A szigetekből legyen kontinens

Elkezdődött a Reformátusok Szárszói Konferenciája, ahol idén a Lelkipásztorok Isten és a nemzet szolgálatában? címmel járják körül a lelkipásztorok hivatásának kérdéseit és szolgálatuk a gyülekezethez és tágabb közösségükhöz, a nemzethez kötődő aspektusait.

A csütörtöki nyitónap Erdélyi Dániel vezetésével közös énekléssel és Hajdú Zoltán Levente lelkipásztornak, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Missziói Szolgálatának vezetőjének áhítatával kezdődött.

– Olyan elhívásunk van, amely messze túlmutat rajtunk, mégis az ő kegyelméből vállalni tudjuk azt – jelentette ki Hajdú Zoltán Levente az áhítatában, amelyet a Jelenések könyve alapján tartott. Az első fejezet 9–20. verseit olvasta fel, és emlékeztetett, hogy sodrásban, elragadtatásban, erők és örvények vonzásában éljük meg a valóságot, és Krisztus ebből ragad ki minket, fölé emel annak, akik nélküle vagyunk. A lelkipásztor arra intett mindenkit, hogy ne az elszigeteltséget tekintsük a küldetés helyének és céljának, hanem írjuk meg, rögzítsük az interneten, vegyük videóra, és így juttassuk el mindenkihez az üzenetet.

– De ami még ennél is sokkal fontosabb, képviseljük, éljünk, ragyogjunk tovább a közvetlen, személyes odaforduló, a másikra figyelni akaró és tudó szeretetünk magától értetődő valóságában az élet aktuálisan örökkévaló csodáját – hívta fel a figyelmet Hajdú Zoltán Levente. – Isten az egyházat és a világot egyben látja, és ezt az egységben látást bízza rá az övéire, hogy ne akarjuk, ne tudjuk se önmagunkat, se a másik embert, se a világot máshogy és másnak látni, mint ő. Új életbe elhívva, elragadtatva az ő örökkévaló kegyelemterve szerint – mondta a lelkipásztor az áhítat végén.

A nyitóbeszédet Gér András zsinati tanácsos tartotta, aki szerint az adatok és tapasztalatok alapján lehetne az egyház jó és rossz állapota mellett is érvelni, de abban biztos, hogy egy, az egész világnak szóló üzenet, drága kincs van a birtokunkban. Ugyanakkor emlékeztetett arra is, hogy az egyházat nem lehet önmagában vizsgálni, mert ami a magyar társadalomban történik, az a református egyházban is megtörténik, és fordítva.

És ha változást akarunk elérni, akkor „a szívünket szaggassuk meg, ne a ruhánkat” – emelte ki Gér András, aki szerint minden változásnak belülről kell elindulnia, az egyénből. A jelen egyházának fontos kihívása a lelkipásztori szolgálat funkciójának, minőségének megerősítése, és ez az egész nemzet és a kisebb közösségei számára is a jövő létkérdésévé fog válni – mondta Gér András, majd hozzátette: – Nem hiába választotta Isten a magyar reformátusokat egész nemzetünk és a világ e szegletének őrállóivá. Adja Isten, hogy az ő népe bölcsességében részesülve vitassuk meg a konferencián elhangzó gondolatokat, mi magunk is az evangélium üzenetének hordozói lehessünk, és Isten kezében az ő áldásának eszközei legyünk – zárta gondolatait a zsinati tanácsos.

A konferencia nyitóbeszélgetésén a gyülekezettudatos egyház kérdéséről beszélgetett Balog Zoltán dunamelléki, Fekete Károly tiszántúli és Steinbach József dunántúli püspök, valamint Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke Ablonczy Bálint újságíró moderálásával. A vitavezető azzal a kérdéssel kezdte a beszélgetést: ha egy marslakó idetévedne a Földre, és először találkozna a református egyházzal, majd megkérdezné, mitől jó egy gyülekezet, mit felelnének neki?

Fekete Károly püspök erre elsőként azt emelte ki, hogy az élő jelzőnek mindenképpen ott kellene lennie, és a hitnek meg kell látszania a gyülekezeten. – Egy marslakó biztos ismeri a második helvét hitvallást – mondta humorosan Balog Zoltán püspök, aki hozzátette, hogy ebben elolvashatjuk az igaz egyház ismérveit: Isten Igéjének tiszta hirdetése, a sákrámentumok kiszolgáltatása és a szolidaritás, azaz a szeretetszolgálat. – Ha ez a három együtt van, akkor már csak egy kis humor kell – mondta Balog Zoltán.

Géresi Róbert püspök egy húsz évvel ezelőtti történetet mesélt el, amikor egy berekfürdői lelkésztovábbképzésen a „Ki ismer jó gyülekezetet?” kérdésre egyetlen lelkész tette fel a kezét, de amikor látta, hogy egyedül van, ő is letette a kezét. A püspök szerint az a jó gyülekezet, amelyik Krisztus-központú, ahova jó bemenni, ahol otthon érezheti magát az ember. Steinbach József püspök számára rendkívül fontos, hogy reménységgel tekintsük önmagunkra is, hiszen az Jézus Krisztus ügye, amit képviselünk, az győztes ügy. És hogy mitől lesz jó egy gyülekezet? A dunántúli püspök szerint van egy lelkipásztora, aki elhívottan, odaadóan, örömtelien, az ügynek szentelve az életét végzi a szolgálatát. – Emellett kell, hogy a gyülekezetnek legyen egy élő magja, amely kovászként tud működni a szűkebb és tágabb környezetében. És fontos, hogy a gyülekezet tagjai tudjanak konfliktust kezelni, és szeressék egymást – mondta Steinbach József, aki szerint rengeteg energiát elvesz az evangélium hirdetésétől a sok probléma és konfliktus kezelése.

Balog Zoltán a beszélgetés során arra is felhívta a figyelmet, hogy feladat a mai generációknak, hogy újra felfedezzék, hogy hiteles, református keresztyén hit a közösségben életképes. A püspök emlékeztetett, hogy a választói névjegyzékben 280 ezer reformátust tartunk számon, ami 23 százalékkal kevesebb, mint tíz éve, miközben az intézményrendszer megduplázódott. De közben az adójuk egy százalékát az egyháznak felajánló emberek száma tíz év alatt majdnem megduplázódott.

A püspökök egyetértettek abban, hogy a gyülekezet és a lelkipásztor állapota szorosan összefügg egymással. Fekete Károly kiemelte, hogy ez a két dolog oda-vissza hat egymásra. Géresi Róbert szerint az emberek megérzik, ha egy lelkipásztor nem találja helyét a környezetben, ahol szolgál, Steinbach József pedig az elcsendesedés, a pihenés fontosságát hangsúlyozta. A lelkipásztoroknak számos helyen kell helytállniuk, van aki óvodától gimnáziumig tanít – emlékeztetett, és elmondta, hogy néha ő is azt kéri az Úrtól, hogy adjon neki egy fél órát, amikor elmélyedhet egy gondolatban. – Elfáradnak a legkülönbek is, de meg lehet újulni – mondta Steinbach József.

Balog Zoltán hozzátette, hogy a gyülekezet és a lelkész nem önmagában létezik, hanem ott van a közelében több társa, van esperese, imádkozó közege, és ezek mind tudják segíteni. – A szigetekből legyen kontinens! – jelentette ki a Zsinat lelkészi elnöke. A püspök pozitívumnak nevezte, hogy bár a lelkipásztorok ügyeiről van szó, mégis eljött a tanácskozásra püspök, főgondnok, intézményvezető egyaránt, mert érdekli őket, mi a helyzet a lelkipásztorokkal. – Mert az lenne az értelme Szárszónak, hogy itt találkozzanak azok, akik különböző területeken dolgoznak, és az év során nem tudnak egymással beszélni, mert mindenki csinálja a maga dolgát. Kell lennie olyan csúcspillanatoknak, amikor egymásra találunk – mondta Balog Zoltán.

Ablonczy Bálint azt is megkérdezte a püspököktől, hogy mit tesznek azért, hogy elérje őket az „utca zaja”. Fekete Károly elmesélte, hogy igyekszik nem megfogadni azt a tanácsot, amit megválasztása után kapott, hogy csak oda menjen el, ahol legalább százéves évforduló van. Steinbach József is kiemelte a „nyakkendő nélküli látogatások” fontosságát, amikor a püspök rászán egy egész napot egy gyülekezetre és a lelkipásztorra. Ő arra törekszik, hogy amit a gyülekezetben kicsiben megvalósított, azt próbálja az egyházkerületben is, mert hiszi, hogy akkor tud jó egyházvezető lenni, ha lelkész is marad.

Géresi Róbert elmesélte, hogy valaki nemrég a telefonban először tiszteletes úrnak szólította, és utána javította püspök úrra, de neki jólesett, hogy elsőként lelkésznek látják. – Nem szabad elszakadni attól a valóságtól, amely felé hirdetni akarja az ember az üzenetet – mondta a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke. Balog Zoltán arra is rámutatott, hogy a püspököt lelki vezetőnek választják meg, aztán pedig elvárják, hogy mindenféle előképzettség nélkül egy „nagyvállalatot” vezessen nagy összegeket érintő pénzügyekkel.

Az időbeli összevetés témájában, azaz hogy milyen a gyülekezetek állapota a tíz, húsz vagy harminc évvel ezelőtti helyzethez képest, Fekete Károly elmondta, hogy akármikori jegyzőkönyveket is nézünk, azt látjuk, hogy voltak problémák. – Ma sem könnyebb vagy nehezebb, csak más nehézségek jöttek, más kérdésekre kell megtanulnunk ugyanabból a Szentírásból ugyanazzal a Szentlélekkel megtalálni a válaszokat – jelentette ki a tiszántúli püspök.

Balog Zoltán szerint fogy a létszám, a „szélek töredeznek”, de a „mag tudatosabb” lett. A püspök szerint akik maradnak, azok komolyabban veszik a hitüket. Géresi Róbert felidézte, hogy egy tanára az érettségije előtt tudta meg, hogy ő lelkésznek készül, és azt mondta neki, hogy minek akarja ezt a szolgálatot, ő akarja eltemetni az „utolsó öregasszonyt”? Ehhez képest a püspök elmondta, hogy az utóbbi időben 24 új óvodát adtak át. Ő nem látja lejtmenetben az egyházat, hanem Isten megtartó kegyelmét érzi rajta.

Steinbach József arra emlékeztetett, hogy nem nagyon van másik olyan szervezet Magyarországon, amely csak az anyaországban hétről hétre hatvanezer embert tud megmozgatni vasárnaponként. Felhívta a figyelmet a nap Igéjére is: „Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig.”