A második és harmadik hullám református hősei

A Bethesdás főorvos, aki Covid-intenzívet épített

Kevesebb mint két hét alatt épített intenzív osztályt Csapody Marcell főorvos, aki félállásban a református Bethesda Gyermekkórház aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvosa. Munkája másik része az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézethez köti, itt kapta meg a feladatot: teremtse meg a tárgyi és személyi feltételeit egy tizennyolc ágyas Covid intenzív osztály kialakításának.

Csapody Marcell azt mondja: motiválta, hogy többet tehet a koronavírusos betegekért. – A gondos, odaadó ápolás és a szeretet hozzáadott a terápiához, meggyőződésem, hogy legalább ötven százaléknyit számít – vallja a szakember. Munkatársaival megtapasztalta a végleteket: küzdöttek betegekért, akiknél minden terápia eredménytelen volt. Mások, akiknél nem láttak reális esélyt az életben maradásra – például idős betegek –, mégis meggyógyultak.

Katonalelkész az oltóponton – oltás nélkül

– Mindennap benne volt a veszély a levegőben – mondja kórházi szolgálatáról Máthé Zoltán, aki önkéntes területvédelmi tartalékos hadnagyként lát el lelkészi szolgálatot is, az MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred 30. Területvédelmi Zászlóaljnál, Szentendrén. Főállásban egyébként a Pilismarót-Dömösi Református Társegyházközség lelkésze. A koronavírus-járványban a katonákat különböző feladatokra osztották be. Máthé Zoltán kétszer két hétre a budapesti Szent János Kórház oltópontjára, majd az intézmény sebészeti osztályára került.

Az oltóponton úgy dolgozott, hogy akkor ő még nem kapott védőoltást. Naponta csaknem ötszáz emberrel került közvetlen kontaktusba, gyakran nemhogy másfél méter, ötven centiméter sem volt közte és az oltásra érkezők között. – Nagyon odafigyeltem a védőfelszerelések helyes használatára. Nem kaptam el a fertőzést. Úgy érzem, Isten megvédett, az Úr élő pajzsként volt körülöttem. Sokan észrevették a katonai zubbonyán lévő keresztet, többen rá is kérdeztek, mi ott a feladata. Nekik bizonyságtételében elmondta, nem csak szóval kell szeretni, hanem cselekedetekkel is segíteni: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk…” (Róm 15,1)

Tízezer lépés a lakosság immunizálásáért

– Volt, hogy nem tudtam aludni, nyugtalan voltam, egész éjszaka zakatolt a fejem, listákat láttam magam előtt az aznapi oltandók neveivel – mondja Kollák Zita, a Bethesda Gyermekkórház egyik oltópontparancsnoka. Az ő feladata volt az oltópontok megszervezése a Bethesdában, még tavasszal. Hogy az oltóponti munka mennyire megterhelő, arra jó példa, hogy volt olyan nap, amikor – okos órája szerint – tízezer lépést tett meg feladatai teljesítése közben.

A „békeidőben” csecsemő- és gyermekgyógyász, nefrológus főorvos eddig is szeretett a Bethesdában dolgozni, de azt mondja, most még inkább megtapasztalta a csapatmunka erejét. Hogy ne legyenek nyugtalanok az éjszakái, próbált másban is elmélyülni, a feltöltődés egyik fontos alkalma volt vasárnaponként a kórházi istentisztelet, amelyet a járvány legnehezebb heteiben is megtartottak – akkor is, amikor országszerte zárva voltak a templomok.

Isten odaát már fogta a kezét

Harminckilenc református kórházlelkész dolgozik a hazai intézményekben, egyikük Hodánics Tamás, aki a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórházban szolgál Kecskeméten. Már interjúkérésünknél kérte: jelezzük a cikkben, hogy nem egyedül végzi a szolgálatot, csak „egy sokuk közül”. A járvány egész időszaka alatt jelen lehetett a kecskeméti kórházban, ha lehetősége volt, a Covid intenzív osztályra is ment betegekhez, imádkozott a gyógyulásukért.

Egy hívő beteget régóta kísért a kórházban, osztályról osztályra vitték, végül a Covid-intenzíven hunyt el. – Látogatni mentem hozzá, a gépek még villogtak, a lélegeztetőgép és a megfigyelő monitor néhány perce még az életjelet mutatta, én viszont már csak a testet láthattam. De elbúcsúzhattam tőle annak tudatában, hogy az élet nem ér véget a földi halállal. Én itt elengedtem, de tudom, hogy az Úristen odaát már fogta a kezét. Aztán imádkoztam az elhunyt családjáért – emlékszik vissza.

Sírtak örömükben a tortát kapó egészségügyi dolgozók

– Ennyi sütemény akár két lakodalomra is elég lett volna – mondja Kónyáné Divinyi Eleonóra olcsvai református lelkész arra a rengeteg édességre utalva, amelyet gyülekezete és a szomszédos vitkai közösség – amelyet férje vezet – tagjai összegyűjtöttek. Hogy milyen sok sütiről van szó, azt jól illusztrálja, hogy öt autóval tudták csak elszállítani. A süteményeket, a kávét, üdítőt a vásárosnaményi kórházba, valamint a mentősöknek és a háziorvosoknak vitték.

A jándi reformátusok szintén süteményekkel mondtak hálát az egészségügyi dolgozóknak. Birikiné Király Dalma lelkipásztor elmeséli: először csak a közeli mentőállomás dolgozóinak szóltak, hogy vinnének süteményt, de annyi lett, hogy végül a vásárosnaményi kórházba, a közeli oltópont dolgozóinak és a helyi háziorvosoknak és asszisztenseiknek is jutott. A finomságokból a megajándékozottak családtagjai is kaptak. A lelkész szerint ez is fontos, hiszen a járvány alatt ők a szeretteiket különösen is féltették és nélkülözték.