Négy évet kellett várni erre a beszámolóra. Mi tartott ennyi ideig?
A bizottság ugyan 2010-ben felállt, de a kutatócsoport összeállításához még majd egy év kellett. A feladatunk az volt, hogy az egyháztörténet-kutatás számára az állami levéltárakban szanaszét található anyagot összegyűjtsük és rendszerezzük, akár egy évtized munkáját is megspórolva ezzel a témával foglalkozóknak. Ha így nézzük, talán nem is volt olyan sok ez a pár esztendő.
Meddig szól a TTB mandátuma?
A bizottság megalakulásakor mandátumról nem, csak feladatról esett szó. Mivel ezzel túlnyomó részt végeztünk, a munkánkat ez év végéig, a zsinati ciklus lejártáig szeretnénk befejezni.
Akkor év végéig neveket is hallhatunk? Sokan nyilván a III/III-as ügynökökre lennének kíváncsiak.
A tényfeltárás nem szorítkozhat csak az ügynökkérdésre, hisz az csak egy szelete egy bonyolult történetnek. A református egyház 1948 utáni történetének megismerése szempontjából az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött ügynöki jelentéseknél sokkal hasznosabbak az Állami Egyházügyi Hivatal iratai, mert igazán ezekből érthetjük meg a pártállami egyház működtetésének módját. A TTB munkájának is elsősorban ez volt a célja. Az anyaggyűjtés során természetesen a hálózati személyek listája is összeállt, de a feldolgozás során azt tapasztaltuk, hogy mindenkié más és más eset. Hogy valaki jelentést írt, önmagában nem feltétlenül minősíti az illetőt, mert ő is lehetett áldozat. Olvastam olyan dokumentumot, amelyre a tartótiszt azt írta, hogy szerzője használhatatlan, mert nem érti a feladatát. Akár egy ilyen meghiúsult beszervezési kísérlet is lehet pozitív példa a mai egyház számára. Eseti tanulmányokat lehet készíteni, ám listákat közölni nemcsak szakmailag értelmetlen, hanem etikailag is kétséges.
A Zsinati Levéltárban elhelyezett egységes és rendszerezett adatbázist kik kutathatják majd?
A kutathatóság szabályozására még kicsit várni kell. Amit viszont már tudunk, hogy az egyes ügynöki profilok értékelésével – éppen azok sokfélesége miatt – önálló bizottság foglalkozik majd.
A bizottsági beszámolóban említett honlapon miről olvashatnak majd az érdeklődők?
A korszakra vonatkozó bibliográfia és adattárak közzétételét tervezzük. Utóbbiak közül az egyik a hátratételt szenvedett lelkipásztorokról szól majd. Bulvárszinten mindig az ügynökkérdés kerül terítékre, arról viszont kevesebb szó esik, hogy a lelkészek között nemcsak besúgók, hanem hitvallók és mártírok is voltak. Az ügynökhálózatot működtető tartótiszteket is sikerült azonosítanunk, róluk is adattár készül. De olyan belső, a III/III-as ügyosztály által használt segédanyagokat is szeretnénk feltölteni, amelyekből világossá válik, milyen jól átgondolt, szovjet mintára kialakított koncepció szerint történt az egyház irányítása és megnyomorítása ezekben az évtizedekben.
Szabadi István 1989-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem–latin szakán és latin filológiai speciális képzésén végzett. MTA-ösztöndíjasként az egyetem klasszika-filológiai tanszékén dolgozott, majd a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának kézirattárosa lett. 1996-ban levéltárosi oklevelet szerzett, és ugyanebben az évben kinevezték a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárának igazgatójává. Levéltárosi munkáját az állam tavaly Pauler Gyula-díjjal ismerte el.
Kiss Sándor, kép: Vargosz
Az interjú megjelenik a Reformátusok Lapja 2014. május 4-i számában