat.